Tavaszi bezsongás
2009. 04. 30.
Szép dolog a nagy család, de néha átláthatatlan. Mostanra teljesen beköszöntött a tavasz, a reggelek világosak, két lányommal büszkén közelítek a suli felé, merthogy egyelőre még a nagyobbik, Bori is velünk tart (amit egy tapasztaltabb barátom szerint már nem sokáig élvezhetek).
![](https://szimpatika.hu/public/images/via_editor/cikk/2009/04/szimpm-2009-04-apa-1.jpg)
Közeleg a Húsvét. Nálunk minden ünnep családi és minden családi esemény ünnep. Nem azért, mert tökéletes, hanem mert épp az ellenkezője. Tökéletlen. Mindenki beszél, a nagymamák joggal örülnek az unokáknak, mindent szabad, a dédmamák pedig (hál’ istennek még ketten köztünk vannak!) bármikor, bármennyiszer el tudják mesélni történeteiket lényegében változatlan formában. Persze egy ekkora családban mindig van kicsi gyerek, akinek minden sztori új: hogyan esett el apa a bicajjal, anyának majdnem le kellett vágni a hosszú haját, mert tetves lett, és így tovább. Persze a rémesebb történetekre felszisszenek, hiszen nem biztos, hogy én vagyok a példa arra, hány gimnáziumot kell „kipróbálni”…
Szóval közeleg az ünnep, és mint minden ünnepet, ezt is azért szeretem, mert meg lehet állni legalább három napra.
Ádám jelezte, hogy esetleg elhozná egyik délután barátnőjét, Zsófit mozi előtt vagy után, amikor amúgy is találkoznak. Nagyon megörültem a hírnek, hiszen ez azt jelenti, hogy a gyerekem még vállal minket, nem vagyunk cikik. Szeretettel látjuk, biztattam, feleségemet pedig önkontrollra kértem és nyomatékosan felszólítottam, hogy bármivel is szembesüljünk (piercing, tetkó satöbbi), nem tesz megjegyzést. Ő is hordott kivágott ruhát, amikor anyámék megismerték, pedig február 10. volt… Zsófiról még csak hallottunk, már amennyit egy kamasz srác megoszt a szüleivel a szerelméről. Annyit tudunk, hogy jó fej, meg a legszebb lány, aki szereti a Kispált meg a Tankcsapdát. Ráadásul nem osztálytárs, hanem a szomszéd suliba jár, ezért nem ismerjük. Azt nem tudhatom, mit tesz Ádámmal, csak egyet látok: hogy eddig nehezen kelő fiam úgy viharzik ki az ajtón reggel 7-kor, mint akit géppuskából lőttek ki.
Így tehát nagyon kíváncsian várjuk Zsófit, remélem, nem lesz riasztó számára a család mérete, a hangerő és a káosz, amit mi már megszoktunk, sőt, így szeretünk.
A cikkben hivatkozott linkek:
Olvasna még a témában?
A nyitólapról ajánljuk
Friss cikkeink
- Egy kézzel élők mindennapjait segíti a Semmelweis Egyetem videósorozata
- Egy betegség, amely fellángol a kávétól
- Ha próbára tesz a hőség
- Utazás ételallergiával
- Miért vagyunk boldogabbak, ha nyaralunk?
- Az első csonttörést újabb követheti, ha csontritkulás áll a hátterében
- 6 esti szokás, amitől boldogan indul majd a reggel
- Ingadozó testsúly, rossz közérzet, hiányzó nyári csúcsforma?
- Ezért fáradtak nyáron a magyarok
- Egészségünk „ujjlenyomata”, a mikrobióta
- Egy új korszak apái
- Janicsák Veca: „Tartani az egyensúlyt testben és lélekben”
Hírlevél
Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.
Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.
A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!