Árvácska unokája

2010. 04. 21.
Szerző: Szimpatika
|
Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.
Hédi mozgássérült. Édesanyja négy évesen a kórházban hagyta, ahol javítani akartak mozgásán. Intézetbe került, később nevelőszülőkhöz.
Hédi aprócska lakásában fogad, egy pesti bérház legfölső emeletén. Elképzelésem sincs, mozgássérültként hogyan mássza meg a lépcsőket naponta, én is kifulladtam fölfelé. Nem látszik rajta, hogy 40 éves, kislányos, sima babaarca, csodálkozó barna szeme van.

Megjelenésében is hordozza azt a kettősséget, hogy korán lett felnőtt, de talán épp ezért, más szempontból máig gyerek maradt. Megrendítő élettörténet az övé – Móricz Árvácskájába illő epizódjaival –, számomra azonban arra is példa, hogy ha szüleinktől nem kapjuk meg az élethez szükséges minimális szeretetet, még mindig marad esélyünk begyűjteni annyit másoktól (akik szívesen adják), hogy akár tovább is adhassunk belőle.


Mi okozza a mozgásproblémádat?

Anyukám két napot vajúdott velem, közben sérült meg a központi idegrendszerem, amely a mozgásközpontért is felel. Ez akkor derült ki, amikor már járni kezdtem. Négy évesen megműtöttek, javítottak az állapotomon. Elég jól mozgok, de görcsösek az izmaim, fáj a csípőm, bicegek, és a lábamat korlátozottan tudom csak emelni. Kellene úsznom, az jó lenne nekem… Biztos észrevetted, hogy a két szemem néha nincs szinkronban – ez is a sérülésem miatt van.

Meddig éltél családban?

Négy éves koromig, amíg a szüleim együtt voltak. A kapcsolatuk kamaszként indult, anyu tizenhét évesen szülte a nővéremet. Őt tervezték, várták, az öcsémet szintén (fontosnak tartották, hogy legyen fiúgyerek is a családban). Engem nem akartak.

Amikor kiderült, hogy sérült vagyok, a házasságuk már válságban volt; talán túl korán kerültek össze… Apukám félrelépegetett, anyukám meg ezt nem bírta elviselni, összeroppant. Inni kezdett, és attól kezdve vert minket. Olyanokat csinált, hogy sötét szobába zárt, máskor eladta rólunk a ruhát… A testvéreimet is bántotta, de leginkább engem. Volt, hogy a két évvel idősebb nővérem állt anyám elé, hogy ne bántson.

…anyád tehetetlennek érezhette magát az állapotod miatt? Idegesítette?

Egyszer találkoztam vele felnőttként, fél évvel a halála előtt – én is ezt kérdeztem tőle. Azt felelte, nem. De nem tudott nekem semmilyen magyarázatot adni. Amikor apám megszökött a családból, az egész helyzetből, megfenyegette anyámat, hogy ha mondjuk, meghalnék a bántalmazásától, ő sem marad életben. Apám ma is úgy gondolja, ezzel megmentett. De nem vett minket magához, nem tudta vállalni a felelősséget értünk. Ő ilyen volt.

De legalább vállalta az érzéseit, önmagát. Miután lelépett, ugyanúgy kaszinózott, éjszakázott, ahogy korábban, és mi, gyerekek szétszóródtunk, felnőttként vettük fel a kapcsolatot megint. Amikor apu megnősült, csak öcsém került hozzájuk – aki nálam is inkább megszenvedte a gyerekkorát. A nővérem a nagymamámmal, én pedig elvileg anyámmal maradtam; anyu a mozgássérült kislányára, vagyis rám való tekintettel lakást kapott. Négy évesen bevitt a kórházba, hogy megműtsenek, és… ott hagyott egy szál ruhában.

A kórházban töltött nyolc hónapomról semmilyen emlékem nincs, arra viszont pontosan emlékszem, hogy anyut mikor láttam utoljára gyerekként. Egy rácsos ágyból néztem, ő is engem, ahogy távolodott…, azt mondta, mindjárt jön. Soha többet nem jött vissza. Felnőve véletlenül visszakeveredtem ugyanebbe a kórházba, és a nevemről megismertek: én vagyok az a kislány, akit annak idején ott hagyott az anyja. Elmesélték, mennyire szerettek.

Erre nehéz bármit mondani…

Ma már úgy gondolom, így jártam jobban. Anyám teljesen szét volt esve idegileg. Három évesen megmondtam neki, hogy akármit csinál, én csak aput fogom szeretni. A verések miatt. Apu sosem bántott, és mindig nagyon megértő volt, pénzt keresett ránk… Ő már akkor a reform-nevelés híve volt, amikor itthon még nem volt divat, mert olyan a természete. Utálja az erőszakot, ahogy én is.

A kórházból hová kerültél? Apukád akkor sem vett magához?

