Szív küldi

2018. 02. 12.
Szerző: Vág Bernadett
Mondanom sem kell, hogy a Szakira hogy hat ez a Valentin-napi őrület. Lépten-nyomon fintorog, utálkozik és szitkozódik, minden módon demonstrálja, hogy mennyire elhatárolódik mindentől, ami szívecskés, plüss meg cuki, főleg a túláradó, nyalós-falós érzelmektől, ugye, amilyen a szerelem. Szerinte.

 

Én ráhagyom, mert semmi kedvem a Szakival vitázni, mert az azzal járna, hogy hetekig rám se nyitná az ajtót, Spirike viszont sokkal bátrabb nálam, és sokkal szentimentálisabb, mint a Szaki, így aztán egy emberként száll szembe vele a szerelmesek védelmében, illetve önmaga védelmében, akiből a szerelem, állítása szerint, ki nem fogy soha.

Na, nem mintha Spirikét nem hagyták volna már el, nem zokogta volna tele a párnáját hosszú éjszakákon át, nem csellengett volna évekig szingliként a nagyvilágban a szerelmet keresve bús ábrázattal, talpig feketében, nagy fekete füstös szemeket rajzolva magának, hogy mindenki lássa, mennyire kiábrándult és reményvesztett. De amióta Spirike, szintén saját állítása szerint, rádöbbent az élet lényegére, márpedig, hogy minden, de minden a szeretet, azt is megértette, hogy nem is kell férfiember ahhoz, hogy a nőt a szerelem áldott érzése lengje körül. Mert itt van például ez a bögre forró tea, mondta, és aztán lassan belekortyolt, a szemét lehunyta, és mély levegőt vett hosszan (nyilván az orrán át, mert a szájában még mindig ott időzött a kortyocska tea), majd nagyot nyelt, kinyitotta a szemét, és ránk mosolygott. A szeme csillogott, az arca kipirult, és mi azon merengtünk, mi a fenét tett a csészéjébe, ami ilyen nagy hatással volt rá. De itt jön a lényeg. Hogy Spirike egy filter zöld teán és a vízen kívül semmit nem tett a csészéjébe, mégis elborította az életöröm, a mámor és a szeretet, mert mindvégig, amíg a tea a szájához ért és lecsorgott a torkán, a pillanatra figyelt, az érzésre, amit a forró nedű kelt életre benne. A fanyar ízre, meg ahogy végiggurul a testében, egészen a gyomráig lehet követni a korty útját, mondta, és ez a pillanat azt kiáltja, hogy élet, élet, élni gyönyörűség, nem kell hozzá nagy csoda, csak a pillanat a maga teljességében. És mi ez, ha nem szerelem.

Márti, akit kézzel fogható szerelem rongyol már évek óta, rálegyintett Spirikére kedves, megbocsátó mozdulattal, ami azt jelezte, hogy bár Spirike nyilván nem normális, attól még szeretjük, és aztán hozzáfűzte, hogy jó dolog a tea, az már igaz, de a szex még jobb, vagy ne is menjünk el rögtön a szexig, maradjunk csak egy páros teázásnál, egymás szemébe nézve, némán. Rubin tea, ugyebár, meg sárga páragőz… Na, az már viszonylag elég jó.

Pisti szerint nem az a baj a szerelemmel, hogy nyalós-falós meg szívecskés, hanem az, hogy múlandó, reggel még a felhőkben járunk, estére meg unjuk az egészet, és szívesebben néznénk a sorozatot a tévében, mint egymást. Azt most nem tette hozzá, amit mindannyian tudunk, hogy Pistike egyetlen részt se volna képes megnézni az esti sorozatából zokogás nélkül, ha valahol karnyújtásnyira nem morogna ott az ő Pistije, akivel reggelre ismét a felhőkbe száll, és szívecskés üziket sem átall küldözgetni neki, ha Valentin-nap van, ha nincs.

Szerintem a szerelem úgy kell, mint a levegő, és igaza van Spirinek abban, hogy a csupasz érzés magában is életre kelthető, csak csendben kell lenni hozzá egy kis időre. Az én szép szerelmem, a legelső és örök, aki rám mosolyog minden tavaszban, hatéves volt, és én is hat, és egymás mellett ültünk a padban. És ez a fiú, amikor kifogyott a töltőtollamból a tinta, a saját tollából kövér pöttyöt buggyantott a mutatóujja begyére, hogy az én tollam felszívhassa onnan. Ez az igaz szerelem, biztosan tudom. Ekkor érkezett a világomba, és itt időzik ma is, hol felragyog, hol elhalványul, hol meg csillogó darabkákban szóródik körém. Másodikban elköltöztünk, nem járhattam többé abba az iskolába, a fiút is elvesztettem örökre, és ma már golyóstollal írok. De ha olvasná ezt itt, tudja meg, hogy elindult felé tőlem egy szív, piros és plüss, és cukin vigyorog. A Szaki pedig pukkadjon meg.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!