Éhezők Diadala

Szerző: Novák Péter
„...szeretnék mindenkit arra bátorítani, hogy ki-ki a maga szerepe szerint és a maga felelősségi területén tegye meg a testvériség gesztusait...”
Ferenc pápa

Elnézést a címadás filmes parafrázisának cinizmusáért, tán magam is jégtáblaként sodródom már valamely szélsőség sarkpontja felé...  Mindenesetre, akár távolodó visszhangként, de önmagam ismételném szüntelen: ha nem változtatunk a népesség, a fogyasztás, és az elosztás ellentmondásain, lefagy a rendszer!

Úgy, mint még soha. Perszonális anomáliáimat újabban rendre tetten érem; minap a verőfényes bécsi napsütés kirakataiban csillogó elérhetetlen látványa kapcsán fogott el a pánik, s szakítottam meg gyermekeim fogyasztói szocializációját azonnal. Mi van, ha most, ebben az ezredmásodpercben áll mellettem, mögöttem, előttem valaki a testére szerelt pokolgéppel, hogy önnön, és mások életét feláldozva vegyen elégtételt vélt, vagy valós igazságaiért? Mi?

Lehet, intézményesített paranoia az egész. Az enyém is, az „övé” is... Mégis odébb terelem a családot, nem beszélve gondolatimról, bár azokon kevesebb sikerrel leszek úrrá. Hurrá, nyaralunk. Míg békén szusszan a mackóhad, s a megalománia autócsodái kedvesen szorítanak le az autópályáról valahol Nyugat-Európában, összerakni kívánnám magam, no meg félművelt történelmi, alig értett gazdaságpolitikai, és gátlástalan médiainformációimat. Tudniillik (zavaros) egésszé gyúrva a helyzet, már korántsem olyan egyszerű, illetve nem lehet olyan egyszerű, illetve nem egyszerű...

Persze, hogy nem az! Csak ugye mégis. A technológia és az infokommunikáció kollektív kölcsönhatásainak aranykorában végképp, hol egyetlen ember, legyen az a mindentől eleső, vagy a mindenkit vezető, végül milliárdok sorsáról dönthet. Lélekszámban, bankszámlában egyaránt.

Az előbbi, közel 7,5 gigás mennyiségünk – ezt is sokadszorra könyvelem az idén – még úgy is elképesztő, hogy a statisztikák szakemberei szerint háromszorosát bírná el a bolygó! HA MÉG MA modifikáljuk az allokációt – jegyzik meg, majdhogynem titkosírással az apró betűk azon szerzői, kiket még nem vett meg, vagy félemlített meg valamely hatalmi, gazdasági erő, esetleg mindkettő.

Egyenlően megosztani a cuccot, visszaadni az ellopott szajrét, szétdobni a zsetont, mit négyszáz év niggerezés, mocskos sárgázás, halott indiánozás, stb. alapozott vaskosra – így szól a szaknyelv szabad fordításban, s már hallom is, miként sajnál le a többség magában, hogy még ilyet...

Igen, még ilyet! – folytatom elkeseredetten srácaim felhasználói nevelését a panzió büféreggelije mellett, de oly vehemenciával, hogy szavaim súlya alatt csak úgy röpül megannyi morzsája a lazacos szendvicsnek; a kevesebb az több, lemondás, szolidaritás, sorolhatnám ezt is.

Remélem, egy életre megtanultátok!

És az utóbbi, mármint milliárdok pénzügyi tekintetben? Ó kérem, válság ide, háborús állapotok oda, dübörögni látszik a világgazdaság (is).

A sok drámai forgatókönyv mellett szintén reményt keltő kutatási adat, hogy kis szerencsével, de a század közepére a középosztály mindent visz planétánkon! Habár e prognózis szerint a pozitív mutatók lokalizációja erősen Távol-Keletre tolódik majd, döntően elfogadható az össz- és jövőkép. Olyannyira, hogy az efféle utópisztikus elemzések alig tesznek említést a küszöb alá rekedő, mintegy harmadnyi kisebbségnek jósolt földlakóról.

Rossz esetben az öreg kontinensen élőkről, mert bizony tengődhetünk mi is, mint sereghajtók a pillanatnyi érdek-döntések folyományaként, elöregedett nemzetállamok elefántcsonttornyaiban rettegve...

Már akinek lesz miből. A többi meg elindul. Már akinek lesz hova. Jellemzően asszonyok, gyerekek, ilyesmi. Ismerős?

Ennyit nemzetközi híreinkből, hisz lenne tennivaló helyben is, ahogy a mellékelt ábra mutatja. Ha másért nem, saját jövőnkért.

A többit, hogy tanulunk-e saját hibáinkból, meglátjuk ezután:

művészek, kommunikációs szakemberek, újságírók, társadalomkutatók fáradhatatlan csoportja hívta életre a Nemzeti Minimum Programot, mint civil kezdeményezést, alapvetően a magyarországi gyermekéhezés felszámolásának érdekében.

Céljuk, hogy a magyar Országgyűlés törvényi szinten garantálja, és biztosítsa hosszú távon, hogy költségvetési okokból nem éhezhet Magyarországon gyerek!

Számos szervezet és egyház csatlakozott. Aztán, láss csodát, végül az állam is felelősen járul hozzá a tervezethez! Országgyűlési határozat, képviselői indítvány katalizálja a törvénykezési folyamatot amely biztosíthatja a magyarországi gyermekéhezés megszűnését.

Hát, őszintén mondom: tapsvihar... Nota bene lesz az is!

A Nemzeti Minimum programot előadóművészek sokasága érzi magáénak; közel 100 énekes, muzsikus, színész közös koncerttel áll a Papp László Sportaréna színpadára szeptember 26-án, immáron ünnepelni a célkitűzéseket, bátorítani mindannyiunkat a cselekvésre!

Eljön?

Ki tudja, tánezenjelesnapon, egyszerazEurópai Minimum Program megszületését is együttünnepelhetjük...

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!