Az öngyógyítás képessége
Módosítva: 10/9/2024 2 perc LélekDepresszióTermészetgyógyászatBach virágterápiaGyógyító kövekJógaRelaxálásÖsszes cikk
Tartósan fennálló, feszültségekkel, stresszel, frusztrációval teli élethelyzetekben, válságban megszaporodnak egyes betegségek, mint a rák vagy a fertőzések, az ellenálló képesség testi és lelki értelemben egyaránt csökken. Sok vizsgálatot végeztek már annak megállapítására, összefügg-e a lelki egészség és a testi állapot. És sok vizsgálat úgy találta, hogy igen – nagyon is.
A betegség, az élet legnegatívabb eseménye olyan, mint egy beavatási szertartás. Nem véletlen, hogy a gyógyítás évezredeken keresztül szakrális tevékenység volt. Olyan szerzetesek gyógyítottak, akik elmélyüléssel, meditációval, lelki gyakorlatokkal, és harcművészetekkel is foglalkoztak. Nem véletlen az sem, hogy azt mondjuk, küzdünk az életért, harcolunk az egészségért, legyőzzük a betegséget.
A régi társadalmak felkészítették tagjaikat arra, hogy az életben problémák, nehézségek várnak rájuk. Nem gondolta senki azt, hogy neki egy egész, hosszú életen át jár a boldogság, gazdagság, egészség, siker. Ezt csak mostanában hiszik az emberek. A régi törzsi társadalmakban a beavatási szertartásokon tudatosan felkészítették a törzs tagjait az életben várható nehézségekre. Az addig közösségben élő gyermekeket próbára bocsátották, például kizárták az erdőbe, ahol a magányt, félelmet átélve és legyőzve a gyermek felnőtté vált, elindult saját fejlődésének útján. Amikor az ember komolyan megbetegszik, vagy elveszít valakit, aki számára fontos volt, éppúgy végigjár egy lélektanilag törvényszerű lélektani folyamatot, mint a beavatási szertartás ifjú résztvevője. Ezekre a lelki megpróbáltatásokra a régi társadalmak felkészítették az embereket. Ma azonban váratlanul, villámcsapásként ér minket. Amikor az ember eljut odáig, hogy belássa, nem véletlenül történik mindez vele, letisztulnak a gondolatai, értelmet talál a szenvedésben, megszabadul a félelmektől, szert tesz arra a lelkierőre, amely szükséges ahhoz, hogy elindulhasson a belső fejlődés, a gyógyulás felé.
A félelem és stressz állapotában alulműködik az immunrendszer, romlik a keringés. Ha azonban megszűnik a félelem, a depresszió, megteremtődik a szervezet öngyógyító folyamataihoz szükséges állapot, elkezd működni a jobb agyféltekei intuíció, az ember egyszer csak rájön arra, mit kell tennie. A külvilág hatásai agyunkra kémiai ingerként hatnak, változásokat okoznak, kölcsönhatások millióit indítva el. A következmények: emésztési panaszok, migrénes rohamok, ízületi fájdalom, kedvetlenség, melankólia, szexuális zavar, lelki instabilitás, alacsony konfliktustűrő képesség. Nem mindegy, hogy körülményeink, anyagi helyzetünk romlására hogyan reagálunk. Képesek vagyunk-e mozgósítani tartalék energiáinkat, alkalmazkodni az új helyzetekhez, vagy kezünket széttárva megadjuk magunkat.
Amikor az ember eljut odáig, hogy belássa, nem véletlenül történnek vele rossz dolgok, letisztulnak a gondolatai, értelmet talál a szenvedésben, megszabadul a félelmektől, szert tesz arra a lelkierőre, amely szükséges ahhoz, hogy elindulhasson a belső fejlődés, az öngyógyítás felé.