Szimpatika – Lelátó

Két pohár szotyi és egy tökmag lesz. Nem kell zacsi, jöhet zsebbe. Meg egy kávé. Jójó – csak egy leheletnyi tejet, nehogy lehűtse, mert lávaforrón az igazi. Cukor? Kilencet, de ne keverje föl, utálom édesen.

Ki ellen játszunk először? Hutásfüzitő? Az jó, azok bénák. Nem a maga fiára gondoltam, az ügyes, csak a hogyishívják, meg a kis izéke. Hallod Zsoltika? A Füzi ellen kezdtek. Leveritek, mint vak a poharat. Remélem, nem az az idióta Simon lesz a bíró. Tiszteletem Simon bátyám, örülök, hogy látom. Új bírói mez? Nagyon macsó. Aztán a síp, remélem, sztereó! Szóval jobbra-balra egyformán lehet vele fújni, ha érti, mire gondolok.

Csak csínján melegítsél Zsolti, mert megfázol, ha majd a pályán álldogálsz. Futni fogsz? Minek? Ha nem látják a többiek, hol állsz, nem tudnak neked passzolni. Az szaladgál, aki nem tudja, hol a helye – ezt jegyezd meg fiam.

Hajrá-hajrá Tarcsa! Pa-pam-pa-pampam. Jóisten megtarcsa!

Kalapot levenné, kiskezicsókolom?! Kitakarja a fél pályát. Köszönöm. Dehogy ülök le, még majd aranyeret kapok. Ha nem lát tőlem, üljön odébb, nem az operában van, hogy helyre szóljon a jegy. Zsolti, lépj oda neki, ne simogasd! Mi volt ez vakegér? Hogy lenne már szabadrúgás? Labdára ment. Másik szélen volt a labda? Pedig úgy mozdult a csatár – biztos Zsoltikát is megtévesztette.

Félidő! Gyere ide fiam, jó voltál. Frissítés!Itt egy ötszázas, hozz apádnak egy sört, amíg térfélcsere van, legalább nem merevedsz le a pihenéstől. Egy sör kimegy belőlem, mire vezetni kell, annyit ugrálok itt az idegtől. Vezetnek, de csak hárommal. Kemény legyél, az én fiam vagy. Jegyezd meg: egy védő mindig az ellenfél lábát rúgja, mert a labda az elgurulhat, de a láb mindig ott van, ahol a csatár. Ha meg véletlenül a labdába érsz, legalább nem fütyöl a bíró. Há’ nem?! A világbajnokokra mindenki emlékszik évtizedek múlva is, a fair play díjas nevét már másnap elfelejtik. Na menjél, azt aprítsad!

SMS-ben küldök üzit, lenyomjuk a Hutásfüzit! Tarcsa a király! A bajnoki cím kijár!

Boti, ne önzőzz! Jolikám szeretem én a Botit, hozunk is a szülinapjára délután Kukabúvár csomagot harcos zombikkal, csöpögő csigával és lila rohadt almával, ahogy kérte, de azért ami igaz, az igaz – Boti önzőzött. Leadhatta volna Zsoltinak. Tudom, hogy védő a fiam, de egész pályás letámadásba’ vannak, mint az Ajax, úgyhogy ő a kapust támadja, azért nem megy hátra. Ezt te nem értheted Jolikám, de mágnestáblán működik, hidd el.

Ez az Zsolti, vidd rá egyedül! Micsoda szóló!

Már miért kellett volna passzolnia? Mert hárman voltak üresen? Nem látta őket, akkor mi van?! Dzsudzsi se’ látta, hogy elfogyott a benzin a hídon, oszt mégis mennyit keres. Miért nem helyezkedtek jobban? Aki nem mutatja magát a pályán, az ne csodálkozzon! Mellesleg Nándinak én sem passzolnék, úgyis mindig elbénázza. Nem kell megsértődni Levikém. Annyi szép sportág van a világban. Mehet például atletizálni, ahhoz nem kell gömbérzék. Futni pedig majd csak megtanul valamikor.

A szotyihéjat szedegessem föl? A kismadarak meg haljanak éhen, mi? Micsoda ember az ilyen.

Gyerünk Tarcsa, innen szép a győzelem!

Megint ellenünk fúj a bíró. Mondtam én, hogy ne Hajdúmácsáról hozzák, mert azok mind a füziek zsebében vannak. A mácsai polgármester a hutásfüzitői csatornában megy pisztrángra a füzi Pocakos Lángos-os fekete mosogatójával, úgyhogy pusziba’ vannak. Na végre befújt nekünk egy büntetőt. Mondjuk ez is téves, amekkora vakegér, de legalább most a javunkra. Mititété’ átátá? (Mit ítéltél? Átálltál?) Ez az Zsoltika, bikázd rá! Ááááá. Nem baj, majd meglesz a labda aratáskor.