Gyerekesítés

A gyerekesített jármű minden ponton különbözik a felnőttes avagy csajozós/pasizós, más néven villantós autótól. Iskolakezdéskor az addig patinás érintetlen autókat is érdemes gyerekesíteni.

Kezdjük a gépjármű külsejével. Első beavatkozásként verjük oda mindkét hátsó ajtót egy-egy betonfalhoz. A gyerekes autó hátsó ajtajának élén nem lehet fényezés. Illetve amennyiben mégis van, az származzon egy másik gépjárműtől, teljesen elütő színben. Egyes autókra élvédő gumikat szerelnek pont az ilyen rányitásos sérülések elkerülése végett. Bár egy átlag gyerek képes úgy is sérüléseket okozni a fényezésen, hogy a gumi a helyén marad, mi mégis jobban tesszük, ha lefeszegetjük a kopás reprodukálása érdekében. Valamire való gyerekes autónak horpadt a hátsó lökhárítója a zsivajban tolatás miatt. Ha nem akarjuk, hogy ferde szemmel nézzenek ránk a szülői értekezleten, mi is tolassunk neki egy jelzőtáblának. Négyszer-ötször. Amikor ezzel megvagyunk, már csak egy-két apró horzsolást kell szereznünk a sárvédők fölé és meghúznunk a jobb hátsó ajtót, jelezve, hogy annyira lezsibbasztott az „én elmentem a vásárba” éneklése, hogy elmulasztottunk megadni egy jobbkezes elsőbbséget.

A külső tökéletesítése után térjünk át a beltérre. Először is szórjunk szét annyi csipszdarabot és morzsát, amennyiből egy egész lakodalomnak süthetnénk rántott húst. Ügyeljünk arra, hogy a morzsákból mindenhova egyenletesen jusson. Nem elég az üléskárpitot megszórni. Dugítsuk el akkurátusan a biztonsági övek csatlakozóját és a hátsó szivargyújtót is. Ha igényesen morzsázunk, gazdagon jut olyan helyekre is, ahova nem fér oda semmilyen porszívó csöve.
A morzsázás után következik a hamutartók, kilincsmélyedések és térképtartók feltöltése. Erre a célra szerezzünk be ipari mennyiségben taknyos papír zsebkendőket, almacsutkákat és barackmagokat. Ha sikerül minden tároló területet feltöltenünk gusztustalanságokkal, teljesen ésszerű, hogy a gyerekrajzok, és aláírásra váró dolgozatok már csak a padlón férnek el összetaposva.

Egy felületes szemlélő azt hinné, már el is készült a gyerekesítéssel, de az igazi profi szülők nem állhatnak meg félúton. A teljes optikai tuning kedvéért mindkét első ülés háttámláját kenjük össze sárral, ne várjuk el fáradt gyermekeinktől, hogy ők rugdossák össze. Rajzoljuk golyóstollal a kis lurkók óvodai jelét a vajszínű kárpitra. Akár a tetőkárpitra is. Amennyiben sikerül igazán lemoshatatlan alkoholos filcet szereznünk, az óvodai jelet természetesen az autó külsejére is felpingálhatjuk. Ha nem áll ilyen filc a rendelkezésünkre, karcoljuk bele a dukkóba kulccsal. De térjünk vissza az enteriőr dizájnra. Fogjunk egy diónyi krémsajtot vagy csalamádét és kenjük olyan helyre, ahol észrevehetetlen, de a fűtés beindítását követő ötödik percben már kibírhatatlan, orrfacsaró bűzt áraszt. Természetesen az uzsonnamaradék-bűzt könnyedén ki lehet szellőztetni, ha leengedhetők az ablakok. Ennek elkerülése érdekében ragasszunk Hello Kitty matricákat az ablaküvegekre. Nem csak optikailag dobják föl az autót vidám mosolyukkal, de képesek megszorítani az ablakokat nyáron felhúzott, télen pedig leengedett állapotban.

A csinosítás után nem marad más hátra, mint az elektronika és a biztonsági berendezések tönkre tétele. Mindenképpen érdemes az anyuka telefonjára feltelepíteni a pokémonvadász applikációt, hogy GPS navigáció közben a legfontosabb pillanatban a játék átvegye az uralmat, és egy pikachut felvillantva eltakarja a szükséges autópálya-kihajtót. A biztonsági övek életveszélyessé tétele már nem ilyen egyszerű. Sokat kell rángatni őket, hogy kellően kibolyhozódjanak, megfelelően csavarodottak, és funkciójukat veszítve lazák legyenek.

Természetesen egy ilyen átalakítás egy átlag felnőtt számára fárasztó és időigényes. Ha nekünk nincs több hónapunk a gépjármű teljes amortizálására, ültessük be gyerekeinket 15 percre, ők szívesen elvégzik a munka dandárját!