Szimpatika – Feszti-körkép

No meg gasztro, könyv, színház, film, tánc, életmód – összművészeti az évszak, kétségtelen. Hétköznap vagy hétvége, egyre megy; rendezvényektől hangos minden szeglete e hazának, s aki ebben a kavalkádban sem talál, azzal nem lehet szórakozni. Mert a többség, igenis, örömmel hódol az együttlét szenvedélyének! Mindenesetre lennie kell keresletnek, amennyiben ekkora a kínálat, nem?

Nem feltétlen! Iparággá nőtte ki magát a műfaj, immáron közigazgatási, gazdasági, civil szervezetek, s egyre terebélyesedő alvállalkozóik – a többek között event-, catering-, sound-, hostess-, security-firmák – kutatnak a rendezvénypiac büdzséforrásai után, olykor elképzelhetetlen, máskor elképesztő, ha úgy tetszik, pofátlan tematikát bocsátva áruba. Tán ez utóbbi a kínosabb. Mert mi másról szól az áruház mögötti parkoló forró betonjára hirdetett sokadalom, hol a Vidám medvebocs ifjúsági előadás és a playback celeb-show közé bepréselt drogprevenciós vetélkedőt a pörköltfőző-verseny addiktív illata hergeli?

Ja, kérem, a pénznek nincs szaga.

Amúgy sincs belőle sok! Kár, mert a pályázati keretből rendezett ingyen vurstlikon túl – tisztelet a kivételnek – már a fizetőképesség lenne a színvonalasabb belépő. Napi-, hetijegyek formájában váltható meg a földi paradicsom, illetve annak egy szelete; teljesség csak a további invesztálás hozamaként élhető át! A legkisebb betét, úgy ezer forint/fő, ez alatt gyakorlatilag semmi nincs, mit a boldogság egyszeri stimulánsaként azonosítanánk. A határ pedig? Maga a csillagos ég, mindenféle értelemben. Így a vélelmezett célközönség orientációtól független, minden esemény családi program, legalábbis a költségvetés aspektusából…

Na most menjek, vagy maradjak? – merül fel egyre fiatalabb generációk sokaságában a kérdés, és bizony nem az elérhető tartalom kapcsán! Az ugyanis általában mindenhol rendben van, ha már jegyet szednek. A kategória legapróbb fesztiváljai is kuriózumok sokaságával teszik vonzóvá napjaikat, akár a fellépők, akár a szolgáltatások sokszínűségének tekintetében, és erről az aggódó „finanszírozó” is meggyőződhet, ha az egyre részletezőbb weboldalak valamelyikére kattint.
A túlnyomórészt könnyűzenei koncertek között bőven nyílik lehetőség az önképzés és a mosakodás széles skáláján, a többi, mondhatnánk, neveltetés kérdése... Részben, tegyük hozzá. Hisz a jelen leselkedő veszélyei éppoly cifrák, mint egy műsorfüzet.

Kétségtelen. De minden téves híresztelés ellenére, ezen szervezett formában a legkevésbé! Érdemes utánanézni a statisztikáknak, elenyészőek a nyugtalanító vagy felkavaró adatok a létszám és helysűrűség vetületében. Mintha kortól, nemtől, hovatartozástól függetlenül mindenki érezné a közösség alkalmi társulásaiban rejlő lehetőséget, amit az egyszerűség kedvéért nevezzünk most és mindörökké: szeretetnek! Ahogy szinte tapintható az öröm minden szinonimája, mint a jókedv, az örvendezés, a gondtalanság, a felhőtlenség, a vidámság, valamint a gyönyör, a kéj és a mámor, hogy ne legyünk már annyira szemérmesek!

Hát élhetünk muzsikaszó nélkül?

Nem! Nem beszélve a fent sorolt művészeti, kulináris ágazatokról, ismerve korosztályokon átívelő hatásaikat, miszerint csak egyetlen szakadék létezik valójában, és az kulturális. Az árkok betemetése itt kezdődik, felejtsük el a közélet meddőhányásait!

Néhány napra. Egy alkalomra. A pillanatra, amikor átadjuk magunkat a kultusznak, sodródunk az eseményekkel, hogy világra jöjjön bennünk egy optimális világ ideája! Bár a társadalomtudományok szerint egy szervezetten zárt csoportosulás mindig a külső viszonyokat tükrözi, valahogy mégis szebbnek látszunk ebben a visszfényben, és már ezért megéri a próba.

Legyen szerencsénk hát valamely nyári eseményen! Ígérem, jeles egy nap lesz…