Angyallesen – Apaszemmel

2012. 12. 24.
Szerző: Küttel Dávid
Decemberben nekem is nagyon ünnepélyeset kellene írnom, meg az izgatott készülődésről beszámolnom. Egy ilyen népes családban az év végi ünnepek valóban csodálatosak, de lapzártánkkor én még nem tudtam ráhangolódni (sajnos!) a karácsonyi készülődésre.

Az év utolsó hónapjaira annyira besűrűsödtek a dolgaim, hogy majdnem minden hétvégén dolgoztam. Egy zenész barátommal – akinek szintén van „normális” foglalkozása is – arra a megoldásra jutottunk, hogy a világ ezen szegletében eltörölhetnénk a napok és a hónapok elnevezéseit. Elég lenne csak az évet jegyezni, a napokat beszámozni 1–365-ig, hiszen vasárnapot és a szünnapokat már oly kevesen tartják tiszteletben, persze, jómagam is mindent elvállalok. Leegyszerűsödne például az időpontok egyeztetése, mivel az ember nem kezdene el gondolkodni, hogy elvállaljon-e valamit, ami szombatra vagy vasárnapra esik. Így például a főszerkesztőnk nem november 15-én könyörögne, hogy adjam már le az írásom, hanem, 2012. 320-án. Persze most ironizálok, de ha csak visszatekintek az elmúlt fél évre, akkor tényleg egyetlen ünnep van, amit nagyjából tiszteletben tart a környezetem: ez a karácsony.

Ilyenkor jönnek a kívánságok és jönnek a meglepetések is, amiben a legjobban a kitalálást élvezem. A mi családunkban és baráti körünkben már régóta hagyomány, hogy a felnőttek nem anyagi vagy tárgyi ajándékkal lepik meg egymást, hanem saját készítésű ajándékokkal vagy valami „szolgáltatással”. Sógoromtól minden évben saját maga által fogott és füstölt pisztrángot kapunk. Feleségem mindenkinek készít sajtot, anyósom pedig szilvacsatnit. A szűk baráti kör is minden évben az ünnepek előtt összegyűlik a várva várt „dicembre-partyra”, amit Péter barátom talált ki. Ilyenkor senki nem visz senkinek semmit, kizárólag saját készítésű finomságokkal lepjük meg egymást. Náluk például már-már hagyománnyá vált, hogy édesanyja minden évben megír annyi vacsoramenüt, ahányan vannak a családjukban, és karácsonykor mindenki húz egy kalapból, amit aztán az év folyamán be lehet váltani. Természetesen a fent említett ételsorok nem hagyományos fogásokból állnak, hanem különböző nemzetek konyhájának ételkülönlegességeit tartalmazzák. A gasztronómiai kalandozáson túl számomra azért kedves ajándék ez, mert Péter édesanyja valójában már a következő évre „leköti” azokat az időpontokat, amikor a család ténylegesen együtt van, és a különleges ajándék-menük elfogyasztása közben megülnek egy kis évközi karácsonyt.

Remélem tehát, megmaradnak a napok és a hónapok is, és ha lehetne a felnőtteknek is karácsonykor levelet írni az angyaloknak, akkor én a vasárnapokat kérném vissza a Jézuskától!

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Olvasna még a témában?

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!