Szimpatika – Indul az iskola, támad a szmog

A folyamat reggel, csúcsforgalom idején kezdődik, amikor a járművekből nagy mennyiségű nitrogén-monoxid, szén-monoxid és szénhidrogén kerül a levegőbe. Délelőttre a nitrogén-monoxidból és a szénhidrogénekből nitrogén-dioxid keletkezik, ami fény hatására elbomlik nitrogén-monoxiddá és atomos oxigénné. Délutánra az oxigénatom oxigénmolekulával (O2) reagálva ózonná (O3) alakul. Párhuzamosan az NO2-ból rendkívül mérgező peroxi-acetil-nitrát (PAN) és salétromossav is keletkezik.
A fotokémiai szmog napsütéses, forró időszakokban alakul ki, mint amilyen a mostani is. Elsősorban a közlekedésből származó anyagokból keletkeznek nagy koncentrációban másodlagos szennyezők (ózon és egyéb oxidánsok). Ilyenkor a levegő sárgásbarna színűvé válik, a látótávolság lecsökken. Európában az elmúlt tíz évben leginkább az ózon (O3) és – kisebb mértékben – a nitrogén-dioxid (NO2) koncentrációjának emelkedését figyelték meg ilyen esetekben.


A nitrogén-oxidok fő forrása hazánkban a közlekedés. A városokban a kibocsátott NO2 több mint 80 százaléka származik a gépjárművekből. A szennyezett levegő belégzése csökkenti a tüdő ellenálló képességét a fertőzésekkel szemben, súlyosbítja az asztmás betegségeket, és gyakorta vezet légúti megbetegedéshez. A hosszabb távú kitettség következménye a tüdőfunkció gyengülése és a vérképelváltozás. Különösen a kisgyermekekre és az asztmás, légúti, szív- vagy érrendszeri betegségben szenvedőkre veszélyes a magas NOx-koncentráció.

A hatályos hazai és uniós jogszabályok szerint egy évben legfeljebb 18-szor haladhatja meg a NO2 koncentrációja az órás határértéket. Ehhez képest a budapesti mérőállomásokon ennél sokkal többször mérnek határérték feletti szennyezést.

Egészségügyi határértéket túllépő szennyezést jellemzően a dél-európai országokban mértek, de sajnos Magyarországon is jelentős mértékű volt az ózonterhelés. Az európai ózonszennyezésért döntően (45%-ban) a közlekedés felel. Az agresszív oxidáló hatású ózonnal szennyezett levegő belélegzése rövid idő alatt légúti gyulladást okozhat. A folyamatos ózonkitettség pedig csökkentheti a tüdőkapacitást, és gyengítheti az ellenálló képességet a fertőzésekkel szemben. Uniós kutatások szerint rendszeres határérték feletti ózonkitettség esetén 25–30 százalékkal nagyobb esélyünk van arra, hogy valamilyen tüdőbetegségben haljunk meg. Az ózon különös kockázatot jelent azok számára, akiknek már egyébként is sérült a tüdőfunkciójuk (például asztmások, dohányosok).

Az ózon miatti életvesztés szempontjából hazánk a harmadik legrosszabb helyen áll az EU-ban. Az ózonnal különösen szennyezett kora délutáni órákban a gyermekeknek, az időseknek és az érzékenyeknek érdemes kerülni a szabadban tartózkodást és kerülni a fizikai terhelést.

forrás: Levegő Munkacsoport