Szimpatika – Az utolsó helyről a dobogó tetejére

Beszélgetésünk alatt hamar kiderül, hogy közvetlensége, segítőkészsége miatt nevezik így, s míg kérdezgetem, elemet cserél egy felvevőgépben. „Amit két kézzel kell megcsinálni, azt nem lehet megúszni, bajnoki címek ide vagy oda.” − kezdi nevetve.

Mihez kell a gép?
A válogatott edzését veszem fel, hogy aztán elemezhessék. Szövetségi kapitányként igyekszem figyelemmel kísérni a versenyzőimet, most van egy kis szünet, két szám között kell átállni.

Melyek az öttusa számai, mi az öt sport?
Úszás, lovaglás, vívás, futás és lövészet. Az utóbbi két szám kombinálva lett, futás közben kell lőni, és sajnos megszűnt a csapatverseny, mindenkinek kizárólag az egyéni teljesítménye számít.

Öt különböző sportban kell tehetségesnek lenni rögtön az elején?
Nem, én például nem számítottam igazán tehetségesnek, mindössze egyetlen egy számban voltam kiemelkedő, a futásban. Úszni egy métert sem tudtam, mikor az uszodában felfigyeltek rám. Jó alakom volt, korábban szertornáztam, és megkérdezték, van-e kedvem öttusázni − valójában háromtusázni, mert az volt a korosztályomnak megfelelő −, és mivel éppen nem sportoltam semmit, belementem. Ennyin múlt. Valószínűleg a szertornaalapok miatt hívtak engem.

Ezek szerint minden szülő először szertornára vigye a gyerekét?
Igen, abszolút! Alapmozgás a torna, onnan bármerre könnyű továbblépni. Olyan képességeket, formát, erőt ad, amit aztán a legtöbb sportágban fel lehet használni. A szertornának köszönhetem azt is, hogy a lóról leesve sosem lett komolyabb bajom. Már a levegőben úgy tudtam irányítani a testem, hogy többnyire talpra érkeztem, mint a macska. Sérülések persze a futás és a vívás alatt is jöhetnek, de főleg a bokaszalagok terhelődnek, más nem nagyon.

Viszont ha valaki leesik a lóról, bárhol megütheti magát. Mindig sikerült visszaülnie a lóra?
Nekem mindig. Általában csak az nem esik le a lóról, aki nem ül föl, ezt mindig el is mondom. Biciklizni is csak úgy lehet megtanulni, hogy esik párat az ember az elején. Aztán visszaül tekerni.

Hogy boldogult a többi számban?
Ahogy említettem, futásban jó voltam, illetve ügyesen ment a lovaglás is, ráéreztem az ízére, hamar a jobbak közé kerültem. Vívásban bénáztam az elején, gyenge teljesítményt produkáltam, később feljavultam, kiegyensúlyozott lettem. A lövészet hullámzó volt, hol sikerült, hol nem. Nem voltam a jó lövők között számon tartva. Szerencsére a négy szám együtt mindig segített rajtam. A legemlékezetesebb versenyem, amikor csapatban az utolsó helyről a dobogó tetejére állhattunk. Ezért jó az öttusa, a verseny legvégső percéig van javítási lehetőség.



Utolsókból elsők?
Pontosan így volt. Kritikus mélypontot értünk el az első számban, lovaglásban, Mizsér Attilával és Fábián Lászlóval egy csapatban, az 1987-es világbajnokságon. A második szám előtt utolsóként kellett rajthoz állnunk. Napról napra jöttünk fel, a futás előtt már negyedikek voltunk. A futóteljesítményünket ismertük, tudtuk, hogy ha kihozzuk magunkból, ami bennünk van, akkor az ezüst biztosan megvan. A végén pedig a magyar himnusz szólt. Azt a teljesítményt gondolom a legnagyobb közös eredményünknek. Talán emlékeznek az olvasók Rióra, ahol az ausztrál kislány, Chloe Esposito a nyolcadik helyről indult a végső száma előtt, és aranyérmes lett. Nagy dicsőség ez számunkra, mert ő és a testvére is Magyarországon edzenek.

Ausztrál arany, magyar dicsőség?
Így van, Chloe és Max Esposito ausztrál versenyzők, édesapjuk az első számú edzőjük. Magyarországon készültek az olimpiára, a budapesti Honvédnél edzettek, illetve Gyömrőn lovagoltak Czink György lovasedzőnél. Chloe aranyérmére joggal lehetünk büszkék. Az olimpia előtt a magyar bajnokságot is megnyerte a Honvéd színeiben. Öccse pedig rendkívül fiatal, sokat hallunk még róla. Bízunk benne, hogy a megkezdett munkát továbbra is nálunk folytatják.

Kedvet kaptak itthon a gyerekek az öttusához, mikor látták Chloét az olimpiai dobogó tetején?
Szerencsére igen, és jó hír, hogy öttusaakadémia alakul Székesfehérváron, ami tovább segíti a sportágat. Budapesten és környékén jó néhány helyen lehet edzeni, de további vidéki egyesületek is feljövőben vannak. Igyekszünk távolabbról is verbuválni tehetséges gyerekeket. A Honvédnak van kollégiumi rendszere, ami szintén segíti a sportágat. Minden olyan kisgyereknek ajánlom az öttusát, aki nehezen emészt meg egy-egy rosszabb szereplést, eredményt, de képes tovább küzdeni. Jöjjenek öttusázni, az utolsó helyről is fel lehet jutni a dobogó tetejére.