Szimpatika – Okosjövő

– Szervusz Magdikám! De rég láttalak. Nem jársz mostanában az SZTK-ba. Csak nincs valami baj?!
– Szervusz Irénkém! Nyugodj meg, minden a régi: hasogat a hátam, görcsöl az epém, a vérnyomásom olyan magas, hogy naponta jár hozzánk a piócás Pista, de nincsen nékem időm mostanában magammal foglalkozni.
– Hát?!?
– Valentin napra az uramtól kaptam egy startupot.
– Jaj, milyen romantikus. Az a kis kétszemélyes autó? Az gyönyörű, én is szemezgettem vele, csak a tyúkketrecek nem férnek bele, amit az Ignisben mink a hátsó ülésen tartunk.
– Eszed tokja! Az a Smart, amire te gondolsz.
– Ejnye no, összekevertem, mint ahogy a spaklit meg a spanglit szoktam. Csodálkoztak is a múltkor a kőművesek, amikor kaparó helyett a kisunokám füves cigijét vittem ki nekik, de aztán sokat nevetgéltek, ahogy körbeadták. „No para mutterka” – így mondták, meg hogy „zsírkirály minden”, de végül az olajfestéket nekem kellett lekaparnom.
– A startup az olyan, mint a vállalkozás, csak a végén nem kerül az ember börtönbe.
– Az jó, mert aki vállalkozó volt itt a faluban, azt végül mind elvitték. A Klezner Bandi is hogy örült, amikor kapott egy liter pálinkát, és egy rakás kft.-ben ügyvezető igazgató lett. Még nyakkendőt is kötött a mackófelsőjéhez, úgy járt itt peckesen, aztán jött a levél, hogy fizessen be hatvanmilliárdot áfára, meg adóba. Le is foglalták a kemping biciklijét, mert hogy csak az volt neki.
– A startup nem olyan. Kitalálsz valamit, aztán jönnek a kockázati tőkebefektetők, adják a sok pénzt, ha csinálod, ha nem.

– És ti mit találtatok ki Magdikám?
– Okosgané.
– Hogy mi?
– Okosgané. Angolul smartshit, mert hogy angolul is kell, attól ilyen nemzetközi izé. Az uram intézi az egészet.
– Ő a gané?!
– Nem.
– Akkor az okos.
– Valahogy úgy. De az a lényeg, hogy precízen megtervezzük a gané útját a tehén farától a földekig.
– Mer’ eddig hogy volt?
– Hát kiszarta a Gréti, mink meg kitalicskáztuk és szétgórtuk. De ennek most vége. Be leszen kamerázva az istálló, úgyhogy egyből látjuk, mikor pottyant a Gréti. A valagába bedugunk még egy hőmérőt is, az már előre jelzi nekünk, ha jön a gané. Namármost, amikor kipottyanik, fölszedi egy drón, és egyből viszi a gőzölgő kupacot oda, ahova a legjobban kell.
– Mi az a drón?
– Ilyen kis négypropelleres helikopéter, amivel a Sanyika szokott berepülni a Grósz Ildiék kertje fölé, hogy lekamerázza, amikor az Ildi monokiniben napozik, amíg az Ildi férje le nem vert egy tockost neki.
– Értem, akkor most a szarkupacot rápottyantjátok az Ildi monokinijére bosszúból.
– Nem. Azt csak példaként mondtam. A drón a magos égből kamerázza a szántóföldet, oszt ahol ritkás a gabona, oda pottyantja a ganét.
– De nektek nincs is szántóföldetek, csak az a kis konyhakert a ház végibe.
– Gyakorlatilag nincs, de a startup az elméletről szól.
– Elméletről?
– Bizony.
– És erre adják a pénzt a kockázati tőkések.
– Meg a közösségi finanszírozók.
– Az meg mi a rosseb?
– Feltesszük az internetre, hogy kellene az okosganéhoz ménkű sok pénz. Az emberek meg a világ minden pontjáról összegyűjtik, és nekünk adják.
– Mint mikor kalákában építik a barátok valaki házát?
– Pont úgy, csak idegenek.
– Mi ebben nekik a jó?
– Fogalmam sincs. De ha űrhajó formájú gofrisütőre, gördeszkává alakítható hátizsákra és titokzoknira összejön a pénz, akkor az uram szerint az okosganéból olyan milliomosok leszünk, hogy lecserélhetjük a vízeséses tapétát a tisztaszobában pálmafásra.
– Várod már, hogy gazdag legyél?
– Hogyne várnám?! Végre lesz időm egész nap veled üldögélni az SZTK-ban.