Nem. 1975-ben ideiglenesen, majd végleg állami gondozásba kerültem. Éveken át nem lehetett örökbe adni, mert a szüleim nem mondtak le rólam. Volt egy olyan szabály, hogy ha valakit öt éven át nem látogatnak, a szülő elveszti a jogot, hogy erről döntsön. Ezért apám kb. ötévente meglátogatott – biztos furdalta volna a lelkiismeret, ha másik szülőt kapok.

Érdekes megközelítés. Emlékszel erre a pár látogatásra?

Haragudtam rá, volt, hogy le se akartam menni. Felnőttként bocsátottam meg neki. Ő elismerte a hibáit, és én azt mondtam, az első húsz évemet már nem lehet jóvátenni, de így legalább most van apám. Nagyon hiányzott. Valójában apám szeretett engem, csak nem vállalt fel…

Voltak olyanok körülötted, akik a gyakorlatban is szerettek?

Pl. egy bölcsődés gondozóm, egyben óvó nénim, Éva néni. A családunk régi dadáján keresztül kaptam meg – már felnőtt koromban – a hozzám írt leveleit – fel is elevenedett a kapcsolatunk. A dadám, Eszti néni is nagyon szeretett. A Mexikói úti mozgásjavítóban pedig, ahová a kórház után kerültem, aranyéletem volt. Mi, állami gondozottak csak tizenketten voltunk, akik ott is laktunk. Én kezdetben mindenen sírva fakadtam, és nagyon bújós voltam, de szerencsére rengeteg szeretetet kaptam. Az igazgató – Alpár Györgynek hívták – mindent elkövetett értünk. Arra is figyelt, hogy olyan konyhás néniket vegyen csak fel, akik tényleg gyerekszeretők. Még a kiflit is felmelegítették a kedvünkért. Kinek melegíti fel a kiflit az édesanyja egy családban? Déli gyümölcsöt kaptunk akkor, amikor az még luxusnak számított. Az állami gondozott gyerekekkel, akik ugye bent maradtak hétvégén és ünnepekkor, úgy éltünk együtt, mint egyfajta család. Gyakran vigyázott ránk egy fiatal gondozónő, akinek nem volt senkije, kicsit mi pótoltuk számára a családot. Ma már baráti viszonyban vagyok vele is.

Tehát megtartó közegben nevelkedtél. De mégsem igazi családban.

Szerintem a család a védelem mellett el is nyomja az embert, igazándiból ez a két feladata. Annak örülök, hogy nem volt, és ma sincs, ami elnyomjon. Nagyon szabad voltam és vagyok, csak egyedül kell megállnom a lábamon.

Nem mondom, hiányzott a család, de jobban éreztem magam az intézetben, mint anyám mellett. A társaimmal minden csínyben benne voltunk, szép kislánynak számítottam, a kisfiúk szerelmesek voltak belém, ráadásul bandavezér-pozícióra is szert tettem.

Sokat olvashattam, ami nagy ajándék volt; mindig mosolygok, ha eszembe jut egy Amál nevű konyhás nénink, aki egyszer rám szólt: nem tizenkét éves lánynak való az a könyv, amelyben emberevés van. Elkérte, és azontúl ő olvasta… De a hátrányait is érzem a bőrömön, hogy nem családban nevelkedtem. Pl. pánikba esem először, ha új kihívás elé kerülök… a tájékozódás is nehezen megy, a közlekedés még mindig megijeszt.

Bizonyos szempontból nagyon korán felnőttem, más szempontból máig gyerek maradtam. Ez a kettősség végigkíséri az életem. Meséket nézek, az nyugtat meg, kapcsol ki. Azon a polcon tartom a rajzfilmgyűjteményem. Szerencsémre a nevelőszüleimnél találkoztam olyan praktikus feladatokkal, amelyek nélkül nem tudom, hogy boldogultam volna az életben.

Ezek szerint mégis örökbe fogadtak?

Igen, nem tudom, hogyan sikerült kijátszani apámat, aki biztos nem egyezett volna bele. Az ilyesmi titkosítottan zajlik, hogy a vér szerinti család ne zaklathassa a gyereket. Csak ennek az én esetemben az is volt az ára, hogy mikor vidékre küldtek, el sem búcsúzhattam senkitől, és elveszítettem a kapcsolatot az intézeti barátaimmal.

A nevelőszüleim egy nyaralás alkalmával ismertek meg, a saját gyerekükkel barátkoztam össze, és az a furcsa helyzet állt elő, hogy a gyerek akart engem testvérnek. Amikor megtudtam, hová kerülök, elfogott valami rossz érzés, holott, örülnöm kellett volna. Azóta is megérzem, ha valami rossz fog történni velem.

Tudtam, hogy befogadó családdal a hátam mögött több esélyhez juthatok majd, mint háttér nélkül; az ember 18 évesen a semmibe pottyan az intézetből, ezt sokszor végignéztem. Mégis, úgy indult az új életem, hogy elveszítettem a családnevem és ezzel kicsit önmagam.

