– Hiéna Taxi, tessék, miben segíthetek?
– Panaszt szeretnék tenni.
– Felhívom a figyelmét, hogy a fogyasztóvédelmi törvény értelmében a beszélgetésről hangfelvételt kellene készítenünk, de én most manuálisan kikapcsolom a magnót. Hallgatom.
– Kérem szépen, én régóta használom az önök taxitársaságát, és mindeddig elégedetten. Rendszeresen hosszabb úton vittek, alaposan megvárattak, és időnként meg is vertek.
– Igen, ezek alapszolgáltatásaink, bár a verési igényt előre kell jelezni a diszpécser kollégák felé, mert csúcsidőben nem mindig tudjuk garantálni a robosztus fizikai erőnlétű sofőrt.
– Persze, de mint mondtam, ezzel eddig minden rendben is volt. Azonban újév reggelén keserűen csalódtam önökben. Egy szilveszteri buliból rendeltem autót. Már akkor gyanút kellett volna fognom, amikor időben érkezett kollégájuk.
– Kérem, az teljességgel kizárt. Különös gondot fordítunk arra, hogy télen vagy szitálónál sűrűbb esőben hosszan az utcán várakoztassuk ügyfeleinket.
– Magam is így gondoltam, de legnagyobb döbbenetemre pontosan megjött a taxi, kiszállt a kollégájuk, odalépett társaságunkhoz, és köszönt.
– Köszönt? Biztos, hogy a mi taxink volt?
– Kétszer is leellenőriztük, annyira meglepődtünk magunk is.
– Valószínűleg nagyon fáradt volt a kolléga, elnézését kérem.
– Ha csak ennyi lett volna, nem is telefonálok, maximum kidühöngöm magam a Facebookon, és lerontom az értékelésüket, de a kálváriám folytatódott. Mindenkit sokkolt, amikor a sofőr segített bepakolni a csomagtartóba, majd udvariasan betessékelt bennünket a felháborítóan tiszta és jó minőségű autóba.
– Hihetetlen.
– De még mennyire! Főleg, hogy külföldiek is voltak velem, és a kollégájuk angolul és németül is beszélt hozzájuk.
– Az lehetetlen! Felvételi követelmény, hogy még magyarul is csak nyelvtanilag hibás tőmondatokban beszéljenek, de idegen nyelven maximum káromkodni tudjanak.
– Képzelheti, milyen kínos volt ez nekem a külföldi vendégeim előtt. Még akcentusa sem volt. Több nyelven társalgott kedélyesen egész úton. A Vígszínház előtt Shakespeare idézeteket mondott angolul. A pofámról leégett a bőr.
– Roppantul sajnálom. Ebben a nehéz gazdasági versenyben a profi sofőrök külföldön vállalnak munkát, ahol kamatoztathatják csak-magyar-tudásukat, ezért egyre gyakrabban előfordul, hogy egy-egy nyelvtanár jelentkezik hozzánk eltitkolva múltját.
– Rettenetes élmény volt így kezdeni az évet.
– Legalább a hosszabb úton vitte önöket?
– Sajnos nem. Először esett meg velem, amióta a Hiéna Taxit használom, hogy csak egy hídon mentünk át. Megszoktam, hogy ha a belvárosból megyek át Budára, minimum három, de néha öt hidat is érintünk, valamint megtekintjük a repteret. De most a legrövidebb úton haladtunk. Kérem, attól, hogy az ember egy kicsit kapatos, ne gondolják, hogy nem veszi észre a csalást!
– Szégyellem magam a kolléga nevében is. Remélem, revansot vettek és összehányták a kocsit.
– Próbáltuk, hátha legalább alaposan megver minket, de addigra teljesen összezavarodtunk. A végén már attól is elment a kedvünk, hogy a nyitott ablakokból petárdákkal ijesztgessük a kertekben a kutyákat, ami pedig szilveszterkor minden becsületes vígadó polgár szívbéli szórakozása.
– Tökéletesen megértem bosszúságát. Hirtelenjében nem is tudom, hogyan kompenzáljuk. Amennyiben megvannak számítógépes rendszerünkben a bankkártya adatai, megpróbálok utólag egy jelentősebb összeget lehúzni róla, esetleg hajnalonként telemarketinges kollégáink zaklathatják hívásokkal, ha ezzel kiengesztelhetjük.
– Azt hiszem, most már minden mindegy, önök elveszítettek egy törzsvendéget. Utolsó próbálkozásként szándékosan az autóban hagytam kiszálláskor a pénztárcámat az összes iratommal. Még egy kicsit be is erőltettem félig az ülés kárpitja alá, de a maguk sofőrje megtalálta, és utánam rohant a lépcsőházba, hogy visszaadja.
– Te jó ég!
– Ott álltam sóbálvánnyá dermedten, és ekkor tudja, mit mondott?
– Már előre rettegek.
– Azzal búcsúzott, hogy: Boldog új évet!