Tokió a cél!

Édesapád is vívott. Fel sem merült, hogy más sportágat válassz?

De igen. Először karatézni kezdtem 5-6 évesen, mert az volt közel a lakhelyünkhöz, és a szüleim levittek, hogy a mozgásigényemet levezethessem valahol. Körülbelül egy évig jártam, de az edzések előtt rendszeresen a mosdóban kötöttem ki, mert féltem elmenni. Utána vitt el az édesapám a vívóterembe, ahol egy nagyon barátságos környezet fogadott, és olyan nevelőedzőt kaptam Gerevich Gyuri bácsi személyében (Gerevich Aladár fia, szerk.), aki gyorsan a második apukámmá vált. Egy év múlva már versenyeken is indultam, ahol idővel egyre jobb eredményeket értem el, úgy hogy nem nagyon volt lehetőségem abbahagyni, mert annyira szerettem nyerni, versenyezni, hogy fel sem vetődött.

A Vasas SC-ben vívsz, ami számos sikeres vívó anyacsapata. Mi a titok?

A Vasas SC egy nagy, összetartó család, tökéletes az összhang köztünk, és a termen kívül is barátok vagyunk, nem csak Szilágyi Áronnal, hanem a többi csapattársammal is. Emellett profi az oktatás, és ez az alapja mindennek, hiszen hiába jó a hangulat, ha nem megfelelők az edzők. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy rögtön olyan trénerhez kerültem, aki kiváló szakmailag és pedagógiailag is, pontosan tudja, hogy mit, mikor kell tanítani, mondani ahhoz, hogy a legjobb eredményeket érjem el.

A vívás hagyományosan egy magyar sikersportág. Van példaképed?

Szigorúan vett példaképem nincsen. Az első olimpia, amit láttam, az athéni volt, ahol Nemcsik Zsolt vívott a döntőben. Akkor csodáltam őt, és szerencsésnek éreztem magam, hogy egy teremben edzünk, nagy benyomást tett rám.

Hogyan jellemeznéd a vívói stílusodat?

Fizikailag egyelőre gyengébb vagyok a mezőnynél, hiába van meg a magasságom, viszont technikailag jól állok, ezzel tudok kompenzálni, és ebben látom a jövőt is. Nem akarom felvenni a koreai vívók ritmusát és rohanni a páston, hanem szép, pontos vívással megverni őket, hiszen a dinamikám ellenére, a fizikumom még alul marad hozzájuk képest, de szerencsére ez egy technikai sportág és értelemszerűen a fizikumomon is dolgozom…

A világbajnoki győzelmed óriási meglepetés volt. Előzetesen milyen eredménnyel lettél volna elégedett?

Természetesen minden versenyre nyerni megy az ember, de már a legjobb nyolcba kerüléssel is boldogan zártam volna a világbajnokságot, mert a világranglistás helyezésemet megjavítottam. Azzal, hogy nyertem, bőven túlteljesítettem azt, amit az edzőmmel kitűztünk célul.

Mikor érezted úgy, hogy ebből akár arany is lehet?

A 16 között Max Hartung ellen vívtam, aki nagy mumus volt nekem, mert előtte többször kikaptam tőle, ráadásul ő hazai környezetben volt. Az ő legyőzésekor éreztem először, hogy akár érmet is szerezhetek. Az elődöntő után pedig már arra gondoltam, hogy innen nincs visszaút, irány az arany.

Decemberben a hazai rendezésű világkupán ötödik helyezést értél el. A világbajnokság óta többet vársz el magadtól?

Igen, a világbajnokság óta átértékelődött, hogy hol vagyok ebben a mezőnyben, és hogy mit akarok elérni. A győri eredmény nem volt csalódás, de nem is voltam elégedett vele. Azt éreztem, hogy akár jobban is végezhettem volna, de ezek az eredmények ahhoz segítenek, hogy tudjuk, hol, miben, hogyan kell még fejlődnöm.

Tokióban mi a cél?

Egyelőre Tokió a cél, a kvalifikáció. Ha már kijutottam, utána tudok majd arról beszélni, hogy mi a további terv.

Nehezebb magyar ellen vívnod?

Igen, ezért külföldi világversenyen nem szeretek itthoni ellenféllel vívni, mert mindegyikünk azt szeretné, hogy a magyarok minél tovább jussanak, így ha mindenképpen muszáj, inkább minél később. Egy döntőben már nincs különbség, mert akkor biztosan mindketten éremmel távozunk.

Az év sportolója választáson második lettél az újságírók szavazata alapján. Hogyan értékeled az eredményt?

Baji Balázzsal nagyon jóban vagyunk, ezért örültem a győzelmének, és nem éreztem rosszul magamat amiatt, hogy őt választották. Természetesen reménykedtem benne, hogy én kapom a trófeát, ezt most nem sikerült, de nincs bennem hiányérzet, mert megtettem mindent, ami tőlem telt. Már a jelölés is jó visszaigazolás és ösztönzés volt arra, hogy jó úton haladunk.

Még nagyon fiatal vagy, de gondolsz már az élsport utáni életre?

Kereskedelem és marketinget tanulok a Budapesti Gazdasági Egyetemen, nyilván ha befejezem a pályafutásomat, szeretném hasznosítani a diplomát és a megszerzett tudást. Egyenlőre viszont csak a sportra összpontosítok, mert az a tervem, hogy Tokió után még legalább négy évig folytatom a vívást, megcélozva a 2024-es olimpiát is. Akkor 31 éves leszek, de úgy érzem, hogy van még annyi erő bennem, hogy végigcsináljam.