Szevasz, Bazsi!

Egy ideje nem írtam a fácsén, de zajlás volt ezerrel. Sógoréknál igáztuk le a hüttéket a kollégákkal, és kicsit elfajult a buli. Már a megérkezésnél kiadta a főnök az ukázt, hogy bosszuljuk meg a monarchiát, úgyhogy le is húztunk 10 jégert fejenként. Szasza ezek után eldöntötte: keres egy lavinamentő bernáthegyit, és kiissza a rumoshordót a nyakában. Nem tudjuk, merre járt, mert csak éjjel egykor hozták meg a pályakarbantartó ratrakkal. Úgy átfagyott, hogy a maradék 3 napra betámasztottuk a szaunába. Persze addigra mi már nem voltunk szomjasak, mert éjféltől fél áron csapolták a sört. Fecó a minőség-ellenőrzésről nem tudom, mennyit hörpintett le, de megvillantotta némettudását, és belebrunzolta a hóba, hogy: Rindfleischetikettierungsüberwachungsaufgabenübertragungsgesetz, ami valami marhahús-címkézési törvény német neve.


Érthető módon másnap döcögősen ment a síelés, de akkor még nem történt nagyobb baj. Az a kis horzsolás a homlokomon sportbaleset – becsúsztam a pad alá forraltborozáskor, meg a valagam megégett kicsit, amikor a szaunában törülközőcsata közben ráestem a kályhára. Te, ezek pucéran szaunáznak. A többiek mesélték, mert én kukkot se láttam, úgy bepárásodott a szemüvegem. Lényeg, hogy ezek után az esti tivornyában én már óvatosan csak pálinkáztam, hogy csúszhassak egyet a kivilágított pályán. Hogy tévedtem a piros pályára? Máig nem tudom. Olyan rohadt meredek volt, hogy végigparáztuk Bebével a könyvelésről. Még szerencse, hogy az egyik elágazásnál találtunk egy magányos motoros szánt, amiben ott volt a slusszkulcs. Láttad volna, hogy száguldoztunk fölfelé! Még a fenyőfák sem állították meg, csak a kormányművét törték szét, de onnan már közel volt a szálló.
Ahogy lenni szokott, az utolsó napon csapott be a ménkű. Békésen köpködtük a felvonóról a síelőket, amikor az egyik paraszt lent szólt a felvonókezelőknek. Öregem, a drótkötél végén ott várt két benga osztrák rendőr. Mit tehettünk? Te is leugrottál volna. Egész jól landoltam, csak háttal a lejtőnek a fekete pályán. Feketén én még előre se csúsztam, úgyhogy nem voltam egy Alberto Tomba. Tóni szerint bowlingban nyertem volna, mert csont nélkül leterítettem egy bámészkodó kilenctagú tiroli csoportot. Persze balhéztak, amíg megjöttek a hegyimentők (már amelyik tudott), de én mondtam, hogy máskor ne a pályán tátsák a szájukat. Szóval, ez volt dióhéjban. Helikopterrel vittek minket a kórházba, el sem hinnéd, milyen klassz felülről az Alpok. Na mindegy. A végére elég húzós cechet írtak össze a sógorék, de az idióta biztosítóm majd kipengeti. Jövőre gyere el te is, nagy buli lesz.

Csá, Tomasz

Válaszok:

Feladó: Liptai Balázs

Szevasz, Tomasz!

Kaptam tőled egy e-mailt. Szerintem ezt a biztosítódnak akartad küldeni.
Egyébként mi van veled?

Bazsi