Ma a bélpanaszok, illetve a végbélpanaszok a leggyakoribb betegségek közé tartoznak. Mi ennek az oka? Régen nem küzdöttünk ugyanezekkel a problémákkal?

Hogy mi az oka, hogy ennyi bél - és végbélprobléma van, azt nagyon nehéz megmondani. A panaszok számának emelkedése összefügghet a táplálkozásunk átalakulásával. Ma már alig találunk ételeket tartósítószerek és színezékek nélkül, az állatokat hormonokkal, antibiotikumokkal etetik, a különböző élelmiszereket besugárzás éri, hogy ne rohadjanak meg. Tehát elmondható, hogy rengeteg mesterséges faktor van, ami megsokszorozza a betegségek kialakulásának esélyét, beleértve a végbéldaganatok kialakulását is. A saját praxisomban, amit körülbelül 30 évvel ezelőtt kezdtem, ha egy hónapban találtunk egy végbéldaganatot, akkor sokat mondok, és az is a hatvan és afölötti korosztályt érintette. Ma már nincs olyan hét, hogy ne találnánk, sokszor már a huszonévesek között is súlyos beteget. Fontos külön választanunk a bélproblémákat, és a végbél betegségeit. Az aranyér mindig is létezett, Egyiptomban találtak iratokat, ahol a proktológust úgy hívták, a végbél pásztora. Tehát elmondható, hogy a problémák egy része már az ókorban is jelen volt.

Lehet összefüggés a táplálkozási trendek és a betegségek számának növekedése között?

Nem történt még sajnos erre irányuló vizsgálat. Természetesen mindig vannak nagyon divatos diéták, és megvetendő ételek, melyeknek idővel teljesen megváltozik a megítélésük. Ilyen például a vaj kontra margarin, hol az egyikre mondják, hogy káros, hol a másikra. Most pedig már ott tartunk, hogy egyiket se jó fogyasztani, csakis az olivaolajat. Szerintem ritka, hogy valaki letegye a voksát egyetlen diéta mellett. Persze ha bármelyikről kimutatták volna, hogy egy adott diéta betartásával megszűnnek a bélpanaszok, akkor arra biztos mindenki rákapott volna, de sajnos ezen még senki nem kísérletezett.

Mindegyik diétának megvan a maga hátulütője. Például a vegetáriánusoknál a növényi vasak nehezen tudnak felszívódni, így aki nem eszik húst, nagy eséllyel lehet vashiányos, illetve vérszegény. A haspuffadás oka sok minden más mellett lehet például bizonyos lebontó enzimek hiánya, bizonyos tápanyagokat nem tud az adott szervezet jól feldolgozni. Régen az ilyen panaszokra egyetlen diagnózis létezett, az irritábilis bélszindróma.

Melyek a leggyakoribb panaszok?

A bélproblémák közül puffadtsággal, a végbélpanaszok esetében pedig aranyérrel fordulnak a legtöbben orvoshoz. A puffadás hátterében olyan probléma is állhat, amit azonnal kezelni kell. Lehet a betegnek magasan daganata, polipja, gyulladása, de az is lehet, hogy egyszerűen csak laktóz érzékeny. Ha kizártuk egy komolyabb betegség lehetőségét, akkor lehet irritábilis bélszindrómán gondolkozni.

Aranyeressége legalább a lakosság felének van. Amerikai statisztikák szerint nincs olyan ember, akinek legalább egyszer ne lenne aranyeres problémája élete során.

Mekkora az aranyér kiújulásának esélye?

A végbélben körülbelül nyolcvan különböző betegség létezik. Minden betegem aranyeres panaszokra hivatkozik – ez érthető, hiszen ez a legismertebb betegség - ám sokszor kiderül, hogy valami egészen másról van szó. Csak azt az aranyeret kell ellátni, amelyikre panasz van. Ha biztosan aranyere van, de nem fáj, nem vérzik, nem viszket, nem fordul ki, ahhoz nem kell hozzányúlni. Ha ez rendszeresen vérzik, váladékozik, kellemetlen diszkomfort érzést okoz, akkor kezelni kell. Ha folyamatosan kicsúszik, vérzik, vagy ha az életminőséget rontja, akkor mindenképpen szakorvosi beavatkozásra van szükség. Ha jól történik az ér ellátása, akkor nem fog kiújulni. Másik kinőhet, de amit elláttak, azzal a betegnek több gondja nem lesz.

Mikor kell feltétlenül orvoshoz mennünk, illetve hova fordulhatunk?

A legijesztőbb, ha tartósan megváltozik a széklet habitusa, székrekedésből hasmenésünk lesz, vagy fordítva. Persze mindez lehet pszichés eredetű is, de ki kell zárni minden más betegség lehetőségét. Ha vért látunk a székletünkben, mindenképpen szükséges vizsgálat, és akkor is, ha az életminőségünket rontják a tüneteink. Elsősorban gasztroenterológus segítségét kell kérni, ha felsőbb bélszakasz vizsgálatára van szükség, az eredménytől függően pedig tovább irányítjuk a beteget a sebészetre.