Utazni gyönyörű, utazni szép!

Bár fogyasztóvédelmi ciklusom örömmel keres fogást másokon - jelen esetben az utazást, utaztatást, laktatást, étkeztetést, mindösszesen az ún. „lehúzást“ szolgáltatókkal  kötekedve -, de itt a nyár, és nem árt a súlyos önvizsgálat: mindent jól csinálok ezen a területen (is)? Hiába, nagy úr az egó, és bizony nehezen vallja be magának a gyakorló családfő, hogy nem ő szülte az univerzumot... Sőt! Egyedülálló lehetőségei nyílnak az amúgy pihenést, feltöltődést, rekreációt szolgáló szabadidős tevékenység kapcsán, hogy emberi kapcsolatai elmérgesedjenek, s tetszőleges generációkból válasszon ellenfeleket.

Hová menjünk nyaralni? Iskolapélda az ún. preventív veszekedés témakörében, mely jócskán megelőzi és előkészíti a helyszínen kialakuló állóháborút. Kultúra, kaland, szórakozás, romantika, nyugalom - vágyaink a résztvevők számával arányosan hatványozódnak, közös nevezőjük nincs. Ha valami isteni elrendelés folytán mégis egy helyen, egy helyben elérhető a mindenség, egész biztosan az éghajlati sajátosságok váltanak ki ellenérzéseket, lévén télen nagy a hó, nyáron nagy a sár, hogy ezúttal egy népdallal tartsam számon széteső közérzetünket.

A mikor kérdésével meg aztán csak a legnaivabbak rukkoljanak elő! A kedves vezető tudja, hogy soha, semmikor nem optimális; az iskola után korai, előtte késő, a főszezon drága és élhetetlen, mint mi magunk.

Kocsival hosszú, repülővel félelmetes, vonattal kiszámíthatatlan, hajó nem jár arra.

Szállás az nincs, vagy van, de nem olyan, mint a neten.

Az étel ehetetlen.

Folytassam?

Muszáj lesz, mert a nyaralás egy teljes esztendő központi témája, nincs az a karácsony vagy évforduló, amit annyi kis logisztikai szakértő követne nyomon, mint ezt. Márpedig csalódást okozni gyerekeknek nem lehet, ha nem muszáj, s tán a gyakorlat sem mindig igazolja, de a szervezésen sok múlik, akárhogy is.

Komoly pofátlanság júniusban felhívni a figyelmet az időbeniség fontosságára, maradjunk hát annyiban, hogy soha nem késő elkezdeni! Különösképp, ha képesek vagyunk a fent említett harcos arcoskodásból letenni valamennyit, elfogadni a realitásokat, avagy koncentrálni az esemény melléknévi vonzataira (értsd: gyönyörű, szép, stb.)

Lesz gond így is, elég. Hahaha. Individuális törekvésünk hiábavalóságával, miszerint saját képünkre formálnánk a világot egy utazás kapcsán, szembesülünk csak igazán, s bölcs az, aki minden élethelyzetből tanulni próbál. Még akkor is, ha az alkalmazkodás címszavával sem lehet, kell mindent lenyelni! Ehhez persze nem árt a kurázsi, az érdekérvényesítési képesség, nyelvtudás, hogy el ne felejtsem, és persze pénz, pénz, pénz, mint egy háborúhoz. Nem másodszor merül fel, hogy véres összecsapásként definiáljak egy békességéről elhíresült időtöltést? Dehogy nem. Szánalmas.

Maradjunk hát a részleteknél, mert akárhogy is rejtőzik bennük az ördög, összeadó detonációjuk igenis elkerülhető! Gondolnám számos rossz élmény generálja azon utazási tanácsokat, amibe úton útfélen botlunk bele, de végig sosem olvassuk őket, akár az apró betűt. Pedig érdemes. Ezen közhelyes tudásbázisok birtokában magabiztosságunk otthoni fényétől tündökölhetünk, holott nem történik más, minthogy lementjük a célállomás térképét a mobiltelefonunkra. Például. Amit, némi szívesség kérés után egy étterem tévéjének USB csatlakozójáról töltötünk fel. Például. Lévén nem kontakthibás készülékünk vezetéke, hiszen még idejekorán golyóstoll rugót húzunk a csatlakozóra. Például.

A teljesség igénye nélkül, de ennyi? Meg egy bambi, ahogy mondani szokás.

Meg hogy fától az erdőt...  Egy nyaralás leginkább az osztálykiránduláson megtanult kártyajátékra emlékeztet, melynek szabályai minden körben változnak. Aki biztosítékokat akar, kössön. Szerződést utazási irodával, biztosítóval, és ettől jobban is érezheti magát. Tényleg! De egy kalandban kevés a kiszámítható elem, éppen ezért nevezzük így. Közepette érdemes hát arra gondolni, hogy úgyis mindenből egy jó sztori lesz egyszer!