Szimpatika – Miért sírunk, és mikor nevetünk?

1. Orvosi értelemben mi a sírás?

Több fajtája is van a sírásnak. Érzelmi (emocionális) sírást, újszülöttkori/csecsemőkori sírást és patológiás (kóros) vagy kényszersírást különböztetünk meg.
Ha sírásról beszélünk, általában az elsőre, az emocionális sírásra gondolunk. Ezt úgy határozhatjuk meg, mint a könnytermelés érzelmi hatásra bekövetkező fokozódását.
Az újszülöttkori/csecsemőkori sírás fő jellemzője a hangadás (vokalizáció); az élet első hónapjaiban könny nélkül sírunk, és a sírás nem érzelmi hatásra jelentkezik, hanem valamilyen kellemetlen élettani ingerre (pl. fájdalom, éhség, fázás). 
A patológiás vagy kényszersírás valamilyen szervi, központi idegrendszeri károsodás (pl. agyi keringési zavar vagy sclerosis multiplex) tünete. Ilyenkor a sírás automatikusan, reflexszerűen, rohamokban jelentkezik, kiváltó ok nélkül, úgy, hogy közben a beteg nem él át olyan érzelmeket, amelyek a sírást megmagyaráznák.

A nevetésről Bagdy Emőke és Nagy János írt alapos, részletes áttekintést. Érdekes, hogy nagyon sok mindent megtudhatunk ezen írásból a nevetés jelenségéről, azonban a szerzők nem adnak konkrét meghatározást arra, mi is a nevetés. Úgy gondolom, ez nem véletlen, ugyanis ahogyan a sírás, úgy a nevetés esetében is nagyon összetett jelenségről van szó. Általában a nevetés is érzelmi megnyilvánulás, ami jellegzetes hangadással, mimikával, mozgásos reakciókkal, élettani változásokkal és érzelmi élménnyel jár. 
A nevetés és a humor között szoros kapcsolat van, bár előfordul nevetés humor nélkül is, ahogyan humor is nevetés nélkül. 
A nevetés a mosollyal is kapcsolatban áll, bár a két jelenség közötti átfedés csak részleges.
Ahogyan a sírásnak, a nevetésnek is több fajtája van. A nevetés is lehet betegség, központi idegrendszeri károsodás (pl. agyi keringési zavar vagy sclerosis multiplex) tünete. Ebben az esetben patológiás vagy kényszernevetésről beszélünk. Ez a tünet nagyon hasonlít a patológiás vagy kényszersírásra: a betegnél automatikus, reflexszerű nevetési rohamok jelentkeznek, ok nélkül, úgy, hogy a beteg nem vidám, és nem él át semmi humorosat, érzelmi élmény nem társul a nevetéshez. Időnként ugyanannál a betegnél észlelhetők síró és nevető rohamok, akár napi több száz alkalommal.

3. Beszélhetünk-e a sírás fokozatairól? Gondolok itt a pityergésre, a sírásra vagy a zokogásra.

Természetesen vannak fokozatai a sírásnak; ezt egy amerikai kutató, Frey módszerével vizsgáltam is. Az általunk alkalmazott „sírási napló”-ban a következő jelenségeket tüntettük fel: elszorul a torka a sírástól; könnybe lábadt szemek; patakzó könnyek; zokogás; testmozgások. Időben nagyjából ebben a sorrendben erősödik a sírás. Van, akinél alig észrevehető a sírás, csak pár csepp könny van, vagy csak a hang megváltozásából vesszük észre, hogy sír. Másoknál az egész testre kiterjedő intenzív változások vannak: van, aki egész testében remegve zokog, hangosan bömböl, patakzanak a könnyei.

4. Talán kicsit egyszerűnek tűnik a kérdés, de fokozatok a nevetés esetén is vannak: mosoly, nevetés, kacagás… Ezek milyen érzelmi fokozatokat jeleznek?

A nevetés fokozatai legalább olyan széles skálán mozognak, mint a sírás esetében. Van, aki csendesen mosolyog, van, aki egész testében rázkódik, a térdét csapkodja, közben falrengető hangokat hallat. Igen jelentős, mérhető élettani változásokkal járhat a nevetés (is). A nevetés elérheti azt az intenzitást, amikor az egyén átmenetileg már képtelen bármi egyebet csinálni. És akár be is vizelhet a hirtelen jelentkező erős hasprés miatt.

