Szimpatika – Aki egyszer ütött, máskor is fog

Úgy érzem, beszélnünk kell azokról a szegényekről, megalázottakról és gyengékről, akiknek a december nem készülődés, nem boldog izgalom, nem a csillogó ünnep hava. Hanem az éhezésé, a fűtetlen szobáké és a rettegésé.
Minden évben november 25-én van a Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapja. Ennek alkalmából ismertette kutatását az S.O.S. Krízis Alapítvány. A kutatók 9-11. osztályos tanulókkal készített felmérése a fiatalok erőszakkal való érintettségét vizsgálta. A kutatásba elsősorban fővárosi középiskolákat vontak be, de szép számmal érkeztek online kitöltött kérdőívek is.

Az eredmény lesújtó, elszomorító, döbbenetes.

Újságíróként sokszor írtam a családi erőszakról.
Soha nem fogom elfelejteni K. Mónika történetét, akit édesapja meggyilkolásáért ítéltek el. Az aberrált, brutális, alkoholista férfi vizes törülközővel verte lányait, lyukakat fúrt a fürdőszobafalba, hogy tudjon utánuk kukucskálni. És más módon is zaklatta őket. Ezek az előzmények vezettek odáig, hogy Mónika édesanyja két lányát karon fogva elmenekült a házból. A gyilkosság előtt két napig kóboroltak ruha nélkül, étlen-szomjan, míg a mama úgy gondolta, néhány holmijukért hazamegy. Bár ne tette volna! Az iszákos és durva férfi – kihasználva, hogy felesége otthon van – az akkor 21 éves Mónika telefonjára küldött egy üzenetet, amelyben azt írta: „viszi anyádat a mentő”. A lány persze megijedt, hogy az apja úgy megütötte az édesanyját, hogy a mentőnek kellett elvinnie, és úgy döntött, barátja kíséretében ő is hazamegy.
Amikor hazaértek, látták, anyjának semmi baja. Felmentek az emeletre, ahol az apa az ágyban feküdt, de a paplan alatt egy tőrt szorított a kezében. A fiú megpróbálta elvenni tőle. Dulakodni kezdtek. A lány barátja elszedte a tőrt az apától, és hátranyújtotta Mónikának. Erre K. László elkezdte fojtogatni a fiút. Mónikánál elszakadt a cérna. Fogta a kést, és többször megszúrta az apát. Nem akarta megölni, nem is szúrt erősen, csak olyan szerencsétlenül, hogy K. László elvérzett.
Ügyvédjének nem sikerült felmentetnie őt. Gyilkosságért letöltendő börtönbüntetést kapott. Nem úgy, mint a kísértetiesen hasonló esetben B. Edina. A lány gyakorlatilag ugyanazt élte át, mint Mónika. Azon a napon, amikor négy késszúrással megölte az édesapját, három nap volt már csak karácsonyig. A húsz négyzetméteres csepeli szükséglakásban, a 120 kilós, örökké részeg férfi, meggyötört, megfélemlített felesége és nagylánya akkor már tizennyolc éve vergődtek a gyűlölet és kilátástalanság csapdájában. Edina vallomásában azt mondta, hogy részeg apja egy verekedésben úgy megütötte, hogy az ütéstől megtántorodott. A lány ekkor szúrt. Először a férfi hátába. „Megfordult és én újra megszúrtam, de nem tudom hol és hogyan, mivel továbbra is jött felém, ismételten megszúrtam, de ettől sem állt meg, ezért még egyszer megszúrtam, amitől megtántorodott és elkezdett hátrafele lépkedni, majd nekidőlt a bejárati ajtónak. Egy nagy sóhajjal, a bal kezével a mellkasához kapott, rám nézett, összerogyott és elkezdett hörögni.” – állt a lány kihallgatásáról készült jegyzőkönyvben. Tragédiája jórészt a pénztelenség miatt következett be. Ha nem élnek borzalmas anyagi körülmények között, elköltözhettek volna a durva, részeges, agresszív férfitól.

A családban elkövetett borzalmak formái sokszínűek. Az érzelmi zsarolástól, a lekezelésen, sértegetésen és megalázáson át, a tettlegességig, szexuális terrorig, az erőszak módja, eszköze megszámlálhatatlan. Számomra azonban, valahányszor a témával kapcsolatba kerültem, a kérdés az volt, az elszenvedő miért tűrte?

A legtöbb erőszaktevő képes elhitetni az áldozatával, hogy ő a hibás. - mondta Borsos-Kőszegi Erika, az S.O.S. Krízis Alapítvány pszichológusa. „Kiprovokálta” a verést, nem végezte el a dolgait, rosszul csinált valamit. Holott ilyen nincs! Egyetlen hibás fél van: az, aki üt. Tévedés, hogy a bántalmazás főleg az iskolázatlan, szegény rétegek körében elterjedt. Minden etnikai csoporton, társadalmi rétegen és lakóhelyen belül hasonló arányban találkozunk bántalmazókkal és áldozatokkal.
A pszichológus szavait támasztja alá az S.O.S. Krízis Alapítvány kutatása, amelyből kiderül, hogy a XXI. században, az Európa közepén, Magyarország fővárosában élő tizenévesek fele úgy gondolja, a szülei azért ütik meg, mert szeretik, és jót akarnak neki. A fiúk 65 %-a elismeri a „jogos pofon” intézményét. Figyelemfelkeltő, hogy a lassan 18 éves gyermekvédelmi törvényben megfogalmazott egyértelmű tiltás ellenére a jelenkor tizenévesei számára még mindig elfogadható, sőt, indokolt tud lenni, ha megütik őket a szüleik. A megkérdezettek 42,25%-a úgy véli, hogy a nők gyengébb képességűek a férfiaknál. 24,25%-a vallja, hogy a nő dolga a család kiszolgálása. S még egy riasztó adat a kutatásból: a válaszadók háromnegyede véli azt, hogy ami a családon belül történik, az a családra tartozik.
Pedig Borsos-Kőszegi Erika szerint a családon belüli erőszak ördögi játszmájából való kiszabadulás első lépése az, hogy a bántalmazott, megalázott ne higgye el, hogy hibás. A második lépés annak a ténynek az elfogadása, hogy aki egyszer ütött, ütni fog többször is, ezt bizonyítják a beszámolók és a statisztikák, valamint azt is, hogy a bántalmazás mértéke az idő előrehaladásával nő. A bántalmazott nők után a gyerekek jönnek, tehát aki nem lép ki a kapcsolatból, feltehetően előbb-utóbb a gyermeke biztonságát is kockára teszi.

Néhány adat a családon belüli erőszakról

Mind a nyugati, mind a magyar adatok azt mutatják, hogy minden ötödik nő él vagy élt valaha olyan kapcsolatban, ahol partnere rendszeresen testileg bántalmazta őt. Ezt az adatot tovább súlyosbítja, hogy a testi erőszak csak a jéghegy csúcsa. A folyamatos lelki erőszakban élő nők száma ennél jóval magasabb. Magyarországon a családon belüli erőszak hetente legalább egy nő életét követeli.