Szimpatika – Lemondhatatlan ünnep

Nagyon örülök, hogy az emberiség kitalált magának egy ilyen ünnepet! Ha ez nem lenne, akkor mindenki tönkremenne. Erkölcsileg, érzelmileg, emberileg…

De ami a legfontosabb a decemberi jeles napokkal kapcsolatban, hogy ez talán egy olyan cél, ami megkerülhetetlen, önzetlen és – ami a legfontosabb – nem lehet lemondani! Sőt! A hagyományok okán ilyenkor szeretünk adni egymásnak valamit, mert adni nagyon jó. Látni a másikon, hogy boldog, de nem az ajándékra költött összegtől, hanem azért, mert éppen arra vágyott. Vagy csupán annak örül, aki adta neki azt az apróságot.

Ezt az írást nagyon nehezen préseltem ki magamból, mert sok egyéb dolog volt a lapleadás körül. És egyre többször arra jutottam, hogy nem csak ajándékra lehet vágyni, hanem egymásra is. A gyermekeim például tudom, hogy mindennél jobban várják az otthon töltött szünidőt. És idén új helyen várjuk a karácsonyt.

Ez az ünnep szerintem annak is nagyon fontos, aki nem vallásos, hisz nem véletlen, hogy minden földrészen erre a 2-3 napra (ahogy mondani szokták) megáll az élet, de inkább az a bizonyos termelés. Hogy mit és milyen minőségben termelünk, arra most nem térek ki, de megállás nélkül mindenki csinálja – a valamit. Ismerőseim szokták mondani, hogy az ünnepek alatt megáll az élet, és én idén arra jutottam, hogy ha pontosan szeretnék fogalmazni: nálunk karácsonykor megáll a munka, és kezdődik az élet!

Természetesen mindenki egyénileg dönt arról, hogy mikor, mit ünnepel, de az írás szerint ez a szeretet ünnepe. Arra pedig most bizony nagy szükség lenne a világ minden pontján. Eljutottunk odáig, hogy nem szabad bekapcsolni a híreket a gyerekeink előtt, mert a világ megőrült. Persze a globális helyzeten mi nem tudunk javítani, de a lokális problémákra van ráhatásunk.

És?!? A sok közhelyes panaszkodás miatt szívem szerint én is írnék egy levelet az angyaloknak, mit is tegyenek rendbe ezen a kicsi bolygón. Nagyon szeretném tudni, hogy a gyerekeim jó helyre nőnek-e fel és egyáltalán van-e jövő még az unokáink és a dédunokáink számára is...? Elnézést kérek azoktól az olvasóktól, akik megszokták a kedves családi írásainkat, de 2015 decemberében egy családapát ez aggaszt.

Az Advent közeledtével gyermekeim minden évben kérdezgetnek engem is: Apa! Mit kérsz a Jézuskától? Amire én rendre kitérő választ adok, mert amióta kinőttem a legós korszakomat, azóta nincs konkrét vágyam.