Szimpatika – A szerelem biokémiája

Egy New York-i kutató negyven szerelmes antropológus hallgatója agyát vizsgálta komputertomográf segítségével. A diákoknak ismeretlen emberek fényképeit mutatták, köztük váratlanul szerelmük arcképét, miközben figyelték, hogy agyuk mely területei aktivizálódnak. Az eredmény megdöbbentő volt: kiderült, hogy szerelmesük megpillantásakor a lányoknak és fiúknak egyaránt az az agyterületük vált „izgatottá”, amely a dopamin nevű hormon receptorait, vagyis ennek a hormonnak a befogadására alkalmas kapcsolódási pontokat legnagyobb számban tartalmazza, valamint az a terület, amely ezt a hormont nagy mennyiségben termeli.

Azt már régóta tudják az orvosok, hogy a dopamin az érzelmekért leginkább felelős, a fokozott figyelmet és az izgatottságot szabályozó ingerületátvivő anyag, amely erősen befolyásolja az érzékelést és a hangulatot. Serkenti a férfi nemi hormon, a tesztoszteron termelődését, amely arra ösztönöz, hogy a figyelem egyetlen célra, a szerelem tárgyára összpontosuljon. Fokozódik egyes energiát termelő hormonok kiválasztódása is, míg más anyagok mennyisége csökken a vérben.

Az említett hormonok azonban csupán harminc hónapig termelődnek intenzíven, és körülbelül négy év elteltével egészen másfajta anyagok termelődése növekszik a szervezetben. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy mindez azért van így, mert körülbelül ennyi időre van szükség az utódnemzéshez és a szoptatáshoz, és fontos, hogy ez alatt az idő alatt a magzat, majd a kisgyerek biztonságban legyen. Utána a szervezet megnyitja az utat az új utód nemzésére.
Amint a válási statisztikákból is kiderül, a legtöbb szakítás éppen a kapcsolatok ötödik évében következik be.