Szimpatika – Minden nap egy kis időre meghalunk

Acsády László előadásában elmondta, jelenleg óriási a forrongás ezen a tudományterületen. A leíró jellegű tudásunk egyre gyarapszik, így ma már egyértelmű, hogy az alvás jóval sokfélébb állapot, mint az ébrenlét, az alvás közben készített EEG rendezettebb képet mutat, többféle ritmikus jelenség – lassú hullámú oszcilláció, orsóaktivitás – jellemző rá, mint az ébrenléti állapotra.  Acsády László úgy véli, az alvás szerepe az off-line analízis, a napi események memória-konszolidációja, az alvás közbeni újrajátszás. Vizsgálati alanyok esetében kimutatható, hogy az alvás segíti a mozgástanulást: alvás után jobb a korábban tanult mozgássor felidézése. A motoros memória konszolidációja során lassú hullámú aktivitás figyelhető meg a motoros kéreg felett, ezért a kutatók megnézték, segíti-e a tanulást, ha külsőleg ugyanilyen lassú hullámú agytevékenységet váltanak ki tanulás alatt. Erre transzkraniális mágneses stimuláció segítségével lehetőség is van, és valóban: a tanulás így eredményesebb.

Mindazonáltal Acsády László azokat a kutatási eredményeket is megemlítette, amelyek más módon magyarázzák az alvás szerepét. Nemrég jelent meg a Science-ben Jerome M. Siegel, az egyik legnevesebb alváskutató cikke, amelyben összefoglalja az alvás funkciójával kapcsolatos véleményét.

Legelőször is leszögezi, hogy nincs olyan feltételezett funkció (az oxidatív stressz semlegesítése, memória-konszolidáció, az élettartam megnövelése, neurotoxinok eltávolítása), amely meg tudná magyarázni az alvásszükséglet időtartamának fajokon belüli és közötti óriási variációját. A nagy barna denevér pl. napi 20 órát alszik, a lovak 2 órát.

A megfigyelések azt a domináns paradigmát is aláássák, hogy az alvásnak életfontosságú fiziológiai funkciója van. Siegel beszámol pl. egy madárfajról (szalonka), amelynek hímjei az udvarlási periódus 3 hete alatt egyáltalán nem alszanak, és ez nem csökkenti teljesítményüket. Ehhez hasonlóan a költöző madarak a vándorlás során szinte alig alszanak, a megérkezés után nem pótolják a kiesett alvásmennyiséget, mégsem romlik tanulási teljesítményük, illetve egyéb funkcióik sem romlanak.

Az alvás alapvető fontosságát azzal szokták alátámasztani, hogy patkánykísérletekben a folyamatosan felébresztett állatok egy idő után elpusztulnak, azonban ez inkább az állandósult stresszre, és nem az alváshiányra vezethető vissza, ahogy a familiáris inszomniában szenvedő emberek sem azért halnak meg, mert nem tudnak aludni, hanem mert a betegség több szervüket is károsítja.

Siegel szerint az egyetlen tényező, ami összefüggést mutat az alvás időtartamával, az az adott faj által fogyasztott táplálék kalóriatartalma: az alacsony kalóriatartalmú táplálékot fogyasztók, pl. a növényevők kevesebbet alszanak, mint a magas kalóriatartalmú táplálékot fogyasztók (húsevők).Táplálékhiányos időszakokban csökken egy-egy faj alvásmennyisége, valószínűleg azért, hogy több időt tölthessenek táplálékkereséssel. Azok a fajok, azonban, amelyek olyan környezetben élnek, amelyben a táplálék mennyisége az évszakok során jelentősen változik, és alvásuk során el tudnak bújni, kifejlesztették a hibernáció képességét, amivel átvészelik a táplálékhiányos időszakot. A zsiráfok, amelyek méretüknél fogva nem tudnak elbújni, mindössze napi 2 órát alszanak.

Mindezekből Siegel szerint az következik, hogy az alvás funkciója nem más, mint hogy kivonja az állatot a forgalomból – minden nap egy kis időre „meghalunk”, hogy aztán tovább élhessünk: ehessünk és szaporodhassunk. Az adaptív inaktivitás ugyanis megőrzi az élőlény energiáját, és csökkenti az erőszakos halál kockázatát olyan időkben, amikor nem szükséges (vagy nem lehetséges) táplálékot gyűjteni vagy párosodni. Az energiakonzerváló mély alvás hátulütője, hogy az élőlény, ha hirtelen ébred ebből az állapotból, ködös tudatállapotú és funkcióképtelen, ezért alakulhatott ki a nagyobb agyi metabolizmussal együttjáró REM-alvás, aminek során a tudatállapot sokkal közelebb áll az éber tudatállapothoz – normális esetben REM-alvásból ébredünk. A REM-alvás feladata tehát, hogy akciókész állapotba hozza az agyat – véli Siegel.

Az is ezt támasztja alá, hogy önmagában a REM-alvás sem abszolút fontos az élőlény számára, hiszen vannak olyan, ráadásul okosnak tartott állatok, pl. a delfinek, amelyekre egyáltalán nem jellemző a REM-alvás. Sőt, a delfinek és a bálnák életük első néhány hónapjában egyáltalán nem is alszanak, folyamatosan aktívak, felnőttkorukra mégis a legnagyobb agyat fejlesztik ki.

A REM-megvonásnak, úgy tűnik, az emberekre sincs végzetes hatása, néhány antidepresszáns hangulatfokozó hatását egyenesen elősegítheti az, hogy csökkenti a REM-alvás időtartamát. Sőt, mint egy Siegellel készült interjúból megtudhatjuk, az is előfordul, hogy emberek agyi sérülés után REM-fázis nélkül alszanak, mégsem mutatkozik náluk semmilyen kognitív zavar. Siegel szerint tehát a REM-fázisban jelentkező álmodás pusztán az akciókész állapot egy furcsa mellékhatása.

(forrás: MedicalOnline