Az én kedvenc számaim

Azt viszont állítom, hogy okos, érdeklődő, a világra nyitott gyermekeim vannak. Szeretnek tanulni, élvezik a tudás megszerzését, tájékozottak a napi politikában, képben vannak az egészséges táplálkozással, imádnak mozogni, motiváltak minden téren. Nyelveket tanulnak, szeretik a zenét, sőt nagyon élvezhető, amikor muzsikálnak. De bizony néha lusták, elfelejtenek házi feladatot csinálni, olyan is megesik, hogy otthon hagynak valamit az iskolai felszerelésből, és bizony mindezekért néha rossz jegyet is szereznek. Gyerekek, kamaszok, emberek, mint mi. A következő félévben két megmérettetés vár ránk családilag, egy gimis és egy egyetemi felvételi, emelt szintű érettségivel. Nem értem, hogy a gimnáziumok jelentős részében miért nincs szóbeli felvételi! Hogy a ménkűben alakul egy iskolában a tanulók összetétele és ezáltal az intézmény szellemisége, ha pusztán pontok alapján, név nélkül veszik fel a gyermekeket. Így arra jutottam, hogy mi évek óta nagyon helyes „oktatási azonosító számokat” etetünk, itatunk, nevelgetünk és iskoláztatunk.

Olyan jó lett volna, ha tudta volna a felvételiztető intézmény, hogy a 15432160231-es nagyon éles észjárású matekból és logikából, érdekli a közgazdaság, kérdezgeti a cégvezetési dolgaimat és elképesztően gitározik. Egy az egyben megtanulta a gitárszólamokat néhány Hendrix, Rolling és jó pár Kimnowak lemezről. A 89165432012-es gyönyörű természetfotókat készít, baromi jól dobol, most elkezdett tanulni brácsázni, ja és elképesztő a humora. A 89-es végződésű pl. lány és már 2 idegen nyelven beszél, amiről van dokumentumunk is, és kiválóan vitatkozik(!), amit azért emelek ki, mert az ő iskolájában legalább van vitaóra! És van egy olyan is, amelyik azonosítója 23-mal kezdődik, ő a macerás, mert kihagy betűket, ha siet, és irtó rondán ír, akár az apja. Az íráshibák miatt vizsgálták is, majd 147-es IQ tesztet írt. Valóban tanulási zavarokkal küzd, de fizikai kísérleteket végez, jobban tudja a csillagászatot, mint a nővére, és országos második kendóból. Na, félre a tréfát! Számomra minden gyermekem több mint egy szám vagy egy osztályzat, és ők tényleg jó tanulók, nem panaszkodom.

Az egyetemi felvételiről még nem tudok nyilatkozni, mert az majd csak tavasszal lesz esedékes. A felvételire jellemző személytelenség engem a felsőoktatásban is elborzaszt. Számomra érthetetlen, de emberek úgy mennek el pedagógusnak, hogy nem látnak gyermeket az első próbatanításig, illetve egyáltalán nem tudják a felvételiztetők, hogy szereti-e a leendő tanár a gyerekeket? Ezt el lehet mondani az egészségügyi szakmákra is és megannyi foglalkozásra, ahol lehet, hogy papíron megvan a felvételihez szükséges tárgyi tudás, de az adott szakmához szükséges kompetenciák – pl. általános műveltség, empátia, kommunikációs készségek, kombináció, logika, stb. – hiányoznak a felvételiző diákból.

Van egy kis szöszink, akinek még van neve: Réka, aki jövőre iskolás, így a rendszerben ő is egy helyes kis számsor lesz átmenetileg.

És hogy mit gondol az iskolai felvételikről Anya, azt itt elolvashatják!

Tisztában vagyok a gyermekeim képességeivel, és reálisan látom őket. Egyikük sem kiemelkedően tehetséges egy vagy két konkrét tantárgyból, nincs köztük matekzseni, sem irodalom OKTV első helyezett, sem élsportoló vagy például zongoravirtuóz.