Szimpatika – Az milyen, amikor a pasid elhagyja magát

Persze nem rögtön van ez így.
A kapcsolat kezdetén hetvenöt kiló volt, órákat szöszölt a fürdőszobában, méregdrága illatszerekkel kente magát, és csak márkás cuccokat volt hajlandó magára venni. Aztán, amikor már biztonságban érezte magát, hízni kezdett. S most?


Egyre jobban elhagyja magát. Esténként jóízűen bevacsorál, a távirányító után nyúl, kapcsolgat, tarkóját dörzsöli, derekát támasztja, ásít és nyög. Aztán elszívja az utolsó cigarettát. Néha komolytalan ágybéli kísérlet tesz, mert még emlékszik, milyen jó volt valamikor, összebújni. Néhány évvel és néhány kilóval ezelőtt. Nője azonban fáradt.  Éjfélre ugrik az óra mutatója. A férfiember fejében elcsendesülnek a vágyak, a gondok. Hátára fordul, szuszog, horkant, forgolódik. És peregnek vele az éjszakák, a nappalok, meg az évek.
Vasárnaponként félretaposott papucsban, elsárgult trikóban, borostásan csoszog a lakásban.
Egyik sört nyitja a másik után, koszos cucca halomban áll az ágy mellett.
Egyik meccset nézi a másik után, miközben a tökmagot köpködi a maga mellé helyezett gyümölcsös tálba.
Reggelenként fél órákat olvas a vécén ülve, de arra már nem marad ideje, hogy a kagylót letisztítsa maga után.
Rászokott arra, hogy a méreténél mindig egy számmal nagyobb nadrágot vegyen, mert az kényelmes, viszont leszokott arról, hogy kimossa a kádat maga után, rácsavarja a kupakot a fogrémre, lehajtsa maga után a vécétetőt.
Pisilés után nem mos kezet, nyáron szinte kopaszra nyíratja a haját, mert az úgy praktikus.
A nyakkendői pecsétesek, inggombjai lepattannak a pocakjáról.
A kenyeret sohasem vágja, mindig töri, a frizsider ajtaját örökké nyitva felejti, még soha nem tette vissza a vajat a hűtőbe.

Vagy ilyen pasi nincs is? 
Csak a nők terjesztik ahelyett, hogy egyszer önmagukkal foglalkoznának? Azzal, hogy ők milyenek, amikor elhagyják magukat...