Anyaszemmel: Igény szerint

Mivel szombat este a négy nagyobb gyerek meglehetősen sokáig képes fennmaradni, így vasárnap délelőttig csupán kétgyermekes anyuka vagyok, ilyenkor csak tíz körül indul a „Hatfelé figyelés, hatféle igény” című, meglehetősen szórakoztató, a kreativitást és a tűrőképességet egyaránt jócskán próbára tevő „játék”.

Vasárnap:

06:45: Rékát már nem lehet maradásra bírni közöttünk, elindul kifelé a hálószobából, de mikor meghallja Dávid lépteit a lépcsőn, sikítva veti ránk magát, menekül a bátyja elől.

07:00: Kiterelem a kicsiket a nappaliba: „Csssss-cssssss, mindenki alszik!”

07:30: Megunták a mesenézést összebújva a kanapén, indul a nap! Narancslé Rékának, kakaó Dávidnak, rózsaszín tányérra vajas kalács, kékre vajas-mézes. A gyümölcslé kiborul, Réka azonnal veszi le a nedves pizsit, nekem muszáj belopakodnom az alvó tesókhoz ruháért, lentről ordítás, Dávid megharapta a húgát...

08:30: Együtt főzünk a két gyerekkel, hozott nekik a Jézuska saját kiskonyhát, így van némi lehetőségem előkészíteni az ebédet.

09:30: Eddig tartott ki a farsangi álarc színezése, most már nem lehet őket visszatartani, mennek föl a tesókat kelteni.

10:00: Kezdenek leszállingózni a nagyok, próbálom a reggeli felé terelni őket, persze Réka a leglelkesebb, másodszor is asztalhoz ül.

11:00: A nagyok még pizsiben, Apa is kávézik, de lehetetlennek látszik, hogy együtt lemenjünk szánkózni, mielőtt a kicsinek aludni kéne.

11:30: Ádám és Bence valami robbantós kísérletet akar kipróbálni, ezért Apának forrasztani kell velük valamit, közben Gergőnek elemeket kell keresni egy másik szuper kísérlethez, Réka már kabátban áll az ajtóban, Dávid sír, mert a sapkája vizes maradt a korizás után, és persze nem felel meg egyik sem, amit találok.

12:00: Végre a levegőn! Van szánkó, hógolyócsata, a robbantásról én már lemaradok, mert Rékát viszem haza aludni, míg nyugi van...

13:00: Az összes vizes ruha szárad, Apa suttogva veszekszik, hogy ne nyomkodjátok már a telefonokat, mi lenne, ha társasoznátok inkább? Persze Dávid is beszállna a Monopolyba, hiszti, másik társas Anyával.

14:30: Nagy nehezen mindenki egy asztalnál, jöhet az ebéd!

15:00: Népszerűtlen kérdést teszek fel a házi feladatról a nagyoknak, de éppen kezdődik a „legszuperebb film”, majd utána! Réka és Dávid hóembert szeretne építeni, Bori közli, hogy levált a csizmája talpa, szaladjunk el venni egyet, úgyis leárazás van.

17:00: A filmnek vége, a hóember elkészült, a csizma is megvan, tea készül és süti sül (megígérted anya!). A nagyok fent pakolják a táskájukat, elvileg átnézik a leckét, Bence fiam pedig legörbült szájjal veszi elő az olvasókönyvet, négy éve nem tudom rávenni, hogy írjuk meg pénteken a házit.

17:30: Rékának verset olvasok, közben Dávidnak segítek a logikai játék megoldásában, Bencét kérdezem fogalmazás közben, hogy „milyen ’jé’ a jégpálya?”, Gergőnek visszavarrom a leszakadt kabátakasztóját, közben odapillantok, hogy milyen képeket töltöttek fel Ádám és Bori barátai a hétvégén.

Mivel vasárnap van, így a vacsi–fürdés–mese–ének után már nem hosszú a nap:

21:30: A kicsik már régen alszanak, a nagyok is ágyban, lenne időnk kettesben, de valamiért alig tudom nyitva tartani a szemem...

Nem szeretném lerombolni drága férjem „kora reggel már Apuka”-képét, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ilyen szombat reggel legfeljebb ötször fordul elő az évben... Az általános hétvégi reggeleken Anya kel föl a kicsikkel, Apát hagyjuk aludni, hiszen valamikor be kell pótolni a stúdióban vagy a laptop előtt töltött éjszakai órákat.