Általánosságban elmondható, hogy a terhesség alatti nemi élet nem jelent fokozott kockázatot a magzatra nézve. Elméletileg koraszülést, kismedencei gyulladást, lepényi eredetű vérzést okozhat, azonban a gyakorlatban erre alig látunk példát.
Miközben fenyegető koraszülés esetén a kezelőorvos a házasélettől legtöbbször eltiltja a várandós nőt, ennek szükségességét az ezzel kapcsolatos vizsgálatok nem támasztják alá egyértelműen. Az alacsony kockázatú csoportban a gyakori együttlét csak akkor járt a koraszülések számának emelkedésével, ha egyidejűleg az alsó genitális traktus (a szeméremtest, hüvely vagy a méhnyak) gyulladása is igazolható volt.
A magasabb kockázatú csoportban, pl. ikerterhesség, méhnyakelégtelenség esetén, vagy ha az előzményben koraszülés szerepelt, nem áll rendelkezésünkre elég bizonyíték ahhoz, hogy konkrét tanácsokat adhassunk. (Az ultrahangos vizsgálattal is igazolt elölfekvő lepény mellett jelentkező vérzés esetén egyértelműen javasolt a kímélet). Mivel a nemi élet megvonása az esetek nagyobb részében nem különösebben nehezen kivitelezhető, megfelelő újabb bizonyíték hiányában a szülész szakma ezt javasolja. A hüvelykímélő nemi élet megoldást jelenthet azon párok számára, akiknek nehezen megy az önmegtartóztatás.
Ugyancsak kevés a bizonyíték arra nézve, hogy a teresség utolsó napjaiban a házasélet beindíthatja a szülést, azonban a szülés megindulása ekkor már eleve természetes és nem jár semmilyen egyéb kockázat fokozódásával. Tehát a nemi élet – ritka kivételektől eltekintve – a terhesség egész ideje alatt nem káros.
forrás:https://gendiagnosztika.hu