Megoldások inkontinenciára

Mi is pontosan az inkontinencia?

Az inkontinencia akaratlan vizeletvesztés, melynek számos fajtája létezik. Igen fontos, hogy az inkontinencia mindig valaminek a tünete, sohasem önálló betegség. Ezért is elengedhetetlen a kivizsgálás, és az okok felderítése, hiszen e nélkül sikeres kezelés csak ritkán lehetséges.

A vizelettartás zavarának különböző formái vannak, és különböző életkorban jelentkezhetnek. Az inkontinensek száma nálunk, reprezentatív mintán végzett anonim kérdőíves felmérések szerint 400-500 ezer fő, de a látencia elérheti akár az 50%-ot is. Mivel a túlnyomó többség nem fordul orvoshoz, számukat az eladott betétek számából is e körülire becsülik.

Mikor szembesülhetünk életünk során az inkontinenciával?

Életkori sajátosságok alapján az első alkalom kisgyermekkorban, általában fejlődési rendellenességgel összefüggésben, majd a kiviselt terhesség, illetve a szülés után. A húgyhólyag működése során egy belső simaizomból álló záróizom automatikusan szabályozza a vizelettartást. Ehhez kapcsolódik egy külső, harántcsíkolt, akaratlagosan működtethető záróizom, amely nőknél főként a medencefenék izmos része – elsősorban a végbélemelő izom. Ennek a megfeszítése révén szűkül és megtörik a húgycső, ami megakadályozza az elfolyást. A medencefenék megnyúlása és az izom elégtelen működése miatt a szülés után a nők mintegy 60 százaléka szenved átmeneti inkontinenciától, de ebből 30 százalék véglegesen inkontinens marad. Ez a fajta vizeletvesztés a stressz-inkontinencia, intimtornával vagy a Kegel gyakorlatokkal gyógyítható. Érdemes már a szülés előtt felkészülni erre, és ennek révén megelőzni a problémát. Az európai gyakorlatban a hüvely- és a gátizmok edzésére nem fordítanak kellő gondot, míg Délkelet Ázsiában a szexuális kultúra részeként erre már gyerekkortól odafigyelnek, így az előfordulása nagyságrendekkel kisebb. Menopauza során a csökkenő női hormon okozta általános nyálkahártya-szárazság a húgycsövet is érinti, ami a zárásban játszott szerepe miatt súlyosbítja az addigi problémát.

Az úgynevezett hiperaktív hólyag okozza a késztetéses inkontinenciát, amikor az érintett képtelen kellő mennyiségű vizelet tárolására, és egyrészt ellenállhatatlan ingert érez, másrészt képtelen visszatartani az ürítést. A probléma eredhet az érző és a motoros működés zavarából egyaránt, de sok esetben pszichés és szocializációs ok is meghúzódik a háttérben. Bármilyen életkorban előfordul, de leginkább a menopauza után jelentkezik.

A túlfolyásos inkontinencia valamilyen elfolyási akadály, húgyúti szűkület miatt jön létre, amikor a hólyag fala túlnyúlik, gyengül, és egyrészt képtelen a teljes mennyiséget kiüríteni, másrészt a megnyúlás következtében a belső záróizom elégtelensége miatt elcsepegés jön létre. Ez az elváltozás a férfiakat érinti leginkább, leggyakoribb oka a prosztata megnagyobbodása, ami már a korai 40-es évektől jelentkezhet.

A központi idegrendszer bármely életkorban kialakult különböző szintű károsodása okozza a reflex-inkontinenciát, amikor a hólyag feltelődése után automatikusan normálisan kiürül, de megszűnik a tudatos szabályozás lehetősége. Amennyiben a sérülés perifériás, úgy a kiürülés sem normális, ekkor neurogén hólyagról beszélünk, ami a legnehezebben kezelhető inkontinenciát okozza.

Jelen elfogadott felosztás azonban meglehetősen didaktikus, mivel a gyakorlatban tiszta forma ritkán fordul elő, és ez különösen a hosszabb ideje fennálló inkontinenciákra igaz. Emiatt különböztetnek meg kevert változatot is.

Milyen tényezők állhatnak az inkontinencia hátterében?

Számos hasűri és húgyúti betegségnek lehet tünete a vizeletvesztés, és ezért is elengedhetetlen a kivizsgálása. Emellett a dohányzás, a székrekedés, az elhízás, a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a fokozott vizeletkiválasztás, a mozgásszegény életmód is befolyásoló tényezővel bír.

Milyen orvost keressünk fel, amennyiben fennáll ez a probléma?

A sokféle kóreredet miatt több szakma is foglalkozik inkontinenciával. Mivel egyes fajták jellemzően egy-egy területen koncentrálódnak – a stressz-inkontinencia a nőgyógyásznál, a késztetéses és a túlfolyásos az urológusnál – egyes szakmák általában egy fajtában szereznek kellő jártasságot. Gyermekgyógyászok, neurológusok és az idősek szakorvosai is kezelnek ilyen pácienseket. Talán ez vezetett oda, hogy ma még sajnos kevés az olyan szakember, aki minden formáját kellően ismeri, és a vizsgálati eredmények birtokában a leginkább megfelelő kezelést tudja ajánlani.

Miért nehéz kezelni a betegséget?

