Fesztiválfeeling apaszemmel

Szóval együtt mentünk, hallgattunk koncertet, nekem volt egy-két kötelező megbeszélésem, de azért igyekeztünk annyi időt együtt tölteni, amennyit csak lehet. Zavarni persze nem akartam: szeretném azt hinni, hogy még emlékszem arra az időszakra, amikor én voltam 16 éves – nem volt annyira rég… –, és tudom, mennyire érzékenyek a kamaszok arra, ha nem tartják tiszteletben azokat a határokat, amiket éppen ebben a korszakban alakítanak ki maguknak. Tehát Ádám is találkozott a haverjaival, mentek külön ide-oda, amerre csak akartak, és ezalatt én is felelevenítettem egy sor régi emléket azokkal a barátokkal, majdnem-barátokkal és ismerősökkel, akikbe az ember belefut egy hasonló esemény alkalmával. Nincsenek kevesen, így vigyázni kell arra, hogy ne igyunk mindenkivel egy-egy pohár sört, bort vagy a kötelezettségek letudása után akár valami erősebbet is a viszontlátás örömére…

Számomra még mindig ez a fesztivál az egyetlen belátható méretekkel bíró rendezvény hazánkban. A többi olyan gigantikussá nőtte ki magát az elmúlt években, ami számomra már sokkk. Szakmámból adódóan minden évben jelen kell lennem egy-két ilyen eseményen, így azt hittem, sok meglepetés már aligha érhet, de a napokban egy elrettentő adat jutott tudomásomra: a hazai fesztiválok egyik legnagyobbikán az első két napon megdöntötték a detoxikáló-csúcsot az alkohol és a drogok terén, és nem az előző évit, hanem az előző két év összegét. (Nem a Szigeten!) Ez mindenképpen rossz, sőt, felháborító és riasztó is egyben. És lényegében nem is a lökött huszonévesekre akadtam ki – bár azt sosem értettem, miért szükséges a szórakozáshoz a „cucc” –, hanem azokra, akik mindebből meggazdagodnak. A szerek egészségügyi hatásait meg jobb nem is firtatni…

A fiamban persze megbízom: értelmes gyerek, aki nemcsak az iskolában, de otthon is hallott már a különféle káros szerekről. Remélhetőleg mindenféle demagógia és túlzó aggodalom nélkül, tárgyilagosan és tényszerűen sikerült neki mesélni a veszélyekről… Azt ugyanakkor nem állítom, hogy nem aggódom, hiszen a drog manapság már mindenhol jelen van, a „jó” iskolákban és „jó” fesztiválokon is.

A VOLT mindenesetre kellemes élmény volt: az együttes jelenlét miatt családi, de közösségi is egyben. Jövőre is igyekszem majd hasonló módon megszervezni ezt a pár napot.

Fiammal közösen mentem a VOLT-ra. Először együtt egy fesztiválon, ami lehet, hogy megbotránkoztat valakit, de számomra ez a családi kultúránk része. Ha pedig megyünk, legalább együtt menjünk, amíg még nem vagyok ciki a gyereknek…