Az atlétaláb és a zsoké viszketés

Felszíni gombás fertőzéseket sarjadzógombák és dermatofitonok egyaránt okozhatnak. Normál körülmények között a bőrt számos mikroorganizmus népesíti be, amelyeket együttesen normál flórának nevezünk. A normál flóra gyakorlatilag nem okoz betegséget és nem stimulálja az immunrendszert. Ha azonban a bőrön folytonossági hiány keletkezik vagy az immunrendszer legyengül, bármely jelen lévő mikroorganizmus okozhat seb- vagy bőrfertőzést. Ha a mikroorganizmusok normális egyensúlya eltolódik, például a baktériumok száma csökken és a gombák túlsúlyba kerülnek (ez tapasztalható néha széles spektrumú antibiotikumok alkalmazását követően), az érintett személynél az egyensúly felborulásának következtében gombás fertőzés alakulhat ki.

Sarjadzógomba-fertőzések

A kandidiázis gyakori sarjadzógomba-fertőzés, amely elsősorban a normál flóra részét képező Candida albicans és más Candida-fajok túlszaporodásának következménye. A szájban a kandidiázis gyulladást és fehér felrakódásokat okoz, amelyet aftának vagy szájpenésznek nevezünk. Csecsemőknél a candidafertőzés ún. pelenkakiütést okozhat, ami ágyban fekvő, inkontinens felnőtteknél is gyakori. Nőknél a fertőzés a nemi szervek környékén viszketéshez és hüvelyi folyáshoz (fehér folyás) vezethet. Az US Centers for Disease Control (CDC) adatai szerint a nők 75%-a élete során legalább egyszer szenved gombás fertőzésben. A kandidiázisnak számos más megjelenési formája lehet: okozhat például körömfertőzést és szisztémás fertőzéseket, különösen legyengült immunrendszerű egyénekben. Az Egyesült Államokban ez a kórházban szerzett véráramfertőzések negyedik leggyakoribb oka.

Dermatofiton gombák okozta fertőzések

Az atlétaláb, az ún. zsoké viszketés és a gombás körömfertőzések gyakori fertőzések (a népesség kb. 10%-a szenved láb- és körömgomba fertőzésben), amelyek egyik személyről a másikra terjedhetnek. Ezek a gombás fertőzések bőrpír kialakulásához, a bőrfelszín hámlásához, hólyagosodásához és leválásához, viszketéshez, az érintett körmök deformálódásához és törékennyé válásához, valamint a hajszálak töredezéséhez vezetnek. Ezeket a fertőzéseket a dermatofitonok okozzák: a gombák ezen csoportjába soroljuk a például a Trychophyton, Microsporum és Epidermophyton gombanemzetségeket. A dermatofitonok keratinnal táplálkoznak, és ritkán hatolnak a bőr alatti szövetekbe. Az ilyen gombák okozta elváltozásokra gyakran alkalmazzák a „ringworm” (bár a betegséget nem féreg okozza), azaz sömör, illetve a „tinea” elnevezést.

– Az atlétaláb (Tinea pedis) a lábujjak közötti bőrt érinti, néha ráterjed a talp bőrére is.

– A zsoké viszketés (Tinea cruris) az ágyéki régiótól a comb belső felszínéig terjedhet.

– A hajas fejbőr és haj fertőzése (Tinea capitis) a hajszálakat érinti, elsősorban gyermekeknél fordul elő.

– A kéz- és lábujjak körmének fertőzése (Tinea unguium) jellemzően a lábujjak körmét érinti, azonban a kézujjak körmeire is ráterjedhet.

– A „ringworm” (Tinea corporis) a test bármely részén előfordulhat.

– Az ún. szakállmérgezés (Tinea barbae) az arc szakállas részén jelentkező fertőzés.

Egyéb fertőzések

A Tinea versicolor a bőrön jelentkező, tejeskávé színű foltok vagy elváltozások megjelenésével jár, és azt nem dermatofitonok, hanem a Malassezia furfur nevű sarjadzógomba okozza. Fiatal felnőtteknél gyakori állapot.

A sporotrichosist a Sporothrix schenckii okozza, amelyet nem sorolunk a dermatofitonok közé: ez a bőr és bőr alatti szövet fertőzése, amely a gomba lakóhelyéül szolgáló tüskés növények, tűlevelek és sphagnum tőzegmoha okozta sérülés helyén keletkezik.