5.  Milyen biológiai folyamat zajlik le síráskor, illetve nevetéskor? Mi játszódik le a szervezetben?

Sírásnál a legfeltűnőbb a könnytermelés fokozódása, a könny kilép a szemből, és láthatóan folyik az arcon vagy csak könnycseppek gördülnek le. Előbb azonban az orrüregben jelenik meg a könny, ez magyarázza a sírást megelőző, illetve kísérő szipogást, gyakori orrtörlést. Könny egyébként folyamatosan termelődik a könnymirigyben a szemgolyók nedvesítésére és védelmére. De a sírás kapcsán termelődő könny nemcsak mennyiségében, hanem kémiai összetételében is különbözik az ún. basalis könnytől.
A sírás hatásaival foglalkozó tudósok feltételezik, hogy sírás kapcsán a testünk kémiája is megváltozik (bizonyos hormonok, ingerületátvivő anyagok koncentrációja testnedveinkben).
Sírás közben megváltozik a légzés ritmusa és mélysége, a vérkeringés, a vérnyomás, és az izmok feszültségi állapota is.
Nevetés közben is látványos változások következnek be a légzésben, vérkeringésben, a mellkasi és hasüregi nyomásban, az izmok mozgásában és feszültségi szintjében. A hormonok és ingerületátvivő anyagok koncentrációja mellett az immunrendszer működése is megváltozik.

6. Van-e különbség a gyerekek és a felnőttek sírása és nevetése között biológiai értelemben?

Az újszülöttek és csecsemők sírása egészen más, mint az idősebb gyermekeké vagy a felnőtteké. Náluk a hangadás a sírás fő összetevője, a sírást pedig valamilyen kellemetlen élettani inger váltja ki (fájdalom, éhség, fázás).
Az idősebb gyerekeknél vagy felnőtteknél a sírás érzelmi ok hatására jelentkezik, és a könnytermelés fokozódása a sírás legfontosabb jellemzője.
A nevetés jelensége nem különbözik lényegesen gyermekeknél és felnőtteknél. Az ok azonban igen: a gyerekeknél általában testi ingerlés (csiklandozás, dobálás, forgatás) váltja ki a nevetést, idősebbeknél pedig inkább a humornak van szerepe.

7. Mi váltja ki a sírást?

Ezt is vizsgáltuk kérdőíveinkkel. Az érzelmi sírás esetében lányoknál, nőknél a leggyakoribb ok valamilyen személyközi konfliktus, a fiúknál, férfiaknál inkább valamilyen művészeti alkotás (film, olvasmány) váltja ki a sírást. De örömükben, meghatott állapotukban, vagy akár zene hatására is sírnak az emberek.

8. És mi válthatja ki a nevetést?

Sok minden lehet a nevetés oka. A leggyakrabban valami humoros dolog, de az agresszivitás, megvetés megnyilvánulása is lehet a nevetés, amikor valakit kinevetnek. Van, aki zavarában nevet. Általában azonban elmondható, hogy a nevetéshez kellemes érzelmek kapcsolódnak (öröm, vidámság, boldogság).

9. Van-e biológiai különbség az örömteli és a bánat okozta sírás között?

Erre nézve megbízható adat nem áll rendelkezésre. Valahol olvastam, hogy a bánat könnyei sósak, az örömkönnyek inkább édesek, de nincs tudomásom arról, hogy ezt bárki meg tudta volna erősíteni.

10. Károsnak mondható-e, ha valaki állandóan vissza akarja fogni a sírást, mert keménynek akar látszani?

Nem könnyű a kérdés. Nem mondhatjuk azt, hogy sírni egészséges, a sírás elfojtása káros. De ennek az ellentéte sem igaz. Nincsenek tehát aranyszabályok. 
Annak, hogy valaki mindig keménynek akar látszani, az a kockázata, hogy nemcsak mások előtt leplezi az érzelmeit, hanem saját maga is kevésbé érzékeli valóságos állapotát. Másrészt, ha valaki mindig keménynek mutatkozik, más emberek nem fognak rajta segíteni, mert észre sem veszik, hogy segítségre lenne szüksége. Úgy gondolom, a Biblia mérvadó ebben a kérdésben is: „Boldogok, akik sírnak, mert megvigasztaltatnak.” Vizsgálati eredményeim szerint az emberek 80%-a jobban érzi magát sírás után. Pácienseimen is azt tapasztalom, hogy egy kiadós sírást általában lényeges javulás követ.

11. Egyetért Ön azzal a megállapítással, hogy amikor valaki állandóan nevet, nevetgél, az már bizonyos betegségek jelzése is lehet? És ha igen, említene néhány jellemző betegséget?

Nem feltétlenül kóros, ha valaki gyakran nevet. Van, akinek ilyen a természete.
Lehet azonban bizonyos betegségek tünete is a nevetés. A patológiás vagy kényszernevetésről már volt szó. Itt érzelmi élmény nélkül jelentkezik a nevetéses roham, mert a nevetés mozgásos részét gátló agyi központok sérülnek. A nevetés több központi idegrendszeri károsodás tünete lehet – az agyi keringési zavar vagy sclerosis multiplex mellett – az agydaganat, a koponyaűri vérzés, az ALS, az Alzheimer-kór vagy a Parkinson-kór kísérő jelenségeként említhetjük.
Epilepsziás roham is jelentkezhet nevetés (vagy sírás) formájában.
A hiperaktivitással és kórosan emelkedett hangulattal járó zavarra (ez a mánia, a depresszió ellentéte) is jellemző, hogy a beteg különösebb ok nélkül feldobott, vidám, sokat nevet. Skizofréniában is előfordulhat, hogy a beteg ok nélkül nevetgél.

