3 perc
Szingli lét. Választás vagy kényszerűség?
Módosítva: 10/9/2011 2 perc ÉletmódSzülésPárkapcsolatÖsszes cikk
A szociálpszichológusok véleménye szerint a kapitalizmusnak az a tőkefelhalmozó szakasza, amelyben Magyarország a jelenlegi fejlődési fázisában van, nem kedvez a családépítésnek és a gyereknevelésnek.
Akinek nincs megfelelő munkája, képzettsége, esetleg kikerülvén az iskolából munkanélküliként indítja az életet, nem tud, nem mer családot alapítani, hiszen az ezzel járó anyagi felelősséget nem tudja vállalni. Marad inkább a szülői házban. A felsőfokú iskolákba járók tanulmányi ideje olyan mértékben megnő, hogy harmincas éveinek elején jár már, amikor beilleszkedett a munkaerőpiacra, s ott sikereket ér el. Ekkor olyan erők hatása alá kerül, amelyek szinte rá is kényszerítik őt a szingliségre. Egész személyiségével benne kell lenni a munkaszervezetben, még a szabadidő eltöltésében és az életstílus jegyeiben is.
A szingliség tehát nem valóságos társadalmi trend, inkább átmenetei életforma, amely tartóssá válhat, egyedüllétté merevedhet. A szingliség társadalmi szerep, amit a sajtó, a filmgyártás és az irodalom megfejteni próbál. pedig oka, eredete egyszerű. A mai ember felfokozott önmegvalósítási igényekkel, erős autonómiatörekvéssel, nárcisztikus szükségletekkel lép a felnőttkorba.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a szingli "filozófia" inkább utólagos racionalizáció. Minden emberben él a vágy a szoros partnerkapcsolatra, az együttélés intimitására vagy a gyerekvállalásra, de ha ez nincs meg, nem látszik elérhetőnek, egyszerűbb, és kevésbé fájdalmas úgy beállítani a helyzetet, hogy magam választottam, számomra így jó, tökéletesen megfelel.
Míg régen a csúnya lányok és a szegény fiúk sorsa volt a szingliség, addig manapság szinte megfordul a trend. Éppen a nagyon csinos, ambiciózus, önmegvalósításra törekvő és válogatós lányok, illetve a sokat dolgozó, jó anyagi körülmények között élő férfiak félnek a függetlenség elvesztésétől. Ez a férfiak esetében nem túl veszélyes álláspont. Nem így a nőknél, akiknek a biológiai órájuk ketyeg. S bár ma már semmi különleges nincs abban, ha negyven körül szülik meg első gyermeküket, azért a dolog elég kockázatos. Ezért van az, hogy harmincas éveik közepén járó, sikeres nők, akik korábban önállóságukat harciasan őrizték és védték, egyszer csak családra, gyerekre, szoros partnerkapcsolatra vágynak. Márpedig a sok válság, nehézség ellenére nem jött létre olyan társadalmi intézmény, amely a házasságnál és a családnál jobban tudná szabályozni a szoros párkapcsolat, a gazdasági együttműködés, a gyermekvállalás és a gyermeknevelés kereteit.
A szingliség tehát nem valóságos társadalmi trend, inkább átmenetei életforma, amely tartóssá válhat, egyedüllétté merevedhet. A szingliség társadalmi szerep, amit a sajtó, a filmgyártás és az irodalom megfejteni próbál. pedig oka, eredete egyszerű. A mai ember felfokozott önmegvalósítási igényekkel, erős autonómiatörekvéssel, nárcisztikus szükségletekkel lép a felnőttkorba.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a szingli "filozófia" inkább utólagos racionalizáció. Minden emberben él a vágy a szoros partnerkapcsolatra, az együttélés intimitására vagy a gyerekvállalásra, de ha ez nincs meg, nem látszik elérhetőnek, egyszerűbb, és kevésbé fájdalmas úgy beállítani a helyzetet, hogy magam választottam, számomra így jó, tökéletesen megfelel.
Míg régen a csúnya lányok és a szegény fiúk sorsa volt a szingliség, addig manapság szinte megfordul a trend. Éppen a nagyon csinos, ambiciózus, önmegvalósításra törekvő és válogatós lányok, illetve a sokat dolgozó, jó anyagi körülmények között élő férfiak félnek a függetlenség elvesztésétől. Ez a férfiak esetében nem túl veszélyes álláspont. Nem így a nőknél, akiknek a biológiai órájuk ketyeg. S bár ma már semmi különleges nincs abban, ha negyven körül szülik meg első gyermeküket, azért a dolog elég kockázatos. Ezért van az, hogy harmincas éveik közepén járó, sikeres nők, akik korábban önállóságukat harciasan őrizték és védték, egyszer csak családra, gyerekre, szoros partnerkapcsolatra vágynak. Márpedig a sok válság, nehézség ellenére nem jött létre olyan társadalmi intézmény, amely a házasságnál és a családnál jobban tudná szabályozni a szoros párkapcsolat, a gazdasági együttműködés, a gyermekvállalás és a gyermeknevelés kereteit.
A szociálpszichológusok véleménye szerint, az élet ma Magyarországon nem kedvez a családépítésnek és a gyereknevelésnek.