Mindenkinek az életében előfordul olyan tragikus esemény, hogy elveszít valakit, aki számára alapvetően fontos. Az ilyen drámai időszakot rettenetes nehéz átvészelni. Nem ritka ilyenkor a szívroham.

Elizabeth Mostofsky és munkatársai 1985-ben kezdték a MIOS vizsgálatot. A Circulation szakfolyóiratban közölt tanulmány ismerteti, hogy öt év során 45 szívgyógyászati központban hány beteget kezeltek heveny infarktus miatt. Valamennyi vizsgált személyt részletesen kikérdezték, hogyan kezdődött a rosszullét, és azt is följegyezték, hogy volt-e az előző hónapokban valamilyen nagy lelki megrázkódtatásuk.

Áttekintették 1985 infarktus miatt kórházba szállított beteg részletes kórelőzményét. A betegek 14 százaléka veszített el az előző fél évben valakit, aki számára érzelmileg nagyon fontos volt. A kutatók is megdöbbentek, amikor a statisztika igazolta: huszonegyszeresére nőtt az infarktus bekövetkezése a szeretett személy halálát követő 24 órában az adott időszak többi napjához képest.

A szívroham esélye ezután fokozatosan csökkent, bár az első gyászos hét végére még mindig hatszor nagyobb maradt, mint az előző év többi napján. Az is egyértelműen kiderült, hogy az infarktus kockázata azoknál lett ennyire nagy, akiknek egyébként is többféle rizikófaktora volt: dohányzás, túlsúly, magas vérnyomás vagy emelkedett vérkoleszterin-érték.

A tudományos dolgozat részletesen foglalkozik azzal, hogy fölhívja az egészségügyi ellátásban dolgozók figyelmét a súlyos pszichés helyzetbe kerülő emberek gondozására, annak figyelembe vételével, hogy az infarktus veszélye ilyenkor jelentősen megnő.

Mostofsky megemlíti, hogy a munkacsoport ausztráliai tagja, Geoffrey H. Tofler az eddigi eredmények alapján olyan vizsgálatot tervez, amelyben a gyászoló embereknek a lelki segítség mellett az infarktus megelőzésére alkalmas gyógyszerek azonnali adását is elkezdik.