12. Milyen tényezőktől függ az, hogy valaki sírósabb, vagy éppen vidámabb, nevetősebb egyéniség?

Az egyén természeténél fogva ilyen. Van, amikor ez teljesen normális. Vannak családok, ahol több ilyen személy is van, ami utalhat öröklődő hajlamra is, vagy valamilyen tanulási mechanizmusra. A neveltetés, a szokások, a család értékrendszere, a síráshoz (vagy nevetéshez) való viszonyulása fontos lehet. Ugyanilyen fontos az is, hogy mennyire van oka sírni az embernek. 600 középkorú amerikai férfi vizsgálatából az derült ki, hogy a középosztálybeli férfiak sírnak a legtöbbet. Ebben a csoportban ugyanis a sírással kapcsolatos attitűdök is megengedőbbek, és okuk is van a sírásra. (A gazdagabb férfiak attitűdjei is megengedőek, de jobb helyzetük miatt sokszor kevesebb az ok a sírásra. A rossz gazdasági helyzetben levő férfiak pedig azért sírnak ritkán, mert bajuk ugyan sok van, de az, ahogyan a síráshoz viszonyulnak, megakadályozza, hogy sírjanak.) 
A nevetéssel kapcsolatban is hasonló hatások érvényesülnek. Vannak olyan szülők, pedagógusok, akik a komolytalanság jelének tekintik a nevetést. Az ilyen légkörben felnövő személyek ritkábban engedik meg maguknak (és másoknak, pl. a gyerekeiknek, beosztottjaiknak) a nevetést.

13. Ezek a tulajdonságok inkább szocializáció, vagy inkább egyéni adottság kérdései? Mennyiben térnek el a férfiak és a nők ebben a tekintetben?

Úgy tűnik, mindkét tényező szerepet játszik ebben. 
A nők a serdülés kezdetétől többet sírnak; felnőtteknél a különbség 4-7-szeres. A lányok, nők többet is nevetnek. A férfiaktól inkább elvárják a komolyságot, keménységet.

14. Azt szokták mondani, hogy ha valaki kisírja magát, akkor megkönnyebbül, függetlenül attól, hogy a sírást okozó tényező változatlanul fennáll. Ebben az esetben mi okozza a megkönnyebbülést?

A sírás hatásának az elemzése azért nehéz, mert szinte lehetetlen elkülöníteni a sírás hatását a sírás okának a hatásától. A mindennapi élet során ugyanis a kettő együtt jár: általában nem sírunk ok nélkül. 
Ha valaki elmond valakinek (orvosnak, pszichológusnak, papnak, de akár barátnőnek/barátnak) valami nyomasztó titkot, és a régi, kellemetlen élmények hatására sír közben, ez általában nagy megkönnyebbüléssel jár. 
Ám ha valaki egyedül sír, az is jó hatású: megkönnyebbül, megnyugszik az egyén. Nehéz erre ésszerű magyarázatot adni. Frey úgy véli, hogy a stressz közben keletkező kémiai anyag távozik a szervezetből a könnyel. Bárhogy is van, az emberek nagy része jobban érzi magát sírás után.

15. És mi történik akkor, ha valakinek valamilyen szituációban mindenképpen vissza kell tartania a nevetést, különben „botrány” keveredik a dologból? Lehet-e ennek valamilyen negatív következménye az egyénre nézve?

Nem gondolom, hogy ez különösebben veszélyes lenne.

16. Ön személy szerint tudna-e esetleg praxisából egy rövid sztorit mondani az olvasóknak, akár a sírással, akár a nevetéssel kapcsolatban?

Néhány benyomásomat írom le.
Elég sok betegem sír, amikor először megkeres. Van, aki végigzokogja az egyórás ülést, szinte nem is lát a könnyektől, a szemfesték elkenődik az arcán. Amikor a második alkalommal jön, mintha kicserélték volna, rá sem lehet ismerni.
Nemcsak a megcsalt feleségek, a megcsalt férfiak is ugyanolyan keservesen tudnak zokogni. 
Ami meglepő lehet a laikusok számára: láttam 60-70 éves embereket amiatt sírdogálni, hogy gyermekkorukban nem kaptak elég szeretetet, gyöngédséget a szüleiktől. Fontos a gyermekkor, és az idő múlásával egyre élesebbé válnak a régi emlékek.
Volt néhány betegem, akinek a sírás volt az egyedüli panaszuk. Hogy nem tudták kontrollálni a sírásukat, családi események, ünnepségek kapcsán meghatódásukban könnyeztek. Ez főleg a férfiakat zavarta.
Van olyan betegem, aki öngyógyító célzattal humoros kazettákat vett, és otthon rendszeresen hallgatja. A humor a stresszel való megküzdés egyik leghatékonyabb eszköze. Ha már valaki képes saját magán, a betegségén, problémáján nevetni, jó úton van a gyógyulás felé.