„Egy életen át...”

Minden napod ilyen rohanós?

Igen. De nem fáraszt, mert csak olyasmit vállalok el, amiben örömöm lelem. A Fradi női labdarúgó szakosztályának vezetője vagyok, a felnőtt csapat edzője és a U17-es (17 év alattiak) magyar válogatott szövetségi edzője –, így az utánpótlás játékát is illik figyelnem. Ma Kecskeméten néztem meg egy mérkőzést, aztán jöttem vissza edzést tartani, most itt vagyok, és ha hazaérek, vár a foci a tévében. Fellépésünk általában hétvégén van, próba, akkor, amikorra teszem. Amúgy a meccsek délután vannak, a koncertek este, nem nagyon ütik egymást. Az biztos, hogy a fociért sok áldozatot hozok, páran őrültnek is néznek, de ez a szerelem.

Te is fociztál valamikor. Ma már „csak" edzősködsz?

Több társasággal is focizok. Azt képzeld el, hogy az öregfiú-csapatban együtt futballozhatok a Fradi egykori legendáival. Akiknek annak idején ott szurkoltam a lelátón. Életem egyik legbüszkébb napja volt, amikor győztes gólt rúgtam ebben a csapatban. Látod, még mindig van jelentősége az eredménynek.

Atletizáltál is. Abból maradt valami?

Nem, pedig a Normafánál lakom, kocoghatnék, de az unalmas. Most a jó idővel elővettem a bringámat, csak az a baj, hogy én alföldi gyerek vagyok, és nem vonz a hegynek fel. Igazából az a sport, amelyikben nincs labda, már nem érdekel. A futballban az is fantasztikus, hogy egymás mellé tudja varázsolni a legkülönbözőbb embereket.

Összehozza a férfiakat. Ehhez képest te nőket edzel. Nagyon más, mint férfiakkal dolgozni?

Teljesen. Nehéz esetek vagytok. Amikor férfiakat edzettem, ők tették, amit kértem. A nőknek a lelkükkel kell előbb foglalkozni. A nő egyik nap szárnyal, másnap rá se ismersz. 25 lány problémáira kell figyelnem. Követnem, ki veszett össze kivel, őket nem játszatni egymás mellett. A fociban „foltokban" játszanak az egyes játékosok, vagyis mindenki a maga territóriumában. Ha nem tisztázott a viszony két ember közt, akkor nincs szabad bejárásuk egymás foltjába, így nem működik a csapatjáték. E szerint is variálni kell, kit hová teszek. És ez csak egy szempont volt... Viszont a női focinak nagy előnye, hogy nincs meg benne az a kishitűség, ami a férfi-oldalon. A lányok nem ebből élnek, mindenkit ugyanaz a lelkesedés hajt, mint engem.




Fiatalon sokáig jártad a világot, de hazajöttél...

Ez a hazám, ide kötődöm. Bárhol meg tudtam élni utcazenészként, és nagyon szerettem azt a szabadságot. De Ausztráliában, ahol 6,5 évet töltöttem, láttam a kint élő barátaimon, hogy milyen a hazátlanság. Amikor többé sehol se jó. Ma már leginkább a határon túli magyarokhoz megyek, ha külföldön énekelek.

Pro Urbe díjat kaptál a határon túli magyarokért végzett munkádért. Pontosan mit honoráltak?

Amikor a szerbek előre küldték a vajdasági magyar katonákat a tankok elé, a horvátok elleni háborújukban, Oromhegyesen a Ziccer klubban dugták össze a fejüket az ottani magyarok, hogy mit csinálhatnának. Mint a Pilvaxban anno. Valahogy egy más magyar énekes sem ért rá. Pedig fantasztikus volt abban a közegben énekelni. Még ha közelről hallottam is a géppuskákat, bombákat. Rendszeresen visszajártam, próbáltam erősíteni az összetartást. Azt, hogy a határok ellenére egy nép vagyunk.

1-es típusú cukorbeteg vagy. Ezzel hogyan tudod összeegyeztetni az életformáddal járó pörgést?

