Szimpatika – Az anyák napja margójára

Itt ül velem szemben Hiromoto úr a japán kereskedelmi attasé… Kétlem, hogy kamikázé lenne, de mindegy is, mert nem egy vadászgép botkormánya van előtte, hanem egy csésze tea. Nem tud ártani egy csészével nekem, és nagyapát sem a japánok támadták meg a második világháborúban, hanem egy vecsési kalauz, mert nem volt jegye… Lehet, hogy fura szeme volt, azonban kalauzban kevés a japán.

Igen, megkaptam az ebédet, amit küldtél. Pont, ahogy szeretem. Nem fogja senki összekeverni a sajátjával. Főleg, hogy rárajzoltad az óvodai jelemet – a kisautót. Legközelebb az is elég, ha ráírod a nevem. 45 éves vagyok, majd csak elolvasom valahogy… Mindenképpen megkínálom belőle Hiromoto urat. Majd skype-on megköszöni neked, nagyon siet vissza Japánba, azért kellene letennem… Alig hiszem, hogy tudna ajánlani nekem egy kedves gésát feleségnek, de ha nagyon akarod, megkérdezem. Csak tudod, anya, nős vagyok. Attól, hogy Valit nem szereted, ő még a feleségem… De igen, tisztel téged. A nászajándékba kapott ágyneműt azért dobta ki, mert húsz év alatt elhasználódott… Lehet, hogy egy gésa jobban tudott volna vigyázni rá, de mi csak ennyire.

Nem tiltotta el tőled a gyerekeket, mindössze négy hétvégéből egyet szeretnénk velük tölteni… Azt sem mondta, hogy elrontod őket, bár igaz, kérte, hogy a cukros paradicsomleves, és a nutellás palacsinta után ne egyenek meg egy egész tábla csokit reggelire… Lacika hat kilót hízott szombaton. Dehogy volt kórosan sovány… Igen, köszönjük, hogy házi csirkével eteted őket. Tudjuk, mennyire nehéz manapság tyúkokat tartani. Főleg nálad a panelben. A szomszédok panaszkodnak is a zajra… Kizárt dolog, hogy ’56-ban is ők jelentettek volna fel, mert a nyolcvanas évekbe születtek… Isten ments, hogy tehenet is vegyél! Tudom, hogy elfér a gardróbban, és hogy nagyon egészséges a házi tej, de föl sem tudod vinni a lifttel… Hogy a pónit is felvittétek?! Milyen pónit? Tény, hogy Katika szeretett volna lovagolni, de azért nem kell venni egy pónit! Ott kőröz a nappaliban?… Nem tudom, hogyan lehet lenevelni arról, hogy beleegyen a levesestálba, még sosem tartottam lakásban lovat… Jól emlékszel, az egyetemen fél évig tanultuk a mezőgazdaság ökonómiai és marketing összefüggéseit, azonban az nem tért ki a panelházban tartott lovak idomítására.

Sajnálom, hogy hasogat a visszered. Fogalmam sincs, a Vajai néninek miért nem hasogat, pedig 5 évvel idősebb nálad, még ha hármat le is tagad, pedig nem mindegy az ő korában?! Lehet, hogy igazad van, és azért mert annakidején a sógora a Merkúrnál dolgozott és elsőként kaptak Zsigulit, míg neked gyalog kellett a piacról hordani a marhatüdőt apának… Örülök, hogy voltál az orvosnál megméretni a vérnyomásodat. Biztos örült, hogy hálapénz helyett kötöttél neki egy norvégmintás pulóvert. Jó hasznát látja majd májusban. Különösen, hogy egyben van az egyujjas kesztyűvel.

Aranyos vagy, hogy aggódsz értünk, de biztos nem Vali karambolozott, mert az a baleset, amit a tévében láttál, Mexikóban volt, mi pedig Óbudán lakunk… Szólt volna, ha a gyerekekkel elugrik Mexikóba. Hasonlított a kocsi? Hát sok fehér Toyota van. Ja, az piros volt? Nem láttam. Lehet, hogy fent van az interneten, de nagy az internet, nem ugyanazt látjuk a Facebookon… Jó, majd szólok a Zuckerbergnek, hogy mindenki ugyanazt lássa, csak most nem ő van nálam, hanem Hiromoto úr, úgyhogy letenném. Persze hogy beugrom munka után. Mint minden nap. Szia anya, szeretlek.