Szimpatika – Igaz vagy hamis – 2. rész

Fajunk evolúciója jól érzékelteti az ember alkalmazkodó- és védekezőképességét, mondhatni hosszú fennmaradásunkat és szakadatlan fejlődésünket ez tette lehetővé. Kézenfekvő, hogy nemcsak a természeti, hanem a társadalmi változásokkal kapcsolatban is igaz e megállapítás, főleg ami a szellemi kútmérgezésre vonatkozik, ideértve a hírlapi kacsáktól kezdve a média pletykákon át, az internetes kamuoldalakig mindent.

Amúgy is frusztrált világunkban különösen veszélyes mentális érzékenységünkre az álhír, a hamis vagy fals információ, és itt nem csak a szándékos bűncselekményt elkövetőkre, a csalókra gondolok. Úgy vélem, a szélhámosság kritikus határához értünk, amely közösségeket tud demoralizálni, de szerencsére törzsfejlődésünkben mutatott rátermettségünk kezdi fényesre polírozni elhárítási technikáinkat is. A félrevezető információkat viszonylag könnyen kiszűrhetjük, ha az adott hírt több megbízható forrásból ellenőrizzük, hiszen általában csak egy adott felületen szerepelnek a hamis információk. A közösségi oldalak készítői köztudottan nemcsak terjesztenek hazugságokat, hanem vannak, akik kontrollálnak is, így több olyan portál létezik, amelyik zsűrizi a felületeket, listázza a kóklereket.

Érdemes már a címeknél is tamáskodni, mert a blikkfangos, szenzációt ígérő álhírek kizárólag a kattintásra ösztönöznek. Akkor se dőljünk be, ha a mondatokban a „hivatalos” a „hatósági” vagy a „dokumentált” szavak (és ezek szinonimái) szerepelnek, mindezt pusztán a hihetőség kedvéért teszik.

Erős fenntartásokkal kell fogadni, ha az inkriminált oldalnak nincs impresszuma, azaz nem tüntetik fel a kiadót, a szerkesztőséget (print sajtónál a nyomdát), a vezetőket és a munkatársakat, illetve nincs megjelölve semmi elérhetőség és beazonosíthatóság.

Legyen gyanús a tartalom és a forma disszonanciája is, a helyesírási hibák, pocsék fotók, színvonaltalan és gyatra videók, az ízléstelen, némelykor obszcén szerkesztés, mert az igényes és legális hírforrásokra ez nem jellemző. A nem .hu végződésű oldalak, tehát a .com, .net, .eu – és így tovább – tartalmait érdemes kritikusan kezelni, az ott megjelent információkat több, lehetőleg magyar hírforrásból is ellenőrizni.

A szeriőz sajtó bulvárosodása, egyáltalán a média tabloid változása egyfajta felületességet eredményezett, amit sokszor az időfaktorra fognak, hogy tudniillik nem volt mód ellenőrizni a tényeket, és a hírverseny miatt ki kellett adni a sztorit. Az érvelést akár még el is lehet fogadni, az viszont tűnjön fel, ha szakállas hírek, információk, adatok jelennek meg friss dátummal, s az végképp megbocsáthatatlan, amikor közérdekű tudnivalókkal teszik ugyanezt. Már felnőtt az első digitális bennszülött generáció, ők társalgási szinten beszélik az informatika nyelvét, mégis sokakat közülük rászednek a csalók és a szélhámosok. Dacára annak, hogy a média világában mind erőteljesebben van jelen a kétkedés vagy a bizalmatlanság, a skrupulusok ellenére mégis aratnak az internetes bűnözők. Vitathatatlan, hogy digitalizálódó létformánk a simlisek malmára hajtja a vizet, hiszen – amint erre az előző részben is utaltam – mindent elektronikus úton intézünk.

Nyilvánvaló, hogy nemcsak a hírek szemfényvesztői, hanem a web martalócai is ugyanebből indulnak ki, miközben sietve szögezzük le, hogy itt sem nagyobb a kriminalitás, mint a való világban. Szomorú persze, hogy a felhasználók átverésére specializálódott oldalak a neten gombamód szaporodnak, főleg azért, mert sok közülük igen komoly látogatottsággal rendelkezik. Mindazonáltal szinte korlátlan technológiai lehetőségek állnak rendelkezésre a manipulációra, és feltehető, hogy az elkövetők nem mindig jópofa vicces fickók. Komoly társadalmi veszélye van annak is, ha legitim hírportálokat klónoznak, és ott helyeznek el valótlan információkat. Látványelemeiben, tipográfiájában és szerkesztésében az ilyen áloldalak félelmetesen hasonlítanak az eredetire, miközben az igazi hírt átírták, de az is jellemző, hogy a teljes cikk hazugság.

Érdemes tehát megnézni böngészőnk címsávját, és ha ott nem a valódi oldal címe szerepel, akkor átverés az egész. A precíziós bűnmegelőzés éppen a bennünk atavisztikusan meglévő óvatosságra, körültekintésre és egészséges gyanakvásra alapoz, no meg a józan észre. Utóbbi nem kíván meg semmiféle különleges világértelmezési attitűdöket, kivételes képességeket, mindössze az emberi logikát követi. Az észszerű gondolkodás amúgy is velejárója volt lineáris törzsfejlődésünknek, amely leleményesen személyiségünkbe integrálta a tapasztalati tényeket, a kritikus életszemléletet vagy akár a tradíciókat.

Nehéz megcáfolni Albert Einsteint, pedig jó lenne, amúgy a zseni így vélekedett: „A világon két dolog végtelen; a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az elsőben nem vagyok biztos.” Azért a másodikkal kapcsolatban is legyen némi szkepszisünk…