Szakíts, ha bírsz!

2018. 03. 27.
Szerző: Vág Bernadett

Pistike mostanában gyakran volt szomorú. Ha meg is jelent a pénteki gyűléseken, nem szólt, nem nevetett, csak bámult egy pontot a falon. Mi a baj, Pistike, kérdezgettük, mire végül elbőgte magát, és azt motyogta, hogy a Pisti. Tudniillik az ő Pistije, a szerelme, a mindene, aki miatt maga is Pistike lett, mert a kezdet kezdetén annyit beszélt az ő Pistijéről, hogy ráragadt a neve. Azóta csak annyit tudtunk róluk, hogy élnek, mint két kis Pisti Hevesen.

Mi a baj a Pistiddel, kérdeztük döbbenten Pistikét, mert ezek után el se tudtuk képzelni, hogy az ő bárányfelhős égboltjukra is bekúszhat egy viharfelhő. – El akar hagyni – suttogta Pistink. Azért suttogta, hogy senki meg ne hallja, még mi se, mert ha egyszer kimondódik ez a dolog, akkor valószínűleg meg is történik azonnal, és Pistike szerint azért van még mindig otthon a Pistije, mert nem meri kimondani, hogy vége.

A Szaki közölte, hogy ő ebből nem ért egy szót se, mert mi az, hogy nem meri kimondani, hogy vége, ha egyszer vége, ugyan már, nem szoktak ilyesmin túl sokáig lelkizni a pasik, hanem visszaszólnak az ajtóból, hogy na helló, lementem gyufáért, és örökre elszállnak, mint a füst.

Pistike erre felzokogott, hogy de az ő Pistije nem is dohányzik, minek menne le akkor gyufáért, és különben is, nyolc év szerelmet nem lehet elintézni egy szimpla köddé válással, még akkor se, ha pasi az illető.

Márti erre nagyot sóhajtott, hogy ez igaz, vannak azért még jó érzésű férfiak, akik nem tűnnek el, hanem annál kegyesebb módszert választanak, ami nem szívfájdalmat okoz a nőnek, hanem agyvérzést. Az ő régi pasija például, amikor megelégelte a nagy szerelmet, módszeresen szanaszét hagyta a zokniját, meg nyitva hagyta a fogkrémes tubust, meg nem húzta le a vécét, és éjjelente többször is jól belehorkantott a Márti fülébe. Ráadásul többé nem nevetett a Márti viccein, holott a Márti roppant büszke a humorára, és a kaját se dicsérgette többé, csak egykedvűen betolta az arcába, pedig ha valaki tud főzni, akkor az a Márti. És mindezeknek az lett a vége, hogy a Márti kis híján szétrobbant a dühtől minden nap, és dühében elkergette a háládatlan kedvest, hogy fel is út, le is út, ne is lássalak soha többé, te hülye majom. Csak évek múlva derült ki, hogy a majom mindezt szándékosan és előre kitervelten csinálta, csak azért, hogy ne neki kelljen szakítani.

Mert gyávák mind! – vetette közbe Spirike, majd sikítozva hozzátette, hogy igen, rettegnek tőlünk, hogy kiabálni meg bőgni fogunk, nem bírják a könnyeinket, se a hisztinket, a bosszúnktól meg egyenesen halálra rémülnek. Ezért aztán ahelyett, hogy őszintén és becsületesen elénk állnának, hogy hé, csajszi, jó volt, szép volt, de ennyi, most már szeretgessél valaki mást, inkább meglapulnak, és valami égi beavatkozásra várnak, forgószélre, ami elrepíti őket, vagy egy csapat ufónőre, aki elrabolja nemzés céljából.

Na, erre a mi Pistikénk már megint felzokogott, hogy igen, ez az, a Pisti is lapul már egy ideje, nem is eszik, nem is iszik, és ha szerelmi közeledést tapasztal, hullafáradtságra hivatkozva a fejére húzza a paplant.

Ezt a zokogós részt a Szaki nem bírta tovább elviselni, ezért agyafúrt tervet eszelt ki. Azt javasolta, hogy most azonnal ugrassuk ki a lapulós nyuszi Pistit a bokorból, hívjuk fel telefonon, és kérjünk tőle tanácsot, mintha a Márti pasija akarna szakítani, és mondjuk el a jeleket és tüneteket, amiket amúgy ő maga produkál, és hallgassuk meg, mit mond. Ha hebeg meg habog, akkor vége, tényleg szakítani akar, mese nincs.

Pistikének felcsillant a szeme, Szaki már tárcsázott is, és felvázolta a pasi Pistinek a problémát, majd a végén nekilökte a kérdést, hogy mit gondolsz erről, mint férfi, ha így lapul egy pasi, akkor tényleg szakítani akar?

A vonal végén hosszú, súlyos csend volt, majd egy nagy, unott ásítás következett, végül Pisti álmos hangon közölte, hogy fogalma sincs, mert ő sose akarna szakítani az ő kis Pistikéjével, akit imád, így aztán elképzelni se tudja, hogy szakít egy másik pasi, és nem is érdekli, viszont bökdössük már meg az ő kis Pistikéjét, hogy mikor szándékozik végre hazamenni, mert elmúlt tíz. – Megyek! – sikított a távolból a mi Pistikénk, és mire felocsúdtunk volna, elviharzott.

Mi pedig megveregettük a bölcs Szaki vállát, és megállapítottuk, hogy összességében a pasik nem is akarnak szakítani, csak néha lusták, anyátlanok és durcisak, és nem kell nekik olyankor más, csak egy kis nyugi, egy jó meccs, bundás kenyér meg két hideg sör.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!