Szimpatika – Londony gumicsimmával

- Akkor vót bátorság.

- Nem vót híja.

- Oszt a kényelem?

- Rijogatnak a fapaddal, vittem is smirglit, hogy rendesen lecsiszoljam, mert a városi népek slendriánok, oszt a szálka nem tréfadolog, de szépen kárpitolt ülések voltak.

- Sikerült-e szóba elegyedni az ángéliusokkal?

- Egy részükkel. Merthogy kétféle angol nyelv van. A szegény-angol és a gazdag-angol.

- Nocsak.

- A szegény-angol punkt olyan, mint a magyar, csak a „t”-ét „th”-nak mondják. Ezt beszélik a mosogatók, a pincérek, a kőművesek meg mindenféle munkások. Például azt, hogy jó – úgy mondják: „thök joú”. Aztán van a gazdag-angol.
Az meg úgy mondja a jót, hogy hárásó.

- Angol angol nincs?

- Olyanok nem laknak Londonyban.

- Meséljen még kend!

- Az angolok feszt rohannak, kapkodnak. A húst nincs is idejük rendesen felszeletelni, csak vágnak egy vaskos darabot, és át sem sütik, csak a szélét. Belől meg azonmód pirosan, véresen hagyják a nagy rohanásban.

- Lódít kend.

- Ha mondom! Még szerencse, hogy a repülőn nem vették el a bugyli bicskámat. Vékonyra szeltem és a gyertya lángjánál magam sütöttem át rendesen. Jártak is a csodájára a népek az étteremben.

- Magad uram, ha szolgád nincsen. És mit isznak?

- Viszkit. Az ilyen gyenge pálinka, amit nálunk a kisbabáknak adnak, ha fáj a foguk.

- Azért nem szenvedett hiányt?!

- De már a kirántott húst nem tudtam intézni, mert egész Londonyban egy szelet nem sok, annyi nem vót.

- Hogyhogy?

- Biztos a csap végett.

- Csap?

- Merthogy a panírozáshoz mindég kezet kell mosni, odakint meg ez nem egyszerű dolog.

- Már miért nem?

- Merthogy annyira dölyfösködnek a gazdagságukkal, hogy nem egy, de két csapjuk van a mosdóban. Egy a meleg víznek, egy a hidegnek. Ezért aztán vagy leforrázza az ember a kezét vagy nem viszi le a hideg víz a zsírt.

- Másban is kevélyek?

- De biz ám. Például a buszokra felhúztak még egy emeletet, csak, hogy lássák, a sofőr két kocsit is megengedhet magának, csak hát hogy másképp vezesse egyszerre.

- Ekkora a jólét?!

- Ekkora. Vannak olyanok, akiket azért fizetnek, hogy csak állnak egy helyütt.

- Mint a juhászt?

- Pont úgy, csak még a birkákat sem kell nézniük. De kucsmája ezeknek is van. Fekete. Meg piros a subájuk. Csak állnak a palota előtt, oszt merednek a semmibe.

- Nekem az unokám is van, hogy csak néz a semmibe, de az nem juhász – bölcsész Pesten.

- Ezek nem hiszem, hogy bölcsészek, mert puskájuk van.

- Akkor csőszök.

- Az lehet, bár nem láttam a palotában szőlőt.

- Aztán legalább dolgosak-e az angolok?

- Ááá, léhűtők, mint a bivaly. Van egy hídjuk. Lusták kitenni egy táblát, hogy a magas hajók ne gyöjjenek arra. Inkább felnyitják a hidat, ha túl nagy a hajó.

- Akkor semmiben sem hasonlítanak ránk a testvérvárosban?

- Valami rokonság csak lehet, mert ők is mindég az út bal oldalán mennek, mint mink a faluban.