Mitől sárgulnak be a babák?

Az újszülöttkori sárgaság leggyakoribb formája az élettani (fiziológiás) sárgaság, mely az érett újszülötteknél a 2-3. életnapon vehető észre; legmagasabb értékét körülbelül a 4. napra éri el, és egyhetes korra megszűnik. Koraszülötteknél a 2. életnapon észlelhető, a legmagasabb értékét az 5-7. napon éri el, és jóval 1 hét után szűnik meg.

Újszülöttkori sárgaság általában akkor alakul ki, ha a gyermek és az édesanya vércsoportja nem azonos. A gyermekben keringő vörösvérsejtek ekkor gyorsabban pusztulnak el, a széteső vértestek májban történő lebontási terméke a normális mértéknél jobban felemelkedik. Ennek van egy veszélyességi szintje, ami felett tartós, főleg idegrendszeri károsodások lépnek fel. Gyorsabb az epefestékek kiürülése, ha több folyadékot kap az újszülött, ilyen esetben indokolt lehet a teáztatás is. Fontos, hogy a kiságyat világos helyen helyezzük el, mert a fény kék színű tartománya segíti az epefesték lebontását. Szintén sárgasághoz vezet a májenzim öröklött hiánya vagy időszakos csökkent működése, a máj gyulladásos megbetegedése, vagy az, ha a májban nem akadálytalan az epeelvezetés. Sőt, bármilyen újszülöttkori fertőzés, gyulladás (tüdőgyulladás, szepszis) a szérumbilirubin-szint emelkedését okozza.

Alkalmanként az anyatej is előidézhet sárgaságot. Némelykor egy ritka betegség, az úgynevezett galaktozémia miatt a tejcukor egy alkotórésze felhalmozódik a szervezetben, sárgaságot, szepszis jeleit váltva ki. Máskor feltételezhetően az anyatejben levő hormon gátolja a bilirubin lebontását, bár ez inkább elhúzódó, de nem kifejezetten magas értékű sárgaságot okoz. Szintén a megszokottnál hosszabb ideig marad sárga az, akinek veleszületett pajzsmirigy-elégtelensége van.

A sárga baba rendszerint lustább, aluszékonyabb.