Szuper a kezdeményezés, de a megvalósítás... Arról nem is beszélve, hogy Bori tanárát (aki ezt a tárgyat tanította nekik éveken át) nem sikerült a rendszernek kiképezni alapvető dolgokra. Olyasmi történhetett, mint a mi időnkben az „orosztanárokból angoltanárt mozgalom” keretein belül. Szerencsétlen pedagógusok megkapták törvényben az új tárgyat, és aki a legközelebb állt hozzá, annak a nyakába varrták a feladatot. Visszatérve a hon- és népismerethez: tudom, hogy már évek óta benne van a tantervben, de én csak most futottam át a tankönyveket. Rengeteg minden benne van kis hazánk történelméről, hagyományairól és kultúrájáról, de az utolsó 50–70 év valahogy mindig felületes. És ez nem amolyan közhelyes kirohanás, hanem egy apai vélemény a 21. századból. Mi lesz azzal, ami most történik, vagy az elmúlt 50 évben történt a kulturális életben? Mi lesz Latinovitscsal, Cseh Tamással, Garas Dezsővel, és folytathatnám a sort rengeteg értékes művésszel, akik már nincsenek köztünk. És azokról a kortársakról se feledkezzünk meg, akik köztünk vannak, élnek, alkotnak, de a jelenlegi média-helyzetben vagy kommunikációs csatornákon csak bizonyos rétegekhez jutnak el. Ezek a „rétegek” pedig – ha az emberek mennyiségét nézzük – rohamosan fogynak.
Hogy jön ez ide?!
Bori felvételizik. Ez persze Önöknek nem nagy hír, de egy család életében nagy izgalmat jelent. Az iskola kiválasztásával magasra tette a lécet, de ő ezt így szokta mindennel, és ezért nagyon tisztelem. Még szülői értekezletre is elmentem az ügy érdekében, meghallgattam a kiszemelt gimnázium igazgatójának bemutatóját, aki a tanulmányi átlagok és a gimnázium rangsorát és OKTV sikereit átugorva a kórus sikereivel és a színjátszókör bemutatásával kezdte a mondandóját. Ez egy kiemelten reál gimnázium, és megnyugodtam, mert a lap tetején történő kirohanásom ellenére még vannak olyan pedagógusok, akiknek a kötelező lexikális tudáson túl fontosak a minket körülvevő szellemi értékek. Nem utolsósorban pedig, ránézésre szereti a gyermekeket, amit a jelenlegi iskolájának igazgatójáról nem tudok elképzelni. Persze jogosan mondják, hogy mit foglalkozom ezzel, hiszen gimnáziumban már úgyis minden tárgyat más-más tanár tanít, és lehet, hogy az igazgató mogorva, de attól még lesznek kedves kollégák. Én mégis azt gondolom, hogy egy intézmény szellemiségét a mindenkori vezetés határozza meg, egy közhellyel élve: fejétől bűzlik...