Kinek kellenél?

2014. 04. 01.
Szerző: Vág Bernadett
Negyedszerre sikerült csak begyújtani a kávéfőző alá; vagy elaludt a gyufa, vagy a gázrózsa fulladt be. Alig látott a könnyeitől. Dühös volt magára, amiért sír, nem szabad sírni, semmire se jó az. Különben is, miért kell annyira kiborulni pár szótól, a szó csak szó, holnap talán már nem is emlékeznek rá.

De ez a ma reggeli különösen fájt. Miközben igyekezett a kenyeret tökéletesen lefedni a vajkrémmel, a szélén is, szépen, egyenlő vastagon, mert amúgy nem lesz jó, újra meg újra visszacsengett a fülében az a pár mondat. István hangján csengett, mintha ott mondogatná mellette:
– Tudod, mit kérek a születésnapomra, Emma? Egy olyan hogyishívjákot, szemfedőt, amit alváshoz használnak a filmekben. Tudod, selyemből van, hátul meg gumis.
– Aztán minek az neked? – nevetett. – Hisz nem süt be ide a nap!
– Hát, csak azért – morogta –, hogy ne kelljen reggelente a rusnya pofádra ébrednem.
A vajkrémes kenyér a kistányér közepére került, körötte vékonyra szelt uborkakarikák sorakoztak. Ahogy elvárja. Szalvétát is tett mellé, és a sót, mert István mindent nagyon sósan eszik. Ha nincs ott a só, őrjöng.



Nem volt ám mindig ilyen a férje. Amikor megismerkedtek, a tenyerén hordozta őt, óvta a széltől is, esténként a munkahelye előtt várta, nehogy leszólítsa valaki hazafelé. Hazaadta a fizetését, ami akkor még duplája volt az övének. Jól keresett autószerelőként, irigyelték is a barátnők. Macskának szólította, meg kis butusomnak, és imádott magyarázni. Elmondta, hogy kell értelmezni a politikát, a gazdasági helyzetet, a buxot. Emma csodálta, imádta, hogy ilyen okos. Aztán beiratkozott az egyetemre. Estire, hogy a munkából se maradjon ki. Két fiút szült közben, de nem adta fel így se, közgazdász lett. Amikor a diplomát átvette, István csúnyán berúgott.
– Csak azért csináltad, hogy megalázz – mondta.

Attól fogva minden megváltozott. Emma már csak a bankban szeret lenni, ott tisztelik, kedvelik, jól megfizetik. A beosztottjai felnéznek rá, a főnökei megbecsülik.
– Kinek raktad szét a lábad ezért? – kérdezte a férje, amikor kinevezték csoportvezetőnek.
– Már takarítani se fogsz, te lusta dög – ordította, amikor bejárónőt vett, mert a túlórák mellett nem volt ideje rendben tartani a lakást.
Aztán István elvesztette az állását. Az autószerelő-műhelyek helyét átvették a márkaszervizek, oda meg nem kellett. Ha néha kap valami munkát, fillérekkel szúrják ki a szemét. A fiúk szétszéledtek, lediplomáztak, megnősültek, nem kíváncsiak a keserű apjukra. Csak Emma tart ki mellette. Gondolt már rá, hogy elmegy ő is, de mindig összefacsarodik a szíve. Mi lenne Istvánnal nélküle?
– Úgyse kellenél senkinek! – mondogatja István hetente kétszer, ilyenkor odarángatja a nejét a tükör elé. – Nézd csak meg magad, öreg vagy, lottyadt, unalmas tehén.

A bankban van egy elvált nő, az Ildi, Emma vele szokott pusmogni ebédszünetben, amikor már végképp nem bírja. Ildit verte a férje, azért vált el.
– Téged is ver? – kérdezi mindig.
– Nem, engem nem ver – feleli Emma, és ettől kicsit erőre kap, lám, más nőnek még rosszabb, azokat verik is. Végtére is István jó ember a szíve mélyén, a fiúknak is törődő apjuk volt, becsületes, megbízható, csak hát nem lehet tudni, mi lelte. Talán az élet tette ilyen megátalkodottá.
– Ne hitegesd magad, szívem – mondta egy nap Ildi. – Téged is vernek, csak nem úgy. Téged szavakkal vernek. Az még jobban fáj.

Ezzel aludt el aznap. Hogy őt is verik, igenis, csak másképp. Úgy, ahogy a legjobban fáj.
Aztán reggelre, mintha az egészet elfújta volna a szél. István évtizedek óta mindig morcosan ébredt, de most mintha nevetett volna a szeme. Emma szíve hirtelen tele lett. Istvánhoz bújt, rámosolygott és a fülébe súgta:
– Jól aludtál, édesem?
István nyújtózott egyet, nyögdécselt kicsit, és felkönyökölt. Ránézett Emmára, majd azt kérdezte, tudja-e, mit szeretne a közelgő születésnapjára. Hogy egy olyan szemfedőt, amilyen a filmekben van.

A szóbeli bántalmazásról

A szóbeli erőszak a másik feletti uralkodás és hatalomgyakorlás eszköze. Sok formája van, sokszor nehéz felismerni a párkapcsolatokban. Nyárs Mária pszichológus szerint a szóbeli bántalmazás azonosításának első jele a kételkedés: „Normális ez? Más kapcsolatokban is történnek hasonló incidensek?” Ha már eljutott a kételkedésig, lassan felébred abból az illúzióból, hogy társa is a kölcsönösség alapján szemléli a világot. Nehéz elhinnie, hogy partnere azért viselkedik így, mert uralma alatt akarja önt tartani. Fájdalmas ezzel szembesülni, de elkerülhetetlen, ha változást szeretne. Hiszen joga van vádaskodástól, kritizálástól és dühkitörésektől mentesen élni. Joga van ahhoz, hogy tisztelettel beszéljenek önnel. A változás kezdeményezése nem könnyű. Meg kell fogalmaznia a változás igényét, ki kell jelölnie saját határait. Könnyen lehet, hogy társa még bántóbb módon reagál erre. Ebben az esetben okvetlenül keressen szakszerű segítséget!

(További információk: Nyárs Mária: A szóbeli bántalmazásról: https://www.nyarsmaria.hu/cikkek/a-szobeli-bantalmazasrol; Patricia Evans: Szavakkal verve – Háttér Kiadó)

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ajánlataink

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!