All inclusive

2013. 10. 03.
Szerző: Vág Bernadett
A nyár íze még ott van a szájukban. Tessék, itt vannak a fotók, apci, anyci meg a két gyerek. Itt, nézd csak, a vitorlás mellett. Aztán a csúszdánál. Láttál te már ekkora pizzát? Majd a videót is megnézheted.

Minden évben elmennek nyaralni, csakis vízpartra. Büdzsétől függ, melyikre. Apci márciusban szól, hogy most kéne foglalni, anyci legyint, hogy hol van még a nyár. Júniusban összevesznek, mert dönteni nehéz. Júliusban plázáznak, papucs is kéne meg naptejek, jó sok faktor. Augusztusban sietve csomagolnak, apci listával, anyci ösztönösen. A kocsiban apci végig morog, lehetett volna sokkal olcsóbban, ha még márciusban. Mikor érünk már oda, vinnyognak a kölykök percenként.


A szállás pont nem olyan, mint a fotón. A medence viccesen kicsi. A víz húsz perc séta. Légkondi nincs. Apci a hibás, anyci rég megmondta. Márciusban kellett volna foglalni, dohog apci. Estére a kisebbiknek megfájdul a foga. A nagyobbik mintha lázas lenne. Az ágy kemény, a fal vékony, áthallani a szomszédból az ütemes nyikorgást.
Másnapra kicsit jobb, reggel mindig jobb, a szoba se olyan rémes. Gyerkőcök már a medencében, vihogva. Anyci felkapja az új fürdőrucit, push-upos. Otthon jobban állt. Apci az új sildes satyiban, vagányat villant a tükörbe, sehol a kopasz foltocska. Bérelnek két napágyat, napernyőt, és start, nyaralás. Apci gyakran megy a bárpulthoz, mert all inclusive. Behúzza a hasát, úgy könyököl. Aztán már nem húzza be. Viccelődik a csapossal, jó hangosan. Irtó ügyesen csajozik, észre se lehet venni, csak a nők arcán látni, hogy vették a jelet. Anycinak ilyenkor fortyogni kéne, de most nem megy. Olyan bágyasztó a nap. És igazából már nem is érdekli. Mióta is?
Volt egyszer egy nyár, egy srác. Sátor és Balaton. Titkos hely a dzsindzsás mögött, lehetetlen odalátni. Éjszaka nem aludtak, csillagokat néztek bódultan, elloptak egy csónakot, ringatóztak az aranyhídon. Már kelt a nap, amikor a sátorban végre összebújtak. Csak egy takaró volt. A matrac leeresztett. Beköltözött egy tücsök is, azt kergették röhögve. Már delelt, mire felébredtek, irány a víz, meztelenül. Milyen szépek voltak meztelenül. A víz selyme, a bőrük selyme, az ő csókjuk, vagy a napé… Lángost ettek mindig, mert az volt olcsó. Kunyeráltak mustárt meg kenyeret a hurkásnál. Naplementében, kéz a kézben, suttogva, ordítva, hogy örökké meg soha... Hová tűnt az a srác? Ha most felbukkanna, ha itt állna hirtelen, mereng anyci és beleszédül, szemhéja mögött vakító táncot lejt a nap, ha most itt teremne és átölelne…
Gyere pancsolni, anyci, kiabál apci, nem azért fizettünk medencés nyaralást, hogy be se vizezd magad. A kölykök önfeledten visítanak, apci felváltva dobálja őket, a kicsi felzokog, darázsba lépett, anyci a hibás, hol az a papucs. Az ebéd svédasztalos, apci habzsol, anyci csipeget, kölyköknek nem kell az ingyen fagyi, nyeleset akarnak. Délután majd apci bevonul a szobába, nyomja már a fejét a sör, úgy horkol, hogy a parton is hallani. Este meg tévét néz a közös teremben, nagy meccs lesz. A szabadtéri bárpult mellett zenekar játszik, párocskák táncolnak összebújva, anyci keresztrejtvényt fejt az aulában, kint sok a szúnyog.

Apci a tükör előtt, öltönyben, igyekszik ráigazgatni a haját a foltra. Ügyvezető mégse mehet sildes sapkában, hogy nézne ki. Anyci megköti a nyakkendőjét, húsz éve ő köti. Esik. Van még pár perc, kávényi idő. Azért jó volt, bambul apci, jövőre is mehetnénk ide, nem, anycikám. Anyci bólint, hogy de, azért jó volt. Nagyot kortyol a kávéba. Tavaly Olaszban, na, az mitől volt jobb, mondja apci, semmitől, csak duplájába került. Semmitől, bólogat anyci, jövőre majd korábban lefoglaljuk, teszi hozzá. Apci megfogja a kezét. Furán néz. Emlékszel, anyci, nevetgél, arra a balatoni nyárra? A sátorra meg a tücsökre, emlékszel? Csónakot loptunk és hurkát ettünk mindennap. Lángost, mosolyog anyci, hurkára nem futotta. Ha akkor megláthattuk volna, hogy ma mi lesz, hogy családi autó, all inclusive nyaralás meg két gyerek, el se hittük volna, igaz, anyci? Hogy ugyanúgy fogom majd a kezedet, ugyanúgy andalgunk majd a naplementében, ugyanolyan szerelmesen.
Aztán felcsörög a benti szobában a vekker, kelteni kell a gyerekeket, öltöztetni, reggeliztetni, suliba vinni, szeptember van megint, ahogy volt is, lesz is még annyi, de annyi, meg nyár is lesz még és nyaralás is, vízparti, csakis.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Ajánlataink

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!