Szimpatika – Családrobbanás 3. rész

"Sok helyütt leírták már, hogy egy kapcsolat, egy házasság megromlásának ok-okozati tényezői csírájukban már a megismerkedéskor felfedezhetők lennének, ám az érintettek ezekkel különféle meggondolásoktól vezérelve nem hajlandók szembesülni. Idealizált képet alakítanak ki magukban a másikról, amibe nem engedik a realitást úgymond belepiszkítani.


Foghatnánk ezt persze a túlfűtött érzelmek okozta önkívületi állapotra, csak hát az az igazság, hogy manapság az együttélés megkezdésekor már sokkal racionálisabb szempontok vezérlik a szereplőket. Egyfajta hallgatólagos együttműködési megállapodásról van szó, ahol az érdekek és érzelmek arányának optimalizálása napi szintű feladat mindkét fél számára. Ha ezt végiggondoljuk, látnunk kell, mekkora kockázatot vállal az, aki az alapok megteremtése idején átsiklik partnere egynémely hibáján.

A kívülállók, legfőképp a szülők véleménye ilyenkor egyszerűen nem illik bele abba az alapkoncepcióba, amit kialakítottunk magunkban – mondván, nem ismerik választottunkat, ennél fogva csak felszínes képet alakíthattak ki róla. (Azon elegánsan túlsiklunk, ha az általunk megfestett, idealizált képből fontos részletek hiányoznak, vagy nem odavalónak, hiteltelennek tűnnek.) Természetesen mindezzel nem azt szeretném sugallni, hogy ne hallgassunk adott helyzetben a szívünkre, vagy hogy a boldogító igen előtt nyomoztassuk le a nagy Ő-t, ellenben állítom, hogy amikor párkapcsolatunk kimúlni látszik, meglehetősen hiteltelenül fog hangozni a szánkból ez a mondat: Nem ismerek rá! Ez ugyanis ab ovo azt a feltételezést jelenti részünkről, hogy egyedül és kizárólagosan a másik fél a hibás a kialakult válságért. Elhárítjuk a felelősséget magunkról, mondván, a másik mutatott hamis képet magáról."