„Manapság a fiúk szeretik az erős lányokat”

Lehet, hogy a legudvariatlanabb kérdést fogom feltenni, és bátran utasítsd el. Nem gond, hogy erősebb vagy az átlagos férfiaknál? Erősebb vagy például a férjednél?
Nem szoktunk otthon szkanderezni, így nem derül ki, hogy melyikünk az erősebb, de van úgy, hogy ő csavarja le az uborkás üveg tetejét. Azt kell mondanom, manapság a fiúk szeretik az erős lányokat. Nálam ez sosem volt probléma. Régebben, 15-20 évvel ezelőtt a hölgyek igencsak férfias látványt nyújtottak a dobókörben. Ma már egyre fontosabb, hogy jól nézzünk ki, pláne világversenyeken, amikor több millió ember nézi a közvetítést. Kifejezetten jellemző a sportágunkra, hogy sminkkel, csinosan, szépen öltözve, a nőies oldalunkat hangsúlyozva érkezzünk. Fontos, hogy adjunk magunkra edzésen, de pláne a nemzetközi megmérettetéseken.

Nem szokványos, hogy a lányok dobóatléták akarjanak lenni. Te mikor döntöttél a súlylökés mellett?
Mozgékony kislány voltam, többféle sportot is kipróbáltam, de atlétikán belül a dobószámok álltak közel hozzám alkati adottságok miatt. Gyerekként robosztusabb, erősebb voltam a társaimnál, nem a nádszálkisasszonyok közé tartoztam. Viszont imádtam mozogni, pörgős, lendületes gyerekként nagyon jól jött, hogy az edzők felfigyeltek rám. Érdekes, hogy a mai napig a dinamizmusom segít kompenzálni a magasságomból adódó hátrányomat. Legalacsonyabb vagyok a mezőnyben.

A legalacsonyabb?
Igen, 172 centi vagyok. Úgy gondolták anno, hogy nem leszek kiemelkedő, nálunk a lányok 180 cm körüliek, de van, hogy 190 centi közelében vannak. Valerie Adams, a legnagyobb név közülünk 193 centiméter magas. Akarat kérdése is a sikeres eredmény. Általában a kevésbé jó adottságúak, vagy a kevésbé tehetségesek előrébb jutnak azzal, hogy folyamatosan küzdenek. Komolyabb akaraterővel rendelkeznek és az évek folyamán behozzák a hátrányt, majd meg is előzik az eleve jó pozícióból indulókat, akiknek sosem kell plusz munkát beletenniük a sikerbe. Az évek pedig a szorgalmasak malmára hajtják a vizet. Nyilván a legjobb kombináció, ha a tehetség és a szorgalom találkoznak.

Mennyit kell edzeni, hogy az élvonalban maradj?
Heti tizenkét edzésem van, hétfőtől szombatig napi kettő, általában a vasárnap szabad. De van, hogy vasárnap versenyzek, főleg a nyári főszezonban. Én sem edzettem ennyit korábban, heti kétszer, háromszor jártam le eleinte, majd ötször, a középiskola végén már hétszer is. Ahogy pedig a tanulmányaim engedték, fokozatosan felemeltük az edzésszámot tizenkettőre.

És amikor az iskolák nem engedték, akkor mit tanultál?
Szerencsés voltam, mert jól tanultam, a középiskolát is 4-es fölötti átlaggal végeztem. Van három végzettségem, elsőként logisztikai ügyintézőként, utána gyógypedagógusként végeztem, utóbbit a Juhász Gyula Egyetemen. Végül pedig megcsináltam az edzőképzést is. Több lábon állva próbálok a jövőmre koncentrálni.

Méghozzá nagyon erős lábakon! Hol képzeled el magad ezek közül?
Gyerekekkel szeretnék mindenféleképpen foglalkozni akár a sport területén, akár a gyógypedagógiai tudásomat használva.

Meddig tudsz az élvonalban helytállni, mennyire kell tartani a sérülésektől? Szerencsés vagyok ebben is, nem tartozom a sérülékenyek közé, nagyon jó állapotban van fizikailag a szervezetem. Persze az ilyen fokú edzés komoly terhelést jelenthet az ízületekre, csontokra, gerincoszlopra. Csak kontroll alatt érdemes nagy számban erősítő edzéseket és kiegészítésként súlyemelést végezni.



Hol szurkolhatunk neked a közeljövőben?
Épp a Gyémánt Liga többfordulós, összetett versenysorozatának párizsi állomásánál tartok. A verseny során pontokat kell gyűjteni a döntőbe kerüléshez, a végső megmérettetés fődíja pedig a Gyémánt Kupa és 50 000 dollár. Az eddigi fordulók eredménye szerint első helyen vagyok, jelenleg vezetem a liga rangsorát. Májusban kezdtünk Dohában, augusztus végén lesz a döntő Zürichben.

A győzelem a cél?
Igen, természetesen.

Sok sikert kívánunk, hajrá Anita!

A cikk megjelenése után Anita a londoni vb-én, majd a zürichi atlétikai Gyémánt Liga döntőjében is ezüstérmet szerzett. Gratulálunk!