Szimpatika – Terhességi vizsgálatok régen és most

Az ultrahang története egészen a 18. század végéig nyúlik vissza: ekkor figyelték meg először, hogy a denevérek hallásukkal tájékozódnak. Ezt követően a tudósok a fénnyel kezdtek kísérletezni, majd 1826-ban a hang víz alatti terjedését vizsgálták. A Titanic katasztrófája után találták fel a hidrofont, amely képes volt alacsony frekvenciájú hanghullámokat fogadni és adni: így képesek voltak felismerni például egy fenyegető jéghegyet. A technikát a világháborúk alatt tengeralattjárók elhelyezkedésének azonosítására is használták. A haditechnika tapasztalatait megfigyelve, az ultrahangot egy skót professzor, Ian Donald alkalmazta elsőként az orvoslásban. Először hasi daganatokat, majd 1957-től már magzati elváltozásokat is megfigyelt ultrahangvizsgálat segítségével. A terhesség korai felismerésére 1963-ban használta először a módszert, amely az addig alkalmazott röntgennel ellentétben már nem volt káros hatással a fejlődő magzatra. Munkássága miatt Ian Donaldot tekintjük a szülészeti-nőgyógyászati ultrahang szülőatyjának.

Az azóta eltelt évtizedekben az ultrahang technika rohamosan fejlődött: ma már képesek vagyunk megfigyelni a magzati fejlődés legfinomabb részleteit is. „A prenatális diagnosztikában kiemelt szerepe van a terhességi ultrahang vizsgálatoknak – a legkorszerűbb 3D és 4D ultrahang-technikának köszönhetően a szülész-nőgyógyász nemcsak a magzat fejlődését tudja alaposan ellenőrizni, hanem a szülők is nyomon követhetik a kialakuló élet lenyűgöző folyamatát” – mondta el Dr. Papp Csaba, habilitált egyetemi docens, klinikai genetikus. Hozzátette, hogy a magzat anatómiai vizsgálata mellett fontos része a terhesgondozásnak a magzat genetikai betegségeinek - a leggyakoribb Down-kórral az élen - szűrése és diagnosztikája.