A mélyebb szöveteket, a véráramot és a tüdőt érintő, valamint a szisztémás gombás fertőzések

Számos gomba okozhat mély és szisztémás fertő­zéseket. Egyesek mindenhol elterjedtek, míg mások csak bizonyos területeken fordulnak elő. Embei fertőzés akkor fordulhat elő, ha az egyén olyan környezettel, például fertőzött talajjal érintkezik, amelyen a gomba tenyészik. A tüdőfertőzéseket jellemzően gombaspórák (pl. Aspergillus niger vagy Aspergillus fumigatus) belégzése váltja ki. Tüdőfertőzések és a bőr felszíne alá terjedő gombafertőzések esetében a behatoló gombák képesek a fertőzés eredeti helyéről szóródni és a vérbe jutni (véráramfertőzések) és/vagy az egész testben elterjedni: az egyes szervekbe, szövetekbe, csontokba, és néha az agy-gerincvelőt borító hártyára és az agyba is eljuthatnak.

Ép immunrendszerű betegekben a gombás tüdőfertőzés mindössze mérsékelt influenzaszerű tüneteket okozhat, pl. köhögést, lázat, izomfájdalmat, fejfájást és bőrkiütéseket. Más betegek esetében a gombák olyan fertőzést okozhatnak, amelyek a fertőzés kezdeti helyén lokalizálódva maradnak, és nem terjednek tovább (az organizmusok granulómákban tokozódnak el). Az ilyen lokalizált fertőzést hordozó személyek immunrendszere azonban az élet valamely pontján károsodhat, és a régen fennálló, néma, ám krónikus gombafertőzés heveny fertőzéssé alakulhat. A gombák által okozott fertőzések egy részénél hónapok vagy évek telnek el a tünetek jelentkezéséig: ezek a fertőzések lassan és fokozatosan súlyosbodnak és terjednek a szervezetben, éjszakai verejtékezést, mellkasi fájdalmat, fogyást és nyirokcsomó-megnagyobbodást okozva. Mások gyorsan progrediálhatnak, tüdőgyulladáshoz és/vagy véráramfertőzéshez vezetnek. A gombás tüdőfertőzések nagyobb valószínűséggel jelentkeznek súlyos formában olyan egyéneknél, akiknek már van valamilyen tüdőbetegségük, vagy immunrendszerük károsodott (például HIV/AIDS- betegek). Heveny és krónikus gombás fertőzések egyaránt okozhatnak tartós tüdő-, szerv-, és csontkároso­dást, amelyek akár végzetesek is lehetnek. Gyakori mély vagy szisztémás fertőzések közé tartoznak a következők:

– Aspergillus fumigatus és az Aspergillus más fajai által okozott aszpergillózis. Ezek a gombák gyakran előfordulnak a talajban, a növényekben és a házi porban. Gombás gócok képződését idézhetik elő a melléküregekben és tüdőben, a fertőzés esetenként ráterjedhet az agyra és a csontokra is.

– Blastomyces dermatitidis által okozott blasztomikózis; ez a gomba az USA délkeleti és középső déli államaiban, erdős területek nedves, szerves anyagban gazdag talajában található.

– Kokcidiomikózis, amelyet elsősorban a Coccidioides immitis okoz; ez a gomba száraz területeken, a talajban fordul elő.

– A kriptokokkózis okozója a Crypto­coccus neoformans vagy ritkábban más Cryptococcus-fajok, amelyek madárürülékkel szennyezett talajban találhatók. Bárki fertőződhet, de a legveszélyeztetebbek a HIV/AIDS-betegek.

– A hisztoplazmósis okozója a Histoplasma capsulatum, a fertőzés jellemzően a tüdőt érinti.

– A kandidiázist Candida-fajok okozzák (a C. albicans mellett főleg a C. glabrata, C. parapsilosis, C. krusei, C. tropicalis), amelyek a normál humán flóra részét képezik, és a világon bárhol előfordulnak. A fertőzés, illetve annak tünetei a test nedves környezetet biztosító nyálkahártyáin jelentkeznek.

– A pneumocisztisz tüdőgyulladást a Pneumocystis jorveci (korábbi nevén Pneumocystis carinii) okozza; ez a gomba világszerte elterjedt, és a fertőzés leggyakrabban károsodott immunrendszerű személyeket, így például HIV/AIDS- betegeket érint.

forrás: labtestonline

Gombás fertőzéseken egy vagy több gombafaj által okozott szöveti inváziót értünk. A fertőzések a felszíni, helyi bőrelváltozásoktól a mélyebb szöveti fertőzésekig, így például súlyos tüdő-, vér- (véráramfertőzés) vagy szisztémás betegségekig terjedhetnek.