Ami nagy probléma, az a meccseken érő adrenalin-löket: felviszi a vércukrot, az inzulin sem védi ki. Amúgy rég megszoktam, hogy mielőtt eszem, beszúrom az inzulint, annak megfelelően, mennyi szénhidrát lesz az ételben. Van napi maximált mennyiség is, mert nem szabad híznunk. A szénhidráttáblázat a bibliánk, és naponta 6-8-10-szer kell vércukrot mérnünk – megbízható készülékkel.

Nálad hogyan derült ki a betegség?

19 évesen foci közben elszédültem, és borzasztó éhség tört rám. Hazamentem, befaltam, amit találtam, és jól lettem. Fogalmam sem volt, hogy a túl alacsony vércukorszint tüneteit éreztem. A magas vércukorszint – az inga másik irányú kilengése – még veszélyesebb, mert semmi jele. Évekig élhet így valaki, aztán egyszer csak levágják a lábát. Vagy megvakul. A veséje tönkremegy, vagy infarktust kap. Szőnyeg alatti betegségnek tartják, mert szemfenék- vagy vesevizsgálatnál szokott kiderülni. Sajnos a sima vérvétel csak pillanatnyi értéket jelez, így nem mindig mérvadó. A hemoglobin A1C a cukorbetegek hazugságvizsgálója: 3 havi átlagot mutat. Én azért mentem orvoshoz, mert egy barátom feleségének volt cukorbetegség a családjában, és tőle tudtam meg, hogy a nagyon magas vércukorszint jele, ha a vizelet sűrű, ragacsos lesz – mutatja, hogy megjelent benne a cukor.

Erős, sportoló fiatalember létedre közölték, hogy cukorBETEG vagy. Megviselt?

Eleinte nagyon. A szúrásnak a gondolata is sokkolt. Pedig szerencsére zsírszövetbe adjuk az injekciót, ha most megszúrnálak, észre se vennéd. A diéta, a betegségtudat a nehezebb feladat... Érdekes módon mégis jót tett bizonyos szempontból: nagyon szertelen voltam, és rendszert vitt az életembe a sok mérés, az odafigyelés. Akkoriban még enni is időre kellett. Először testileg jöttem helyre, és lassabban, de lelkileg is. Sokáig szégyelltem a betegségemet, de ma már kötelességemnek érzem, hogy beszéljek róla.

Mennyire nehéz lemondani arról, amiről muszáj? Érzed néha, hogy hú, de felfalnék egy tortát?

Meg kellett szokni. Ha nagyon megkívánok, mondjuk, egy fagyit – az a gyengém –, néha belefér. Korrigálni kell inzulinnal. De maximum 220-250 g szénhidrát megengedett naponta, ez neked a reggelid eleje. Karácsony körül mindig rám tör az édességvágy. Létezik sok diabetikus termék, de édesítőszerrel készülnek, és a kemikáliák csak árthatnak. Elég rosszak a kilátásai minden cukorbetegnek, mégsem kétségbeesni kell, hanem megtenni mindent. Én vegetáriánus lettem, mert nekünk az érfal-szűkület a legnagyobb veszély. Minden hús, a sovány is, ugyanúgy állati zsírokból áll. A telített zsírsavak lerakódnak az érfalakon; és hol van hajszálér?  A szemben, a lábvégződésekben, a szívben, a vesében. De már amúgy sem ennék meg egy állatot, aki rám tud nézni.

Egészségesnek, fittnek érzed magad?

Ez attól függ mindig, mennyire tudok regenerálódni. Figyelek rá, hogy ha kicsit meghajtottam magam, akkor kikapcsolódjak. Pl. kimegyek kutyázni a Normafához, vagy elutazom. És a feleségemmel minden héten kijelölünk egy napot, amit egymásra szánunk.

Színész is akart lenni valamikor. Szerencsére – mondja – másképp alakult: így lehet a saját rendezője, dramaturgja és főszereplője. Elfoglalt, szabad ember. Nem uralja a betegsége; fordítva: ő tartja kordában.

Hevesi Tamás 2010 júniusában mondta el, mit jelent számára a betegsége, és mi változott az életében azóta, hogy kiderült: cukorbeteg.