Benzingőz a város felett

Szerző: Dogossy Katalin
Május van, gyönyörű. Ülök a tetőtérben, ahol lakom. Ablakomból Buda egyik legforgalmasabb útjára látok. Végeláthatatlan autósor kígyózik a körtér felől a Széll Kálmán tér felé. Mentő próbál vijjogva átjutni a kereszteződésen. Hiába.
MÁJUS VAN, GYÖNYÖRŰ.
A Karolina úton az autók között, az áttetsző, szürke füstben motoros bujkál. Pirosat kap. Csikorogva fékez. Biciklista, száján maszk, ő a leggyorsabb, még átcsúszik a tilos jelzésen. Csúcsforgalom van.
ÉS MÁJUS, GYÖNYÖRŰ.
A városom belefulladt az útépítkezések, útfelújítások, a fonódó villamosok és lejáró uniós pénzek miatti őrületbe. Az őrületbe, amelyből kiveszem a részem alaposan. Ahelyett, hogy letenném az autómat, morgok, araszolok, dühöngök és fulladozom. Miközben mondogatom magamnak, ez így bizonyára nem mehet tovább, mindent ugyanúgy csinálok, mint eddig. Vécére is autóval megyek, ha az időjárásra vagyok kíváncsi, nem az ablakot nyitom ki, hanem az internetet, s miközben mindent gépek végeznek helyettem, fitneszklubba járok. S ezzel aligha vagyok egyedül. Pedig tudom és látom is, hogyan úszik el a benzingőz a város felett.
FÉLELMETES. ZAJ ÉS FÜST ÉS KLÍMAVÁLTOZÁS.
Sokáig akartam hinni, hogy az egész klímaváltozás távoli jövő. Egyszer meg is kérdeztem Ürge-Vorsatz Diána Nobel-díjas klímakutatót, a budapesti Közép-európai Egyetem éghajlati és fenntartható energiapolitikai kutatóközpontjának igazgatóját, hogy a mi életünkben vajon kell-e a klímaváltozástól félnünk. Ezt válaszolta:
A KLÍMAVÁLTOZÁS SAJNOS NEM A TÁVOLI JÖVŐ.
Olyan figyelmeztető jelek vannak, amelyeket már nem csak a kutatók, de az átlagemberek is észrevesznek, saját bőrükön éreznek. Egyre szélsőségesebb az éghajlat, egyre gyakoribbak az árvizek, télen kevés hó esik, nyáron pusztító forróság és aszály teszi tönkre a termést. Magyarországon különösen aggasztó a helyzet, ugyanis más országokban csak egyes területek esnek az ökológiailag legmagasabb sérülékenységi besorolás alá. Hazánkban szinte alig van ettől eltérő térség. Európában rosszabb helyzetben csak Belgium, a világon pedig a Dél-afrikai Köztársaság van. Eddig háromnegyed fokot melegedett az átlaghőmérséklet. A század végére öt-hét fokos melegedés is lehet, amennyiben semmit sem teszünk. Ezt úgy kell elképzelni, hogy 30-40 év múlva, tehát már a mi életünkben, a 35 fok számít majd hűvös nyárnak. A földtörténet során előfordult már hasonló, de soha ilyen rövid idő alatt, soha ilyen gyorsan nem változott az éghajlat.
FEL KELLENE ÉBREDNÜNK – mondta a klímakutató. A klímaváltozásról döntően az ember tehet, ahogy ellene is. Olyan házakat kellene építenünk – magyarázta –, hogy az átlagoshoz képest négyzetméterenként csak negyed- vagy tizedannyi energiát használjanak fel. Ennek a technológiája már elérhető. Ha ilyen házakat építenénk, akár harminc százalékkal is csökkenhetne az üvegházhatású gázok kibocsátása.Megfelelő szigeteléssel, jó nyílászárókkal, azzal, ha nem hagyjuk készenléti üzemmódban elektronikus berendezéseinket, vagy például forráskor takarékra állítjuk a gázt, rengeteg energiát spórolhatunk, s ezzel rengeteg káros gázkibocsátástól védjük meg a természetet. Ha növényeket, fákat ültetünk, és nyáron mondjuk légkondi helyett este kinyitjuk, reggel bezárjuk a lakás ablakait. Kevesebb húst eszünk, különösen marhahúst, mert hússal jóllakni tízszer annyi földterületbe és energiába kerül, mint zöldségekkel. Mindezt drága beruházások nélkül is megtehetjük. Sok országban ma már lenézik az olyan embert (vagy vállalkozást), aki klímaromboló módon él, nem gyűjti szelektíven a szemetet, nem komposztál, és soha nem hajlandó gyalogolni. Ha kell, ha nem, autóba ül. Ki lehet számolni, hogy hozzávetőlegesen mekkora biológiailag aktív felületre van szükség ahhoz, hogy egy liter üzemanyag elégetéséből származó széndioxidot feldolgozzon a természet.
ANNYI TERMÉSZETÜNK SAJNOS NINCSEN.
Bolygónk „egészségi” állapotának egyik mérőszáma az ún. ökológiai lábnyom. Minden emberi tevékenység igényel valamilyen mennyiségű biológiailag aktív felületet. Az ökológiai lábnyom országonként változó, általában minél fejlettebb egy ország, annál nagyobb. Nagyjából ötven évvel ezelőtt egyföldnyi volt a világ össznépességének ökológiai lábnyoma, ez jelenleg olyan másfél földnyi, és a legóvatosabb becslések is azt mondják, hogy valamikor 2050 tájékán legalább két Földre lenne szükségünk ahhoz, hogy a mostani környezethasználatunk még fenntartható legyen.
CSAKHOGY NINCS KÉT FÖLDÜNK.
Ezért mondják a fenntartható fejlődéssel foglalkozó szakemberek, hogy nem elég, ha pár százalékkal csökkentjük a széndioxid-kibocsátást, vagy öt százalékkal nő az autók üzemanyag-felhasználásának hatékonysága. Ez semmi. Ennél sokkal átfogóbb változásokra van szükség. Olyan gazdasági működésre kell átállni, amely radikálisan kevesebb fosszilis üzemanyagot használ fel, radikálisan kevesebb vegyi szennyezéssel jár.
HOGY LEGYEN MÉG MÁJUSUNK, ÖTVEN ÉV MÚLVA IS, GYÖNYÖRŰ.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ajánlataink

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!