Őrangyal – Anyaszemmel

Amit mindenki szívesen vállal, az a Dávidkával való foglalkozás, vagy leugrás a sarki boltba. Bori néha vasalni is szokott, Ádám pedig szívesen kíséri el Bencét és Rozit a szelektív kukákhoz a szeméttel, én pedig nagyon tudok ezeknek örülni.

Ez az öröm ihlette, hogy idén bekerült a családi adventi szokások közé az „őrangyalosdi”. A lányok iskolájában él ez a  szép hagyomány, hogy minden hét elején kihúzzák egymás nevét az osztályban, és mindenki egy hétig segíti kihúzott társát mint őrangyal. Észrevétlenül, kedvesen, és a hét végén megbeszélik, ki miért volt jó segítő. Most nálunk is mindenki egy-egy hétig lesi, hol és hogyan segíthet a testvérének vagy Apának, Anyának (hú de jó lesz!). Ezenkívül átválogatjuk a ruhásszekrényeket, a játékos polcokat, és megbeszéljük, hogy mire nincs már szükségük, vagy mi az, amit szívesen odaadnának olyan gyerekeknek, akiknek néha ennivaló sem jut. Bencém ismét megkönnyezi, hogy vannak ilyen nehéz körülmények között élő családok, és látom, hogy bármit betenne az „angyalok zsákjába”, ha ezzel segíthet.

Tavaly a vörösiszap-katasztrófa kapcsán mindegyikük iskolájában volt pénzgyűjtés, és mi Apával csak utólag tudtuk meg, hogy mind a négy gyerek beadta az egész havi zsebpénzét, mert sokkal jobban kellett a segítség, mint nekik egy fánk vagy üdítő.

Múlt hónapban Ádám sulijában újították fel az osztálytermeket, és ő pár haverjával padokat csiszolt, lakkozott, festett egész hétvégén, pedig nem járt érte sem ötös, sem különleges bánásmód. A lányok és Bence egy „tisztítsuk meg a Ligetet” akción vettek részt, több zsák szemetet gyűjtöttek össze, és nagyon élvezték, hogy tehetnek valamit ők is a rendért, a környezetért. Hároméves kisfiam is könnyeket csalt a szemembe, amikor mentem érte az oviba, és azt látom, hogy a többieknek segít cipőt húzni, kabátot venni, a maga módján kiveszi a részét az őrangyalosdiból, tehát érti, mit jelent másokért tenni valamit.

Így arra jutottam, hogy lehet, hogy itthon szólnom kell azért, hogy legyen segítségem, de ha a világban önzetlenül segítenek a gyerekeim, akkor mégsem neveljük őket olyan rosszul. És kívánom, hogy maradjanak meg mindig ilyennek, és ne csak karácsony előtt legyenek angyalok...