Szimpatika – Nem szelektálok

Elnézését Tisztelt Olvasók, hogy szemét ügyekben a drámairodalom fordul ki idézeteiből, habár Shakespeare parafrázisa csorbítatlanul is érvényes a témában. Globálisan rohad a rendszer; immáron nemhogy környezeti, társadalmi kérdéseket feszegetve a hátrahagyott ürülékmennyiség kezelhetetlensége végett! Túl az etikán, a létfenntartáson innen. Egyelőre.

Jóllehet, kialkudott normáiról ismerszik meg a populáció – épphogy az élettér védelmébe hozott szabályairól –, de hosszú távú követésükre mégiscsak képtelen az önérdek. Statisztikák sorjázása helyett álljon itt egy személyes és egyben közösségi felvetés: mitől válik a nyilvános vécé disznóóllá, ha anyagcserénket intim, szuverén tevékenységként tartjuk számon mindannyian? Milyen jövőkép teremt leírhatatlan állapotokat egy mellékhelyiségben, mikor természetes fiziológiánk okán, már a látvány leírásától is okádunk?

A bele... nem folytatom. Jó magasról teszünk mindennapi, mindennemű habzsolásunk következményeire, hacsak vissza nem köszönnek, mint a felelevenített refluxhatás. Pedig mérőszámai kézzelfoghatóak, konkrét mutatókkal modellezve a holnapot, hol egyetlen elfogadható elem sem találtatik.
Mindent elhiszel, amit az újságok írnak – merül fel ismeretségi köröm szkepszise, és egyben félelme, szüntelen. Értem én, hisz a remény hal meg utoljára, amennyiben akad majd dobogó szív definiálni az érzést... Amúgy hitelesítés tekintetében inkább hagyatkozzunk szemeinkre, nem beszélve egyéb érzékszerveinkről, illetve azok leépüléséről testi-lelki értelemben egyaránt. Fogyasztási szokásaink toxikus velejárói mellet a zavar is egyre kevésbé zavar. Az aspektus lehet objektív, tudomásul véve az anomáliákat: amíg a technológia, a népsűrűség és felhasználás összefüggései nem esnek át, afféle paradigmaváltáson, nincs miről beszélni! Ránézésre tényleg nincs, hisz nem először említem e szentenciát, csak itt, csak most, csak Önöknek, és persze magamnak. Vagy ezredszerre. Ez van, szemléletet váltani próbatétel, s nehezebb a vártnál.

De szemléletet formálni?
Esélyes... A romlás a kész termék velejárója, és ez a személyiségfejlődés gyártósorairól legördülő produktumokra is érvényes. De akkor, és csak akkor! Akad munkafázis elegendő, törekedni a jóra. Istenhez hasonlatosan a magunk képére formáljuk utódainkat, ami részben természetes folyamat, másrészt természetellenes, különösen, ha hibakódokat plántálunk módosítás helyett. Ez utóbbi széleskörű ismeretére ott a teljes kultúrtörténelem, itt meg az idő valami mást kipróbálni.

Rohad a rendszer; utaltam volt a hulladékgazdálkodás sziszifuszi munkájára, miszerint a heti gyakorisággal felhalmozott, s egyre több szemét kezelésének módszere, majdhogynem ókori az újkori kihívásokkal szemben. Nem is véletlen, hogy szofisztikálódik a stratégia, teret nyer a prevenció és a felvilágosítás, hangozzék ez bármilyen közhelyesen is...

A fejekben uralkodó tohuvabohu kitakarítására tesz kísérletet az OHÜ, azaz az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség lakossági oldala a szelektalok.hu, trendi kérdésként tálalva az ökológiai lábnyom kérdését. Aktuálisnak vitathatatlanul aktuális, most éppen a február elejéig tartó filmpályázatuk kapcsán, amely fiataloknak kiírt versengés önkéntes zsűrijét magam is erősítem. Nos, ez itt a részrehajlás és a társadalmi célú reklám helye, és egyben a Szimpatika Magazin vélelmezett mikroközösségéhez intézett segítségkérés! Hívják fel családtagjaik, gyerekeik, tanítványaik figyelmét ezen erőfeszítésre is, miszerint nem vagyunk teljesen idióták mi, felnőttek... Van bennünk szándék és akarat megérteni és megtanítani a folyamatokat, újrahasználattól az újrahasznosításon és az energetikai hasznosításon át, egészen a lerakásig, ha már nincs más választás. Igen, tanultam valamit és büszke is vagyok rá. Ezen ismeretszerzés ugyanis nem csak egy életen át tart, de az életemet mentheti meg, több milliárd magammal. Szívesen venném átvételét szelektíven, ömlesztve egyaránt. Nem válogatok a módszerekben.



Filmpályázat

Az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökség Nonprofit Kft. eredeti, kreatív alkotásokat vár, amelyek újszerűek, lendületesek és elsősorban a fiataloknak szólnak. A film bármilyen hulladékkal kapcsolatos témát feldolgozhat az illegális lerakástól kezdve a szemetelésen át a hulladék keletkezésének megelőzéséig, újrafelhasználásáig. A feltételek között szerepel, hogy az alkotás fiataloknak szóljon és legfeljebb 2 perc hosszúságú legyen. A zsűri két kategóriában díjazza a beérkezett pályázatokat, és egy külön díjat is kioszt. A pályázatokat a filmpalyazat@ohukft.hu e-mail címre várjuk a kitöltött pályázati adatlappal együtt. További információk: https://szelektalok.hu/filmpalyazat2014/