Ennek szerteágazó okai vannak. A hólyag vegetatív beidegzésű szerv, amit tudatosan működtetni nem tudunk. Viszonylag hosszú szocializációs időszak alatt tanuljuk meg a befolyásolását, ami közvetett késztetés vagy visszatartás, és ebben sok a hibaforrás is. A mai napig nem tudják a kutatók, hol találhatók pontosan a vizelési inger pályái. Emellett számos típusa létezik, és mindegyiket különböző módon lehet és kellene kezelni. Fontos, és alig hangsúlyozott tény, hogy az inkontinencia súlyossága idővel változik. A szülések utáni tiszta stressz-inkontinencia nagy része spontán is meggyógyul, a többi forma pedig az évek során szinte kivétel nélkül súlyosbodik. Ezért nem mindegy, hogy mikor fordulunk orvoshoz a problémával.

Milyen típusú terápiák léteznek

Tiszta stressz-inkontinencia esetén elsődlegesen a medencefenékre ható torna, mely az izmok megerősítése révén fejti ki hatását. A kezelés bizonyítottan csak ebben a fajtában hatásos. Ezen kívül a műtétek, de tapasztalatom szerint, ha ez nem egy konkrét anatómiai eltérés rekonstrukcióját oldja meg sikerrel, úgy a hosszabb távú eredmények nem egyértelműek. További lehetőség az elektroterápia.

Késztetéses formában az esettől függően viselkedésterápia, pszichoterápia, és a gyógyszeres kezelés, ami szinte csak itt hatásos. A gyógyszerek elsősorban a motoros formában választhatók, hiszen a hólyag összehúzódását gátolják receptor szinten. Sajnos hasonló receptorok más szervekben is vannak, emiatt lépnek fel a mellékhatások, úgymint székrekedés, nyálkahártya szárazság, gyomor-bélrendszerre lokalizálható tünetek. Pszichés tünetek esetén az erre ható gyógyszerek is szükségesek lehetnek. Itt is alkalmazható elektroterápia, azonban egészen más céllal, mint a záróizom gyengeségekor. Itt a hólyag kapacitását kell fokozni, nem pedig az izmokat erősíteni.

Túlfolyásos inkontinencia, amennyiben a szűkület megoldása után is fennmarad, sikerrel elektroterápiával kezelhető. Itt a cél a hólyag elektromos ingerrel történő erős összehúzódásra késztetése, fiziológiás teltség mellett.

Az úgynevezett neurogén hólyag egyik típusa gyógyszeresen, míg elektromosan mindegyik formája kezelhető, a működészavarnak megfelelő ingert és protokollt alkalmazva.

Az automata hólyag vagy reflex-inkontinencia kezelése csak az alapbetegségre irányulhat, miután a zavar nem a hólyag működéséből ered.

Mit takar az elektroterápia?

Az elektroterápia több típusa használatos inkontinenciában. Leginkább a bőrön keresztüli idegi ingerlések terjedtek el (TENS). Stressz-inkontinencia során lehetséges a hasfalra helyezett elektródával a hólyag izmait erősíteni. Ennél hatásosabbnak bizonyult, ha az elektródát közelebb helyezik a hólyaghoz, hüvelyen vagy végbélen keresztül. Bár ez ijesztően hangozhat, egyáltalán nem fájdalmas beavatkozás. A BEMER kezelés során a keltett mágneses impulzusok a belső szervekben indukálnak áramot, amely hatással van a működésükre. Ezek a kezelések elsősorban direkt izomerősítésen keresztül fejtik ki hatásukat. Közös jellemzőjük, hogy üres hólyagot kezelnek, és a kezelés alatt a normál működést nem cél kiváltani. Igazi hatás a stressz-inkontinenciában várható tőlük, és túlnyomórészt itt indokolt alkalmazásuk.

Az intravesicalis elektroterápia Katona Ferenc professzor által kidolgozott módszer, amelyet a legsúlyosabb inkontinencia, a neurogén hólyag kezelésére fejlesztett ki több mint 50 éve. A kezelés során feltöltik a hólyagot, és elektrokatéteren közvetített speciális ingercsomagokkal összehúzódást váltanak ki benne, amit a beteg egy manométerben szemmel is kontrollál. A kezelés a beteg számára először szokatlan, de nem kellemetlen. A hatás többrétű: egyrészt közvetlen hatású a hólyag izomzatára, amelynek működését a záróizommal együtt felerősíti, másrészt a működés szabályozását kondicionálja. Gerincsérvvel született csecsemőknél kezdettől szükséges a kezelés a veseszövődmények megelőzésére, de valódi kontinencia csak hatéves kor felett érhető el. A beteg megtanulja szabályozni a vizelet áramlását és a feltételes reflex kiváltását. Az eredményeket a hólyagbénulás típusa és súlyossága erősen befolyásolja, de a veseelégtelenséghez vezető szövődmények mindig kivédhetőek. A több fajtánál szintén alkalmazható a módszer, amit mindig a fennálló működészavarnak megfelelően végeznek. Stressz-inkontinencia esetén kivételesen jó eredményeket lehet elérni, akár nem kellő hatású műtét után is. A kezelés megkezdése előtt még akkor is urodinámiás vizsgálatot kell végezni, ha egyébként biztosak lennénk az inkontinencia típusában. Az urodinámia során a kiáramlást, a hólyag teltség/nyomásviszonyait, és a záróizmok funkcióját vizsgálják, így állapítják meg az elektroterápia paramétereit. A kezelési módszert számos országban alkalmazzák, így Ausztriában, Németországban, Olaszországban, az USA-ban, de Mexikóban is. Nálunk sajátos a helyzet alakult ki, amennyiben az eljárás OEP finanszírozott, de a kórházak gyakorlatilag nem végzik, mert amellett, hogy a terápia munkaigényes és szakképzett, lelkiismeretes személyzetet kíván, a ráfordítást a finanszírozás nem fedezi. Emiatt jelenleg szinte csak magánrendelőben érhető el.