Milyen kamaszként bekerülni egy vadidegen családba, amelynek tagjait anyádnak, apádnak és testvérednek kell tekintened hirtelen? És mihez kezdhet egy lány 19 évesen, minden háttér, támogatás nélkül a világban – ezen belül mondjuk, Budapesten –, ha nem akarja a testét vagy drogokat árulni; ha adni szeretne másoknak és nem elvenni tőlük? Fedélért, ételért, szeretetért merre indulhat?

Hédi történetének folytatását magazinunk következő számában olvashatják.

Polgár Teréz Eszter

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

»

Kvíz

Olvassa el a Szimpatika magazint és válaszoljon a kérdésekre!

»

Tematikus kvíz

Böngésszen a honlap cikkei között és válaszoljon a kérdésekre!

»

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

»

A nyitólapról ajánljuk

#KORONAVÍRUS

Májusi akció

Béres Porcerő FORTE filmtabletta

70 db

6 299 Ft

90 Ft/db
Étrend-kiegészítő készítmény**

Nurofen Rapid Forte 400 mg lágykapszula

30 db

3 199 Ft

106,6 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Amorolfin-Teva 50 mg/ml gyógyszeres körömlakk

2,5 ml

3 499 Ft

1399,6 Ft/ml
Vény nélkül kapható gyógyszer

Hepacontur tabletta

30 db

1 799 Ft

60 Ft/db
Étrend-kiegészítő készítmény**

Canephron bevont tabletta

60 db

3 399 Ft

56,7 Ft/db
Vény nélkül kapható hagyományos növényi gyógyszer***

Salvequick vízálló sebtapasz

28 db

749 Ft

26,8 Ft/db
Orvostechnikai eszköz*

Panthenol külsőleges spray

130 g

2 499 Ft

19,2 Ft/g
Vény nélkül kapható gyógyszer

Fenitstil 1 mg/g gél

50 g

2 399 Ft

48 Ft/g
Vény nélkül kapható gyógyszer

Magne B6 bevont tabletta

100 db

3 299 Ft

33 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Voltaren Emulgel Forte 20 mg/g gél

150 g

4 599 Ft

30,7 Ft/g
Vény nélkül kapható gyógyszer

SYSTANE® Ultra nedvesítő szemcsepp

10 ml

2 699 Ft

269,9 Ft/ml
Gyógyászati segédeszköznek minősülő orvostechnikai eszköz*

Parma Korai Terhességi teszt

1 db

649 Ft

649 Ft/db
Orvostechnikai eszköz*

Nicorette® Quickspray 1 mg/adag szájnyálkahártyán alkalmazott oldatos spray

13,2 ml

4 188 Ft

318,1 Ft/ml
Vény nélkül kapható gyógyszer

NeoMagnizum izom magnézium tabletta

50 db

2 199 Ft

44 Ft/db
Étrend-kiegészítő készítmény**

Flamborin® 500 mg tabletta

20 db

949 Ft

47,5 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Lopedium 2 mg kemény kapszula

20 db

1 449 Ft

72,5 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Nagy Svédcsepp Naturland
oldat

500 ml

2 099 Ft

4,2 Ft/ml
Vény nélkül kapható hagyományos növényi gyógyszer***

LenaVit Mesemaci gumivitamin narancs-málna-áfonya ízekben

60 db

2 199 Ft

36,7 Ft/db
Étrend-kiegészítő készítmény**

Blend-a-dent extra erős protézisrögzítő krém

47 g

1 149 Ft

24,4 Ft/g
Orvostechnikai eszköz*

Advil Ultra Forte lágy kapszula

16 db

2 249 Ft

140,6 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Gynoxin 200 mg lágy hüvelykapszula

3 db

2 199 Ft

733 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

Panangin® Forte 316 mg/280 mg filmtabletta

60 db

2 499 Ft

41,7 Ft/db
Vény nélkül kapható gyógyszer

LenaVit C1000+Cink+D3 1000 mg C-vitamin + 10 mg szerves cink + 2000 NE D3-vitamin + 60 mg csipkebogyó

60 db

2 149 Ft

35,8 Ft/db
Étrend-kiegészítő készítmény**
A kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét!
* A kockázatokról olvassa el a használati útmutatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát!
** Étrend-kiegészítő, nem helyettesíti a kiegyensúlyozott, vegyes étrendet és az egészséges életmódot.
*** Hagyományos növényi gyógyszer, a javallatokra való alkalmazása a régóta fennálló használaton alapul.

Friss cikkeink

Hírlevél feliratkozás

A hírlevélküldő szolgáltatás – rajtunk kívülálló okok miatt – nem támogatja a Freemail-es és Citromail-es címeket, hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

Aktuális magazinunk

Magazin címlap Már elérhető a a Szimpatika magazin 2021. májusi száma!

Ingyenes magazinunkat kérje gyógyszerészétől a Szimpatika emblémával ellátott gyógyszertárakban! A korábbi számokat ide kattintva érheti el