Csúszásveszély

Mik a leggyakoribb téli sportokkal összefüggő sérülések, melyekkel Önökhöz fordulnak?

A leggyakrabban a síeléssel kapcsolatos balesetek miatt fordulnak hozzánk. A téli sérüléseknek a 90%-a térdsérülés, elsősorban szalagsérülés, kisebb mértékben csontsérülés, lábszártörés.

Mire kell különösen odafigyelnie azoknak, akik sílécre merészkednek?

Nagyon fontos lenne – és sajnos ez ritkán következik be –, hogy az emberek már azelőtt eddzenek, mielőtt az elindulnak a külföldi sítúrára, hogy senki ne úgy álljon rá a sílécre, hogy előtte pont egy évvel az előtt sportolt utoljára. Bemelegítő izomerősítést kell csinálni, hogy amikor a lejtő tetejére áll, tónusban legyenek az izmok, és kellőképp fel legyenek erősítve, mert elsősorban az védi meg a sportolót a sérüléstől, ha jó az izomzata.

A sítúra előtt mennyivel kellene elkezdeni a felkészülést?

Az elsősorban az egyéntől függ, hogy milyen egyéb sportokat űz. Mondjuk, egy focistának nem kell ilyen előkészítő tréning, de ha valaki egész évben nem sportol semmit, akkor legalább két hónappal a síelés előtt célszerű elkezdeni az edzést.

A snowboard is egyre nagyobb szerephez jut a lejtőkön. Orvosi szempontból mi a különbség a snowboardozás és a síelés között?

Nem sokban különbözik, gyakorlatilag ugyanazok a sérülések jellemzők. Sícipő van azon is, és ugyanúgy a legelső szabadon lévő ízület, a térd szokott leggyakrabban megsérülni.

Ha már megtörtént a baj a lejtőn, mit kell tenni, esetleg mi az, amit érdemes az embernek magánál tartania?

Hívni kell a mentőket. Sajnos a sérült legtöbbször nem tud magán segíteni, ilyenkor az a legésszerűbb, ha hívják a hegyimentőket, akik szakszerűen elszállítják a sebesültet a megfelelő elsősegélynyújtó helyre.

Vannak olyan sportok, amik nem a hóval, hanem a jéggel kapcsolatosak, ilyen például a korcsolyázás. Mi a korcsolyázókra leselkedő legnagyobb veszély?

Ennél a sportnál inkább a vadkorcsolyázás a veszélyes, mert ott több bizonytalansági tényező is nehezíti az ember dolgát. Nem lehet tudni, hogy van-e a jég alatt meleg forrás, mennyire vastag a jég, így inkább a beszakadás miatt vannak veszélyben. Viszonylag kevesebb a porcsérülés a korcsolyánál, mint a síelésnél. Nyilván az is közrejátszik, hogy a korcsolyázók száma kevesebb. Az én gyerekkoromban még sokkal többen űzték ezt a sportot, de manapság az ember akkor megy külföldre, amikor csak akar, így a síelés átvette a vezető szerepet. A korcsolya miatt nagyon kevés a komoly sérülés, legtöbben zúzódásokkal megússzák.

Vannak, akik a zord időjárás ellenére is ragaszkodnak a kétkerekű közlekedési eszközökhöz. Számukra van valami megelőzési tanácsa?

A legjobb megelőzés, ha nem ülnek rá. Ez ellen nincs védekezés, mert a kétkerekű jármű stabilitása a jégen nulla. Nem is kell, hogy az egész út le legyen fagyva, előre borítékolható, ha a jégre rámegy az első kerék, akkor az biztos bukás.

Egy ónos eső az utcákat pillanatok alatt ingyenes korcsolyapályává varázsolja, de sajnos sokaknak muszáj kimozdulni. Mit ajánl a gyalogosoknak?

Ez már picit túlmutat a sportsérüléseken, de természetesen sokakat hoznak ide a Sportkórházba ilyen problémával. Itt a leggyakoribb a csuklósérülés, amiatt, hogy az emberek kitámasztják magukat esés közben, és így a csuklójukra nehezedik a testsúly jelentős része. Sok még a könyöktörés és a válltörés is. Persze vannak olyan eszközök, amivel csökkenthetjük a veszélyt, de ezek a fiatalságnak keveset segítenek. Én botpárti vagyok, idősebbeknek nagyon ajánlom, mert a harmadik támasz nagyon sokat jelent, amikor el akar esni valaki. Bottal nagyon jól lehet támaszkodni, és sokkal kisebb az esés, mint a nélkül. Itt sajnos közrejátszik az emberek hiúsága, így kevesebben veszik magukhoz ezt a segédeszközt, mint ahány embernek szüksége lenne rá.