Az útifű fajok gyógyhatásairól
Módosítva: 3/19/2025 Szerző: Szimpatika Forrás: Szimpatika 2 perc Gyógynövényeklándzsás útifűútifüvek
A különféle útifű (Plantago) fajok az egész világon megtalálhatók. Nálunk is igen gyakoriak: réteken, legelőkön, füves helyeken, parlagterületeken, valamint utakon, árkokban találkozhatunk velük. Az útifüveknek nagyjából 200 fajuk van, legismertebb képviselőjük a lándzsás útifű. Népies nevei: kígyófű, kígyónyelvűfű, lúdnyelvűfű, hálófű, forrásfű, farkasnyelv, szerelemlapu, gyíkfű, útilapu.
Hagyományos tudás és modern kutatások
Bár a népi gyógyászat is rengeteg hasznos információval szolgálhat a különféle gyógynövények hatásairól, az igazán biztos ismeretekhez alapos tudományos kutatásokra van szükség. A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi karán működő Gyógy- és Aromanövények Tanszékének kutatói a „Traditional and Wild” projekt keretében ezért többek között az egyes gyógynövényekkel kapcsolatos tradicionális tudást, valamint az egyes növények hatóanyag-tartalmát vizsgálták. Kutatásaik tükrében lássuk, mit érdemes tudni az útifüvekről!
Az útifű fajok használata a népi gyógyászatban
A népi gyógyászatban külsőleg bőrsérülésekre, vágott és gennyes sebekre, nehezen gyógyuló fekélyekre és vérzéscsillapításra használták. Mivel a levelekben lévő csersav megkeményíti a bőrt, régen az emberek a csizmájukba leveleket tettek, mielőtt hosszabb útra indultak, hogy ne sebesedjen ki a lábuk.
Gyűjtés, feldolgozás, tárolás
Az útifüveket leggyakrabban a vadon termő területeken szedik. Májustól szeptember elejéig gyűjthetjük őket; a növény ép, egészséges tőleveleit kell felhasználni. Fontos, hogy szennyezett területeken, így például utak mentén ne szedjük.
A begyűjtött leveleket vékony rétegben kiterítve, jól szellőző helyen, többszöri forgatással kell megszárítani. A frissen vágott levél nyomásra, törésre érzékeny, könnyen barnul.
Lándzsás útifű, a legismertebb útifűfaj
A legismertebb útifű kétségkívül a lándzsás útifű (Plantago lanceolata). Fő hatóanyaga az aukubin-glikozid, emellett tartalmaz többek között nyálkaanyagot, C-vitamint, cserzőanyagot, citromsavat és enzimeket is. A lándzsás útifű kiváló baktériumölő, gyulladáscsökkentő hatású, emellett levelének présnedve vagy hideg vízzel készült kivonata egyes kórokozó baktériumok fejlődését gátolja. (Ez a többi fajra is igaz.) Sebgyógyító hatású, ezért összezúzott levelének kipréselt nedve hasznos gyógyír lehet rovarcsípések, kisebb égési sérülések esetén. Szintén használják a felső légúti megbetegedések esetén köhögés csillapítására, köptetőként, mivel oldja a letapadt nyákot és elősegíti a köpetképződést. Emellett a torok nyálkahártyáját bevonva enyhíti a bőrfelszín gyulladását is. Teája és a belőle készült szirupok nyugtatóan hatnak szájüreggyulladás, köhögés és rekedtség ellen; a köhögés elleni gyógycukorkák gyakori alapanyaga. Mivel nem rendelkezik jelentős mellékhatásokkal, a gyermekgyógyászatban is szívesen alkalmazzák, belőle készül a kellemes ízű lándzsás útifű szirup (Plantago szirup).
A mag csekély mértékű duzzadóképessége miatt esetenként hashajtó szerként is használatos. Használják továbbá kúpok alapanyagként, aranyeres bántalmak ellen. Várandósság és szoptatás ideje alatt belsőleg történő alkalmazása, nagy mennyiségben való fogyasztása nem ajánlott!
Így készül az útifűtea:
2 teáskanál (kb. 3 gramm) szárított levélből 1,5 dl vízzel forrázatot készítünk. 10 percig áztatjuk, majd leszűrjük. Napi adagja 3-6 gramm.
Mire jó még az útifű?
Salátának, főzeléknek, vegetáriánus ételek készítéséhez használható. Palacsintatésztában kisütve, vagy más növényekkel keverve levesekbe, salátákba ajánlható. Sok dohányos vallja, hogy az útifű teája segít a dohányzásról való leszokásában is!
Az adatok, információk forrása a Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi karának Gyógy- és Aromanövények Tanszéke. Az adatokat a tanszék munkatársai tudományos igényességgel állították össze.