Szimpatika – Szélsőséges reakciót válthat ki a diagnózisközlés

Valószerűtlen szituáció ez számukra, amelyben hallják ugyan, amit mondanak nekik, de egy sajátos érzékelési gátlás következtében nem értik meg a mondatokat. A beteg kiszolgáltatott és rémült állapotban van, hirtelen a legegyszerűbb dolgok is érthetetlenné válnak számára, szinte képtelen felelősen cselekedni vagy mondani bármit is.

Az emlékezés folyamata is torzul, a hallottak megjegyzése és felidézése nagyon megnehezül. Ezért kell aztán mindent újra megkérdezni és újra meghallgatni, mert szinte nem marad használható emléknyom. Az orvos ezért azzal szembesül, hogy a beteg esetleg ugyanazokat a kérdéseket teszi fel a következő beszélgetéskor, amit már feltett egyszer, vagy arra kéri, újra mondja el, amit addig elmondott.

Van olyan is, aki már az első orvosi vizitnél tettre készen viselkedik, ami egyfelől azt mutatja, hogy az ő krízismegoldási módszere a cselekvés, ugyanakkor hajlamosít a bagatellizálásra, tehát előfordulhat, hogy a diagnózist nem a megfelelő súllyal kezeli, hanem kicsit „vállrándítva”, mint egy banális betegséget.

Nagyjából ez a két véglet létezik a viselkedésben, amit persze számos egyéb magatartási forma is kiegészíthet – de minden egyes helyzetben a legfontosabb cél a szituáció túlélése és méltósággal viselése.

Forrás: https://daganatok.hu/