Milyen világban élünk – Anyaszemmel

2011. 10. 21.

Ez a cikk több mint egy éve került publikálásra.
A cikkben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavultak lehetnek.

Szerző: Szonda Györgyi
Hiába próbáljuk jó értelemben vett burokban nevelni a gyerekeinket, sajnos többször is szembesülnek azzal, hogy vannak rossz emberek, vannak bűnözők, és igenis, veszélyes ez a világ, amelyben élünk. Anyaként mindig figyelek arra, hogy lehetőleg ne hallják és ne lássák a kisebbek a híreket, hiszen hetven százalékban szörnyűségek szerepelnek ezekben – még a nagyobbak is hajlamosak kiakadni, mikor másról sem szól a híradó, mint „megölte, felgyújtotta, megkínozta, lezuhant, felrobbant, ennyi és ennyi az áldozat, a sebesült...”

Sajnos azonban nemrég közelről tapasztaltuk meg, hogy mennyire pofátlanok és bátrak tudnak lenni a betörők. Köszönhetően a nyárias koraősznek, még egy pár napra lementünk a Balatonhoz: utolsó csobbanás, kevés ember, nyugalom... Késő este Ádám fiam, a férjem és a sógórnőmék még beszélgettek a kertben, én pedig éppen belezuhantam az első mély álomba, mikor furcsa matatásra ébredtem, és a rémülettől hirtelen csak sikítani tudtam, mikor megláttam az ágyunk végében állni egy alakot a kitárt ablaknál, ahogy éppen egy táskát próbál elemelni. Szerencsére pont időben ébredtem, így üres kézzel menekült, és csak egy hajszálon múlt, hogy nem kapták el a fiúk. Ennek tulajdonképpen örültem, mert nagyon aggódtam, mi történik addig, amíg megérkeznek a rendőrök...


Mondanom sem kell, a lányok teljesen kikészültek, hiszen mindent hallottak az emeleten, hajnalig senki sem tudott aludni, kivéve az én hétalvó Bence fiamat, aki csak másnap értesült az eseményekről, de annál nagyobb lelekesedéssel asszisztált a helyszínelőknek. Egész nap nyomolvasóst és rendőröst játszottak, még a hároméves is nagyítóval rohangált. A következő este nagyon nehezen ment az elalvás, végig kellett beszélnünk, hogy miért történnek velünk ilyenek, hogy fordulhat elő, hogy egyszer betörtek a lakásunkba, felforgattak mindent, elvitték minden értékünket; két év múlva egy besurranó vitte el a játszó lányaim mellől (!) a pénztárcámat, majd a költözés után a bicikliket lopták el az új pincéből, kétszer feltörték az autónkat... Most meg kifeszítették a bezárt ablakot, úgy hogy itthon voltunk. Tényleg elég szörnyű, hogy ilyen világban élünk, de mindig arra gondolok, hogy hála az égnek, senkinek nem esett baja. Minden alkalommal attól borultam ki, hogy mi lehetett volna, ha nem ilyen piti besurranókkal van dolgunk, és újra elgondolkoztam, hogy mit tartsak az ágyam mellett, mivel tudnám megvédeni magunkat. Újra előtörtek belőlem azok az érzések, hogy megtanulok lőni, és a lányokat ráveszem, hogy tánc helyett mostantól karatézni járjanak. Jó, tudom, hogy az erőszak nem megoldás, és csak újabb erőszakot szül, de borzalmas a tehetetlenség...

Szimpatika akció

Olvasna még a témában?

Nyereményjátékok

Megfejtő

Kalandozzon velünk, legyen Ön is Megfejtő!

Kvíz

Olvassa el a Szimpatika magazint és válaszoljon a kérdésekre!

Tematikus kvíz

Böngésszen a honlap cikkei között és válaszoljon a kérdésekre!

Facebook játék

Egy könnyű kérdés – egy fantasztikus nyeremény

A nyitólapról ajánljuk

Friss cikkeink

Hírlevél

Feliratkozom a Szimpatika hírlevelekre, ezzel elfogadom az Adatkezelési Tájékoztatóban olvasható feltételeket, és hozzájárulok, hogy a szimpatika.hu a megadott e-mail címemre hírlevelet küldjön, valamint saját és partnerei üzleti ajánlataival felkeressen.

Az űrlap kitöltése, az adatok megadása önkéntes.

A hírlevélküldő szolgáltatás nem támogatja a freemail.hu-s és citromail.hu-s címeket, ilyen címek megadása esetén hibák léphetnek fel!
Kérjük, használjon más e-mail szolgáltatót (pl: gmail.com)!